Márciusban két napon belül már három születésnapot ünneplünk kibővült kis családunkban. Szeretünk élményt adni ajándékba, ráadásul tavaly nyáron Montenegroban rájöttünk, mennyire szeretünk együtt utazni – valahogy így alakult lassan-lassan az ötlet, hogy idén Rómában töltjük a közös szülinapokat egy emlékezetes hosszúhétvégén. És azt hiszem, jobban sikerült, mint bármelyikünk is várta!
Bár Európa fővárosai mindig is a kedvelt úticéljaink közé tartoztak, Rómában eddig egyikünk sem volt. Hiába az “Örök Város” elképesztő jelentőségű történelme és világszintű népszerűsége, vagy az olaszországi nyaralásaink, valahogy mégse került a kiemelt bakancslistás céljaink közé az évek során. (Utólag nem is értem, hiszen a Római vakációt Audrey Hepburn főszereplésével már kislány korom óta szerettem, mikor először láttam a nagymamámmal.) ♡
Nektek mit jelent az igazi itáliai hangulat? Dolce vita, pasta, pizza, gelato és még több gasztronómiai élvezet? A helyiek barátságos, ráérős, mosolygós-közvetlen hozzáállása és életigenlése? Napfény és édes semmittevés, vagy a művészetek? Nekem mindezt és még többet… de ha csak Róma a kérdés? 🙂 Akkor a történelem, egy nagyratörő és kegyetlen ókori birodalom, vagy a még nagyratörőbb és talán kegyetlenebb keresztény világ központja? Hát igen…
Nyár végén mind együtt voltunk a szombathelyi Savaria fesztiválon, ott kezdett először megfogalmazódni bennünk a római út ötlete. Hogy milyen jó lenne egyszer látni a bölcsőjét annak a kultúrának, ami ilyen messze is gyökeret tudott ereszteni. Karácsonykor aztán újra szóba került, hogy akár szülinapozhatnánk itt márciusban, és január közepén le is foglaltuk a repjegyeket és a szállást. Onnantól aztán heteken keresztül nézegettem a hasznos infókat, a kihagyhatatlan látnivalók listáját, plusz térképen a közöttük lévő távolságokat. Azt, hogy milyen időjárásra lehet majd számítani, és persze élménybeszámolós, meg ismeretterjesztő videók tömkelegét. (Közben próbáltam a rég elfelejtett olasz tudásomat is felfrissíteni, amit nagyon élveztem, de messze nem volt rá akkora szükség, mint gondoltam.) Olyan posztot szeretnék most írni nektek, ami nekem is jól jött volna az utunk előtt. Összeállítva, mit kell feltétlenül látni, mennyi minden fér bele egy hosszúhétvégébe, és persze, hogy hol érdemes szállást keresni. 😉
▽▴▽
SZÁLLÁS
Több videóban is hallottam, hogy a Trevi kút és a Spanyol lépcső környékét ajánlják az ide látogatóknak, de én a Colosseum környékére tenném le a voksom! Így nem csak az antik Róma emlékei vannak egy lépésre, de itt kezdődnek a gyönyörű parkok, egészen csendes és nyugodt helyeket is ki lehet fogni, ráadásul a Termini pályaudvar is sétatávolságban van (ahova a Fiumicino reptérről érkeztek közvetlen vonattal). Mi a Via della Polveriera-n találtunk egy éppen felújított apartmant. Alattunk hangulatos kis kávézók, az utca végén maga a Colosseum, ennél tökéletesebb helyet nem is kívánhattunk volna, ha valaha visszatérünk, biztos, hogy ugyanide foglalnék.
▽▴▽
ANTIK RÓMA
Forum Romanum, Circus Maximus, Via Sacra, Terme di Caracalla, Bocca della Verità, Via dei Fori Imperiali, Capitolium… Az egész városnak ez a része érdekelt engem a legeslegjobban! Már a tervezgetéskor megegyeztünk mind, hogy ha semmi több nem fér bele ennyi időbe, de a Colosseumba azért szeretnénk bejutni. Mégiscsak ez a város jelképe, és a többség életében csak egyszer megy be. A jegyvásárlásnak azonban jó néhány trükkje van! Egyrészt kombinálva van a Forum Romanum belépővel (aminek én kifejezetten örültem), másrészt például azt is érdemes tudni, hogy mindenképpen előre kell online időpontot foglalni, ráadásul egy héttel az időpontok előtt felvásárolják az összes fennmaradó szabad helyet a helyi idegenforgalmi irodák.
Bár először csak magunkban gondoltunk végigsétálni a nevezetességek között, végül mégis vezetett túrát választottunk. Így utólag ennek megvolt az előnye és hátránya is. Jóval több érdekességet hallottunk így, mintha csak magunkban mentünk volna, viszont rémesen hosszadalmas volt – még úgyis, hogy érdekelt, mit mond a vezetőnk. (Ráadásul nagy sérelmem maradt, hogy a Palatinus dombra alig kanyarodtunk fel, míg máshol meg rengeteget ácsorogtunk és teljesen evidens dolgokat hallgattunk…) Ettől függetlenül maguktól az épületektől, romoktól, az ókori művészetnek hol grandiózus méreteitől, hol az egészen aprólékos részletességétől teljesen le voltam nyűgözve!
Igazából megkockáztatom, nem veszítettünk volna sokat, ha ebbe a pár napba nem sűrítjük bele ezt a programot, és most egyáltalán nem megyünk be… A két legjobb emlékem, amikor elsőre az érkezésünk estéjén megpillantottuk a Colosseumot a sötétben beragyogva a környéket, a másik pedig, amikor hajnalok hajnalán a szüleimmel (a koránkelők csapata) láttuk felkelni a napot az ívei mögött – a még szinte üres téren.
Az antik római emlékek különben könnyen körbesétálhatók és élvezhetők egyetlen fillér nélkül is. Ehhez egy szuper videót is találtam, amit bátran ajánlok nektek is!
Leírva talán kicsit tömény, ha nem vagytok éppen nagy tervezgetésben, ezt a részt nyugodtan átugorhatjátok. 😉 A Piazza Venezia mögötti lépcsőkön kapaszkodjatok fel a Capitolium dombra, a szemközti épület bal oldalánál találjátok Romolus és Remus híres farkasos szobrát, innen egyenes út vezet egy kis erkélyhez, ahonnal a legszebb kilátás nyílik a Forum Romanumra! Innen kanyarodjatok le a Via dei Fori Imperialira – a császárok sétányára, ami a Colosseumig vezet. Sétáljatok végig a Via di S. Gregorio útvonalán és a Circus Maximusig juttok. Ennek csak a kapujánál van egy kis fizetős tárlat, de ha ezt megkerülitek, utána szabadon sétálhattok végig az egész hosszán! Innen már nincs sok hátra a Bocca della Verità épületéig, a híres faragott kőarcig, ami leharapja a hazugok kezét. 😛 Itt számítsatok hatalmas sorra, ha fényképet szeretnétek… A Tiberis vonulata mellett kanyarodjatok vissza a Teatro Marcello felé, és lassan vissza is értek a Piazza Veneziara. 😉 Mi ezt az utat egy délelőtt alatt megtettük, sőt, még egy kitérőt is tettünk az árnyas fák alatt Caracalla fürdői felé.
▽▴▽
SÉTÁK A VÁROSBAN
A RomaPass bérletet sokan ajánlják, de mi úgy döntöttünk, nem lesz rá szükségünk. Ez a turistákra kifejlesztett jegy az első múzeumi belépőt teszi kedvezményessé, illetve a tömegközlekedésre használható fel, de a helyijáratos buszokról azt hallottuk, nem érdemes rájuk számítani, a metró vonalon pedig nem közlekedtünk volna annyit, hogy megérje. Különben is, ez a videó nagy segítségemre volt, ugyanis kiderült belőle, hogy a két legtávolabbi pont a városon belül (a Colosseum és a Vatikán/Angyalvár), ami között sétálni akartunk, csupán egy órányi gyaloglásra vannak. Ráadásul rengeteg nevezetességgel közöttük, amit látni szerettünk volna. 🙂 Az előbb említett videót én konkrétan memorizálni próbáltam, de valójában szinte nem is volt rá szükség, pontosan ezen az útvonalon hömpölyög a legnagyobb tömeg, jóformán eltéveszthetetlen. 😉
Kiindulópontnak vegyük megint a Piazza Veneziát. Innen irány a Largo di Torre Argentina, ahol anno leszúrták Julius Ceasart, manapság pedig a kóbor macskák menedéke Rómában. Egy kis utcácskán mehetünk tovább a Pantheon felé, ami előtt a tér elképesztően zsúfolt volt, lépni is alig lehetett. Ha templomnézegetők vagytok, jó tudni, hogy ide is időpontot kell előre foglalni, de a belépés díjtalan. Nekünk ez nem volt prioritás, és a térről is szinte úgy menekültünk tovább a tömeg miatt. Innen azonban már egy cseppet sem lett jobb a helyzet – olyan emberáradat sodort minket végig, ami egy introvertáltnak szinte elviselhetetlen. Következik a Piazza Navona, a hatalmas szökőkútjaival, aztán a Via dei Coronari, az apró régiség kereskedésekkel, a végén pedig az Angyalvár hídjához (Ponte Sant’Angelo) érünk. Nekem ez volt az igazi fellélegzés. 😀
Innen indulnak a hajókázások a Tiberisen, egy naplementés, aperitifes útra pedig mi is beneveztünk – eddig bárhol választottuk a városnézésnek ezt a formáját (Londonban a Temzén, Párizsban a Szajnán, vagy akár csak Budapesten), mindig kiemelkedően jó emlék maradt. Ez Rómában sem volt másképp, és egy kis pihenést is jelentett a sétáink között. Ha lehetőségetek van rá, ne hagyjátok ki!
Az Angyalvártól pedig már csak pár lépés a Vatikán. Mondjuk úgy – a lehető legdiplomatikusabb próbálok most lenni -, hogy nekem az egészről, amit a Vatikán képvisel, nincs valami pozitív véleményem. De ha már itt voltunk, és közben ránk is sötétedett, a gyérülő tömegben azért körbesétáltuk a Szent Péter-bazilika előtti teret. Volt még egy esti utunk a zsúfolt negyedekben, a Trevi kút és a Spanyol lépcső irányába. Azt meg kell hagyni, mindkettő szép, és talán csak elteltem addigra a sok látnivalóval (vagy a tömeg tette), de messze nem voltak rám akkora hatással, mint amennyire híresek. A monumentális piazzák, fontanak, palazzok vagy templomok sokkal kevésbé tudtak magukkal ragadni, mint az ókori romok.
Azt be kell ismernem, ez az egy nap alatt végül több, mint 20 km-t sétáltunk, és tudom, hogy ez nem lenne ideális bárkinek, de nekünk ennyi élményért igazán megérte! 🙂
▽▴▽
RÓMA PARKJAI
Az igazi kikapcsolódást viszont a gyönyörű parkok jelentették, és ezek voltak a városnézés fáradalmainak kipihenésére is a legideálisabb helyszínek. Engem már a szállásunkhoz legközelebb eső Parco del Colle Oppio elvarázsolt, de a kedvencünk egybehangzóan a Villa Celimontana parkja lett! Egy békés vasárnap délelőttöt töltöttünk itt, – kutyasétáltatók, tai chi-t gyakorló idősek, piknikezők, és legnagyobb meglepetésünkre apró kis zöld papagájok között. Róma védett óriásfáival, a mandulafenyőkkel pedig örök szerelembe estem. 😀 De szoros volt a verseny az utcákon bárhol felbukkanó gyümölcsöző narancsfákkal is. 😉
▽▴▽
ÉTELEK
Azt hiszem, az olasz gasztronómiát senkinek sem kell bemutatni… így a trattoriák, osteriák és ristoranték világáról csak pár szót szeretnék írni. Állítólag a Pantheon és a Piazza Navona környékén az éttermeket jobb elkerülni, de ezt se megerősíteni, se megcáfolni nem tudom – mi minden alkalommal a Colosseum környékén ettünk, és mind isteni volt! Igazi kedves olasz kiszolgálás, finom, friss pastak és pizzák, kinek kell ennél több?!
Az olasz ételekhez és étkezéshez hozzátartozik, hogy nem lehet velük sietni! 😀 Ezt jól jegyezzétek meg! Mi emiatt először majdnem a Colosseum időpontunkat késtük le, aztán a repülőnket… hát ezt tudja az olasz kaja. 😀 Volt ám futás, teli hassal!
Egy rohanás volt az egész utunk? Nem tagadom… 😀 Édes semmittevés most nem volt, az biztos. Egy hét alatt több idő jutott volna a részletekre, egy-egy helyszínre, vagy összességében a város hangulatának megtapasztalására. A hosszúhétvégénk alatt pont csak arra jöttünk rá, hogy bármikor szívesen visszatérnénk. Ettől függetlenül örökké emlékezni fogunk ezekre a szülinapokra. Ez is valami, nem? 🙂
▽▴▽
Ha könyvekkel és filmekkel is szívesen utaznál ide, akkor a kedvenceim közül elsőre ezeket ajánlanám:
Római vakáció (1953) – Audrey Hepburn és Gregory Peck örök klasszikusa, egy álruhás-szabadnapos hercegnő és egy amerikai újságíró római története.
Rómának szeretettel (2012) – Woody Allen pillanatképei a mai Rómáról, a hétköznapi életüket élő olaszokkal és az idelátogató utazókkal. Persze, megvan a maga sajátos humora, ami néha lehet sok, máskor meg pont tökéletesen betalál. Egy próbát mindenesetre megér, nálad melyik kategóriába esik…
Szabó Magda: Hullámok kergetése – Ebben a kötetben végig követhetjük az írónő utazásait keresztül-kasul Európán, és egy egészen hosszú részt szentel benne az Örök Városra. Beszámolóiban végig inspirál, megnevettet, elgondolkodtat és közben olyan eszméletlenül érzékletesen írja le az úti élményeit, hogy mi is átéljük az utazás fáradalmait és a nyár esszenciáját. Nem győztem kijegyzetelni belőle magamnak az idézeteket.
Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás – Útikönyv a 1800-as évek derekáról, egy magyar arisztokrata nő élményei és megfigyelései alapján. Ezt a könyvet közvetlenül az utazásunk előtt kezdtem el olvasni, és egyszerűen nem tudtam vele betelni. Elsőre nagyon régies a stílusa, de már a bevezető alatt rá lehet érezni, és onnantól igazán szórakoztató volt! Az első megállója pedig természetesen Róma. 😉
Nektek van kedvencetek az itt játszódó történetek közül? Voltatok már Rómában? Szívesen olvasnék az élményeitekről! 🙂