Skócia 2016 – 2.rész

Skóciába az év bármely időszakában érdemes ellátogatni. Fővárosa, Edinburgh látványosságai pár nap alatt, gyalog is bejárhatóak. Esőre mindig számítani kell, de akár hétágra is süthet a nap, sőt, a legvalószínűbb, hogy egy nap alatt megtapasztalod mindkettőt! Így jártunk idén mi is. 🙂 A helyiek nem sokat vesződnek esernyővel, és én is azt tanácsolom, hogy kapj fel egy kalapot, meg egy vízálló cipőt, és vágj neki a városnak!

A második edinburgh-i napunkat a várnál kezdtük. Most nem mentünk be, mert korábban már körbejártuk. Egyszer mindenképp érdemes megnézni a kiállításait, hatalmas termeit és az aprócska szobát, ahol Mária, a skótok királynője világra hozta Stuart Jakabot. Érdekesség, hogy a vár legrégebbi épülete egy kis kápolna, amit a magyar származású Szent Margit építtetett. Margit hercegnő Mecseknádasdtól nem messze, Réka várban született (itt ma már csak alig látható romok állnak), később pedig III. Malcolm skót király felesége lett.

A vár előtti hatalmas teret csak ősztől tavaszig lehet teljes széltében hosszában bejárni. Nyáron lelátókat építenek a fesztivál idejére, ami sokat ront az összképen, de valamit valamiért… 🙂

Egyetlen edinburgh-i kirándulás se lenne igazi, ha legalább egyszer nem sétálnánk végig a Royal Mile-on. A vártól a Holyrood Palotáig vezető több száz éves főúton. Tele hangulatos kocsmákkal, kávézókkal, színes boltokkal, jobbra-balra szűk sikátorokkal. Történelem él minden kövében!

A Holyroodhouse Palotában az első utamon már jártam, de anyának is szerettem volna megmutatni. II. Erzsébet minden évben nyár elején egy hetet itt tölt skóciai rezidenciáján, mi pedig nagy rajongói vagyunk az “öreglánynak”, főleg A királynő című film óta, bár egyszer személyesen is láttam. 😛

A belépőjegy 12 font, amiért cserébe számos termet végigjárhatsz (csak fényképzeni nem szabad). Az ebédlőben, amit a királyi család mai napig használ, tudjátok mit találtunk a legutóbbi menülapon? 2013-as Tokaji aszút! 🙂 Emlékezetes felfedezés no.2… Végigjártuk a hosszú galériát, a tróntermet, és a szűk csigalépcsőket, láttuk Stuart Mária és Bonnie Prince Charlie emléktárgyait. A könyvtárszobák és szalonok visszafogott eleganciája a sötét faburkolatokkal, hatalmas kandallókkal és faliszőnyegekkel rám mindig nagy hatást gyakorolnak.

A palota oldalába épülve egy apátság romjai láthatók.

A park mögött magasodik az Arthur’s Seat.

Az Újvárosra idén nem sok időt szántunk. A Princess Streeten végigrobogtunk, mert a másik végén van a Waterstones könyváruház, nekem pedig muszáj volt látnom a mesekönyv részlegét, de a shoppingoláshoz több kedvünk nem volt. A délutáni csöpörgő esőben a múzeum viking ékszereit nézegettük, és skót édességeket vásároltunk az otthoniaknak. (A Lidlben kapható Scottish Shortbread Fingers és a Caramel Shortcakes mindig telitalálat!)

Stirlingben csak egy gyors villámlátogatást tettünk. Megabus jegyeket vettem az interneten, ez a lehető legolcsóbb verziója a kinti utazásnak, amit ajánlani tudok. (Online kifizeted és a sofőrnek mobilon mutatod meg a visszaigazolást felszálláskor.) Viszont nem sok járat megy egy nap, így alkalmazkodnunk kellett és mindössze pár óránk jutott a hangulatos kisvárosra, a várra és a gyönyörű kilátásra.

Bevallom, csak az ajándékboltot néztük meg és a várfalra kapaszkodtunk fel, de a kiállításokig itt nem mentünk be. Egy rohanás lett volna az egész, így pedig jó emléknek maradt meg, ahogy a fotózkodó embereket néztük ráérősen és próbáltuk kitalálni ki honnan érkezhetett. 🙂

Páncélok mindenhol! 😀

A távolban magasodik a Wallace Monument, amit a skót hazafi emlékére emeltek. Ha van rá időd, megéri felkapaszkodni mind a 246 csigalépcsőn a kilátóba.

A vár alatti temetőben is barangoltunk egy kicsit, ez amolyan hagyomány már nálunk, nem is tudom hány temetőben jártam Skóciában! 😀

Délután elkapott minket egy kiadós zápor, és bemenekültünk egy kávézóba, ahonnan már a buszhoz kellett szaladnunk. Elpazarolt idő? Lehet, de mi élveztük. Egy bögre forró Latte, egy szelet finom répatorta, a kávézó zsongása és kint az eső! El tudtok képzelni ennél jobbat?

Néhány plusz infót a végére hagytam:

  • a Jet2 járatával repültünk Budapestről közvetlenül Edinburgh-ba
  • az edinburgh-i reptérről Airlink 100 jelzésű buszokon juthatsz be a központba (egészen a Waverley pályaudvarig, ami a Royal Mile és a Princess Street között van), 10 percenként indulnak, érdemes retúr jegyet váltani (7.50 font)
  • a szállásunk központi helyen volt, a Grassmarket téren; booking.com-on foglaltam City Centre 2 by Reserve Apartments néven – idén szempont volt, hogy külön lakást szeretnénk konyhával felszerelve, így szabadabb a mozgásterünk, mint ha hostelba, panzióba vagy szállodába mennénk
  • a South Bridge úton egymást érik a különféle supermarketek, itt érdemes bevásárolni reggelit/vacsorát és nassolni valókat
  • vigyetek magatokkal a konnektorhoz átalakítót!

Ajándékba csak néhány dolgot vettünk: mesekönyveket, printeket, képeslapokat, egy Country Living különszámot és édességeket.

Még az indulás előtt Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora c. könyvét olvastam hangolódásként. A történet nem tett rám túl nagy hatást, de minden második oldalán említett egy-egy edinburgh-i utcát, amire gyorsan rákerestem és bejártam Google Street View-val. (Nem szponzorált tartalom, tényleg ennyire bele vagyok esve az alkalmazásukba…) 😛