Alice Hoffman boszorkái

Halloweenkor mindig akad néhány kislány, akik nem hercegnők és királylányok szeretnének lenni, hanem boszorkányok! Feketébe bújnak és felteszik a széles karimájú, csúcsos kalapot. Ezek a lányok legbelül tudják, hogy a boszorkák olyan erős és független nők, akik ki tudnak állni magukért, nincs szükségük megmentőkre vagy védelmező királyfiakra – és igen, én is közéjük tartoztam. Mindaz, amit képviselnek, már kislányként elvarázsolt…

A boszorkányok azokat a nőket jelképezik, akik a történelem során mertek saját kedvük szerint cselekedni, vagyonuk volt, vagy ellenségeik, olyan nőket, akik szeretőt tartottak, vagy ismerték a szülés titkait. Szabadszellemű, bátor nők, akiknek azért kellett szenvedniük, mert nem illeszkedtek a hagyományos elvárások közé. Tudásukat és függetlenségüket pedig egyszerre félték és tisztelték.

Felkészültetek egy szörnyen szentimentális posztra? Akkor rajta… itt következik a történetem az Átkozott boszorkákkal:

FILM:

Nem tudom, mikor láthattam először, csak arra emlékszem, hogy azonnal magával ragadott, és közéjük szerettem volna tartozni! De mégis ki ne szeretne egy ilyen titokzatos, varázslattal teli világban élni, ráadásul két belevaló, különc nagynénivel, akik napernyővel indulnak sétálni, csokoládétortát reggeliznek, körbetáncolják a konyhát éjfélkor, és a környékről mindenki hozzájuk jár szerelmi bűbájokért… Akik arra bátorítanak, hogy ne állj be a sorba, inkább vállald fel magad, hiszen normálisnak lenni nem feltétlenül erény.

A film, megjelenésekor igazi hiánypótló történet volt, ami a női összetartásról és bátorságról szól. Be se merem vallani, hányszor láttam… évente többször, annyi biztos! 😀 Kívülről tudom az egész szövegkönyvet. Sokáig azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki ennyire rajong ezért a filmért és életérzésért, de közben rá kellett jönnöm, hogy jópáran vagyunk, akiket elvarázsolt ez az egyedülálló, sokszor álomszerű hangulat. És ennek csak örülni tudok! 🙂

Alice Hoffman: Practical Magic

Az eredeti történet sokkal komorabb, mélyebb és összetettebb. Amikor először olvastam, a filmet már számtalanszor láttam és a könyv minden egyes sorát próbáltam beilleszteni a már jól ismert jelenetek közé. De sehogy se passzolt. Aztán lassan-lassan Alice Hoffman meggyőzött, valami elképesztő erős atmoszférát tud teremteni: a misztikus, varázslatos érzés végig uralkodik a történetén. A mágiát egészen könnyed természetességgel helyezi bele a hétköznapi környezetbe, de ez csak a történet háttere, közben sokkal lényegesebb témákról mesél – főleg a női kapcsolatokról: anyákról, lányaikról és nővérekről. A köztük lévő szeretetről, összetartásról és összetartozásról.

(De hát ki nem ismeri a történetet az Owens lányokról, és az átkukról, mely azokat férfiakat sújtja, akik szeretni merik őket…)

Amikor megtudtam, hogy készül egy előzménykötet a nagynénikről, majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben! 😀 Tartottam egy gyors újraolvasást, aztán belekezdtem…

Alice Hoffman: Rules of Magic

… és egy cseppet sem csalódtam! A Magnólia utcai ház éppen ugyanaz: a zöld ablaküveges, nagy, ódon épület, platatetővel, ami alatt mókusok fészkelnek, a faintarziával, ami soha nem szorul fényezésre. Ahol minden szoba sötét és hűvös, még a legnagyobb nyári forróságban is, és leskelődhet bárki a vadszőlővel befuttatott verandáról akár órákon át, ha van mersze hozzá, semmit nem lát az ablakon keresztül. Ám bentről nézve sem jobb a helyzet; a zöldes árnyalatú, vastag, régi ablaküveg túloldalán minden mintegy álomvilágnak tetszik, az égbolt és a fák nemkülönben.
Ezt a világot azonban a mi Franny és Jet nénikénk sokáig nem ismerték. Az Owens család minden generációjában van ugyanis egy lány, aki megpróbál elszökni öröksége elől, Frances és Bridget édesanyja pedig egy volt közülük… Megpróbált szabályokat felállítani, melyekkel gyermekeit távol tarthatja a boszorkányságtól, de a végzete elől senki sem rejtőzhet el. 17. születésnapjukon meghívást kapnak nagynénjüktől, hogy látogassanak el a híres családi kúriába és végre elkezdődik a történetük.

Annyira örülök, hogy igazi személyiséget kaptak! Míg az első könyvben csak együtt láthatjuk őket, elválaszthatatlan egységként, itt külön-külön megismerhetjük őket: Franny a gyakorlatias gondolkodású, kemény csaj, míg Jet a finom és álmodozó, aki regényeket olvas és nincs senkihez egy rossz szava.

Látni őket fiatalon, vakmerően, vagy összetörve és összezavarodva, szerelembe esve és bezárkózva… felbecsülhetetlen élmény volt! Megismerni, hogyan lettek az Átkozott boszorkák ikonikus, mindentudó nénikéi, akik kizárólag feketét viseltek, öntöttvas üstben főzték a fekete szappant, és akik úgy gondolták, hogy minden bajra van megoldás, ha nem is az, amire az ember eredetileg számított vagy amit remélt. Hogyan foghatott ki rajtuk is végül a családi átok?

Történetük tele van szépséggel, szomorúsággal és fájdalommal, egyedül a família egyetlen férfi leszármazottjának, Vincentnek a szálát tartottam feleslegesnek, ezen kívül semmi kritikát nem tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban. 😀 Ez a rész is kedvenc lett.

Hogyan éld túl a szürke hétköznapokat – gyakorlati útmutató két boszorkától

Ki ne szeretne olyan lenyűgöző és szemtelen idős hölgyként megöregedni, mint Frances és Jet néni? De minek várnánk? A tanácsaikat megfogadva akár már most sokkal élvezhetőbbé tehetjük az életünket! 😉

(Fiúk, akik olvastátok a posztot és idáig eljutottatok: nagyon örülök, hogy itt vagytok, ígérem legközelebb valami kevésbé csajos témát választok!) 😀