Girl Power | Témázás

A Témázás márciusi bejegyzéseiben a nőnap kapcsán a kedvenc női karaktereinkről írunk. Megosztjuk a kedvenc inspiráló történeteinket, legyen szó fikcióról vagy a valóságról. Bemutatjuk azokat az erős női főszereplős történeteket, amelyeket bátran ajánlunk.

Bevallom, rengeteget gondolkodtam, mégis kiket emeljek ki ebben a posztban. Na nem azért, mintha senki sem jutott volna eszembe, pont ellenkezőleg! 😀 A téma annyira közel áll a szívemhez, hogy teljesen elvesztem a bőség zavarában. Először arra gondoltam, bemutatom melyik életszakaszomban kik voltak a példaképeim, de nem tudom mindegyiküket konkrét könyvhöz kötni. Aztán arra, hogy akkor inkább kizárólag memoárokat és életrajzokat hozok a leghatásosabb-legérdekesebb női életutakról, de végül ezzel az ötlettel se voltam elégedett. Felmerült bennem az is, hogy csak egyszerűen a kedvenc könyveim női hősnőiről írjak – melyiküktől mit tanultam, miben látom az erejüket. Az ötletek listája pedig bővült-bővült, én meg nem találtam a kapaszkodót, mire fűzzem fel, így most kaptok mindenből egy picit. (És majd bosszankodok, mennyi mindenkit hagytam ki így is.) 😀

▽▴▽

Először a lázadó lányok típusú könyvek jutottak eszembe. Fel se tudom sorolni, mennyi csodálatra méltó nőről olvastam bennük. Sokan személyes kedvenceimmé váltak és azóta mindent elolvasok róluk, amit csak találok. (Boudica, Hüpatia, Zrínyi Ilona, Wesselényi Polixéna, Hugonnai Vilma, Mary Wollstonecraft, Maria Montessori, Mary Anning, Gloria Steinem, Ata Kandó). Ami közös mindannyiukban, hogy kellően bátrak és elszántak voltak, hogy a saját útjukat járják, bármilyen területen is váltak ismertté: művészet, politika, tudomány, sport, segítő foglalkozás vagy hadviselés. Sikereik bizonyítják, hogy a hagyományos női szerepekből ki lehet törni, és bármire képes egy lány, ha az akadályokat leküzdve kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket. A téma úttörője volt Kertész Erzsébet és a női példaképekről szóló könyvei – megérdemelnének egy szép új kiadást, hogy felfigyeljenek rá a felnövő generációk is. 🙂

Az egyik legnagyobb kedvencem, akiről tudtam, hogy mindenképp szerepelnie kell ebben a posztban, II. Erzsébet királynő, – akiről bármit és mindent elolvasnék -, de elsősorban Sally Bedell Smith róla szóló életrajzát szeretném kiemelni. Elképesztően részletgazdag könyv, ami sok-sok érdekességet tár elénk erről a kötelességtudó és méltóságteljes nőről, aki az egység jelképe lett egy bizonytalan világban. Akinek uralkodása új korszakot nyitott a brit monarchia történetében, páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját és a Nemzetközösséget az elmúlt hatvan év minden háborúján és zűrzavarán. Csodálom, milyen eleven humorérzékkel és rendíthetetlen józansággal végzi kötelességét, bármit rójon is rá a munkája és a családja. Egyszer személyesen is láttam. Egy esős, borongós hétfő délután, az aberdeen-i egyetem könyvtárának ünnepélyes átadásán. Soha nem fogom elfelejteni.

A másik nő, aki rögtön eszembe jutott a témához, Michelle Obama és memoárja, az Így lettem. Az ​Egyesült Államok egykori first ladyjét mindig (vagy legalább is a Carpool Karaoke óta abszolúte) kedveltem, de csak megismerve a személyes történetét kezdtem el becsülni úgy igazán. Őszintesége, intelligenciája és kitartása hihetetlenül inspiráló és motiváló. Tényleg kiemelten fontos értékeket képvisel, nagy szerepe volt abban, hogy a Fehér Házban soha nem látott nyitottság és elfogadó közeg alakuljon ki. Ráadásul a nők erőteljes támogatójává vált szerte a világon. Ahhoz képest, hogy nem ő nyerte meg a választásokat, és az Alkotmány semmilyen hivatalos feladatot nem jelölt ki számára, mégis rendkívül felelősségteljes szerepet töltött be. A gondolatai bármikor eszembe jutnak, számomra az egyenlőséget és a demokráciát képviselik.

▽▴▽

Női sorsok a háború árnyékában

Ahogy próbáltam továbbgondolni a sort, valahogy semmi nem tűnt elég relevánsnak most, hogy mindenki Ukrajnára és a menekültekre figyel. Így egy kis kiemelésként szeretnék írni azokról a nőkről, akiknek háborús időkben kellett helytállniuk. Harcoltak, gyógyítottak, békítettek, próbáltak helytállni a mindennapokban vagy hősies tetteket vittek véghez. Talán mi is erőt meríthetünk az ő bátorságukból. Esetleg tanácsokat is kaphatunk, hogyan segíthetnénk túlélni nekik az elszenvedett traumákat és visszatérni a hétköznapokhoz a háború végeztével…

Edith Eva Eger: A döntés – az utóbbi idők egyik legnépszerűbb könyve, nem is véletlenül. Tökéletes példa arra, valaki hogyan áll fel elképzelhetetlen szörnyűségek átélése után. Mindössze 16 éves volt, amikor 1944-ben Kassáról deportálták őt és a családját. A fogságot és a háborút túlélve Amerikába emigrált és pszichológus lett. Hosszú évtizedekbe telt, de szembe tudott nézni a saját traumáival, ráadásul ezeket feldolgozva mások segítésének szenteli a tudását. Saját bevallása szerint, ha valamit megtanult Auschwitzban, az épp az, hogy nagyon fontos megőrizni a reményt a reménytelenségben.

Polcz Allen: Asszony a fronton – ezt a megdöbbentő erejű vallomást évekkel ezelőtt olvastam, de azóta is velem maradt az emléke a megpróbáltatásainak. Menekülés, bujkálás, éhezés, erőszak, kiszolgáltatottság. Nemcsak bombák és lövedékek pusztítottak körülötte. Az orosz katonák megtámadták, elverték, megvédték, csizmával a kezére léptek, megetették. Borzasztó, hogy mindez a valóságban megtörhet. Később a Hospice Mozgalom és a gyászkutatás kapcsán vált híressé és szintén pszichológusként próbált segíteni másokon. Szinte felfoghatatlan, hogy hogyan tudott ennyi kegyetlenség és gonoszság után, ilyen erős, életvidám, segítőkész és szeretetteljes embernek megmaradni.

Jennifer Worth: Hívják a bábát – ez a könyv ugyan már a háború utáni Kelet-Londonban játszódik, a bombatámadásoktól félig lerombolt szegénynegyedben, de valahogy mégis idetartozónak érzem. A friss diplomás szülésznő, Jenny Lee megérkezik a Nonnatus Házba, egy olyan kolostorba, ahol az apácák mellett világi nővérek élnek és dolgoznak, mint bábák. A hétköznapok méltatlanul elfeledett hősei ők, akik biciklin járták a környéket és segítettek a poloskától hemzsegő bérházakban élő anyáknak és gyermekeiknek. Az egész történet egyszerre reális és kedves, fölkavaró és megható, ahogy a közösség összetartását, és a nők hihetetlen tűrőképességét mutatja be.

Sokszor a fiktív háborús történetek is ugyanilyen erővel bírnak. A Hideghegy két központi női alakja, Ada és Ruby kitartása és helytállása az amerikai polgárháború vészterhes idején, ahogy a világtól elzárva próbálnak új reményt találni a végigdolgozott hétköznapokban nekem például rengeteget adott egy nehéz időszakban. Hasonlóan erős példa Scarlett O’Hara, akinek ha a szerelmi élete nem is éppen követendő, de amikor helyt kell állni és nehéz döntéseket kell meghozni, rá mindig lehet számítani. Igazi kemény csaj, ahogy a háború alatt kiüresedett földeken és elhagyatott birtokokon bizonyítja nap mint nap szívósságát és elszántságát.

Aztán ott vannak a második világháború idején önkéntes nővéri feladatokra vállalkozó angol kisasszonyok. Közülük is valaki, aki még a skót majd az amerikai függetlenségi harcoknál is a bajbajutottak megsegítésének szenteli életét és közben igazi sebész válik belőle – Claire Fraser.

A Galambok őrizői pedig egy sokkal-sokkal régebbi korba repít vissza, Masada ostromának tragikus történetéhez – három nő sorsán keresztül bemutatva. Ahogy ezek a nők az élet továbbadásának és megóvásának szentelték magukat, az mindenképp bizonyítja, hogy milyen elképesztően erősek is vagyunk, ha összefogunk, és hogy a béke az emberiség egyetlen reménye.

▽▴▽

Hiába az aktuális történések fontossága, azért nem hagyhatom ki a kedvenc írónőim és főhősnőik gyors felsorolását se, hiszen rengeteget adtak nekünk azzal, hogy megragadták a tehetségüket és hallatták hangukat.

A legeslegelső kedvencem közülük persze Jane Austen volt, és az egyik első kedvenc életrajzomat is róla olvastam. De mit tett mégis ez a visszavonultan élő angol kisasszony, hogy a mai napig ikonként emlegetjük? Használta az eszét és az éles meglátásait, olyan örök érvényű társadalomkritikát és karaktereket alkotott, akik a mai napig hatnak. (Állítólag a világháborúk idején is alkalmazták az írónő történeteit a szorongás, a kiégés és más lelki problémák kezelésére.) Figyelemre méltó nő volt egy olyan korban, amikor a világot férfiak uralták, a sikerhez vezető útja pedig koránt sem volt könnyű, könyvei kiadásáért rengeteget küzdött.

De legalább ilyen fontosnak tartom az eldugott parókián elő Brontë nővéreket, a páratlan Emily Dickinsont, Louisa May Alcott és L.M.Montgomery munkásságát, és persze a sort még hosszan lehetne folytatni (Virginia Woolf, Beatrix Potter, Agatha Cristie, hogy csak a leghíresebbeket említsük). Mind valami korszakalkotót hoztak létre saját erejükből. Hősnőik szintén ezt az erőt és elszántságot képviselik – Jane Eyre, Anne Shirley, Jo March, Sarah Crew

A modern karakterek között pedig szerencsére még több példát találhatunk. Rowling szereplői abszolút tökéletesek ilyen szempontból, az élen persze Hermionéval, de Robin Ellacott sincs lemaradva tőle. Csak a személyes kedvenceimet kiemelve itt a helye Vianne Rocher-nak, az Owens lányoknak (főleg Marianak és a nagynéniknek, Frannynek és Jetnek), Kirkének, az avaloni papnőknek és kelta királynőknek. (Bár a boszorkányokat sok szempontból az erős független nők szimbólumának tekintem, de azért persze nem csak őket értékelem…) Allende és Shafak hősnőinek, vagy az amerikai Dél bátor leányainak, akik mindig készek kiállni egymásért, mint a Segítség, A méhek titkos élete, vagy a Sült zöld paradicsom szereplői. Ők mind folyton arra bátorítanak, hogy vállaljuk önmagunkat és tegyünk másokért is.

▽▴▽

Lehet, hogy vannak, akik érdemesebbek lennének az “erős nő” címre, és tudom, hogy ez egy nagyon személyes válogatás lett. Ha még többet szeretnél olvasni ebben a témában, nézz be a többiekhez is:

PuPilla

Vagy hallgassátok meg a SkipIntro podcast csapatában kiket gyűjtöttek össze a filmek és sorozatok világából.