Tavaszi kedvencek | 2018

A márciusi havazásoktól szinte pillanatokon belül eljutottunk az áprilisi hihetetlen hőhullámig, aztán egyszerre eltelt a május is. Mikor? Hogyan? Egy kicsit lassítsunk, légyszi! 😀 Annyi elfoglaltság jutott a tavaszi hónapokra, hogy fel se tűnt és már el is múltak. Jóformán semmi időm nem maradt kikapcsolódásra… de ez nem egy panaszposzt. Koncentráljunk inkább a jó dolgokra. A virágba borult fákat most is akkora lelkesedéssel fotóztam, mint eddig minden évben, a fagyizások pedig a legtökéletesebb pillanatok közé tartoztak. (Ki rajong még a fahéjas szilváért és a gyömbéres eperért idén?) Bármennyire is kevés időm volt, azért az olvasás és az esti sorozatrész nélkül sem lennék meg, úgyhogy most jöjjenek – szokás szerint – a tavasz kedvenc könyvei, filmjei, programjai:

KÖNYVEK:

♥ Helen Rappaport: A négy nővér

Amilyen egy féltégla, legalább annyira letehetetlen is volt. Mindig letaglóz a Romanov nővérek története. Ez a könyv bepillantást enged zárt világukba, a család hétköznapi tréfáit felemlegetve, bemutatva mennyire különböző személyiség volt a négy lány, de mindegyikük milyen odaadó figyelmességgel vette körbe öccsüket és szüleiket, milyen könnyed életigenléssel próbálták tartani a lelket egymásban még az utolsó legnehezebb hónapokban is… Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha ismerném őket. Hitelesnek tűnt Helen Rappaport beszámolója, rengeteg infóval, levél- és naplórészletekkel, ami mégis olvasmányos tudott maradni mindvégig.

♥ Elif Shafak: Éva három lánya

Vallás, politika, identitás, filozófia… olyan kényes témákba tud belesétálni ez a nő végtelen eleganciával, hogy csak csodálni tudom. Szeretem az írásai líraiságát, ahogy a felvetett kérdéseket finoman körbejárja, ahogy bemutatja a bizonytalanságot, kételkedést, elfogadást, és a sokszínűség fontosságát. Az oxfordi részekkel annyira jól megragadta a brit egyetemek hangulatát, légkörét, esszenciáját; hogy milyen ott tanulni külföldi diákként… a sokszínűség, az elveszettség, a támogatás. Több részben is magamra ismertem a főszereplőben. Az isztambuli fattyú után újabb kedvenc Shafak könyvem született.

♥ Graham Swift: Anyák napi kimenő

Sokkal jobb volt, mint gondoltam. Lassú, elmélázós, pillanatot átélős. Amiben van idő megfigyelni, hogyan játszik a napfény a szellő mozgatta függönyön, és hallani mögötte a madárcsicsergést is. Kimerevített pillanatok, és a történelem egy kis szelete. Nekem Downton hangulata volt.

♥ A fák gyógyító erejéről szóló Sinrin-joku mintha nekem íródott volna – az erdőfürdőzés eddig is az egyik kedvenc elfoglaltságomnak számított, csak lövésem se volt, hogy ez a hivatalos elnevezése… 😀 Alice Hoffmantól pedig ebben az évszakban most dupláztam, először a Skylight ​Confessions került sorra, a maga melankolikus hangulatával, aztán még elolvastam The ​Probable Future-t is, A tizenharmadik boszorkány angol verzióját, ami egyszerűen a tökéletes tavaszi könyv.

FILMEK/SOROZATOK:

The Affair – A sorozat váltakozó női-férfi szemszöge az elején legalább annyira idegesített, mint amennyire valójában fantasztikus ötlet. Egyszerűen nem bírtam elfogadni, hogy ENNYIRE különbözően emlékeznek vissza egy-egy eseményre. Aztán valahol fordult a kocka, és egyre kíváncsibb voltam, a szereplőknek milyen mozzanatok tűnnek fel, és mi az, ami teljesen elkerüli a figyelmüket, mert csak magukkal foglalkoznak. Azóta nem győzöm ajánlgatni. Nézzétek, mert szuper lenne megbeszélni, kinek mi jött le a történetből!

♥ Call Me by Your Name – Van, akinek nem tetszett ez a film? Most komolyan. Az andalító hangulata, a gyönyörű helyszínek, a nosztalgikus 80-as évek, és a biciklizés, a nyugalom, meg az olaszok… szívesen eltöltenék egy nyarat én is ebben a házban!

♥ MARVEL filmek – nem mintha eddig nem követtem volna őket, de mindig el voltam maradva néhánnyal. Az Infinity War előtt viszont bepótoltam a Thor és a  Guardians of the Galaxy utolsó részeit is, valamint a Black Panther és a Spider Man filmeket… és valahol elkapott a gépszíj. Eddig nem voltam rajongó, de ilyen dózisban kapva már én se vagyok immunis… a mostani Avengers sztori MINDEN pillanatát imádtam. (Nem tudom ezelőtt utoljára mikor fogott el moziból kilépve az “akkor most én is bevetésre indulok” érzés…) 😀

♥ És bár csak félve vallom be, de a Deadpool 2. részétől aztán végképp kikészültem. A depresszív IW lezárás után ez maga volt a színtiszta felüdülés. Borzalmas, és nem lehet nem imádni… Ha lenne még időm a conokra, most egy Vanessa cosplay nagyon esélyes lenne!

PROGRAMOK:

♥ Idén is a nyitónapon látogattunk ki a Könyvfesztre Anyával, de már előző nap délután felmentünk Pestre. Nézelődtünk, sétáltunk, kávéztunk, elvegyültünk a turisták közt… néha mintha nem is itthon lettünk volna. Teljesen átengedtük magunkat a hangulatnak és egy kicsit eltávolodtunk a hétköznapi feladatoktól, problémáktól.

♥ Májusban nálunk töltöttek megint egy hétvégét az unokahúgaim. Játszótereztünk, fagyiztunk, piknikeztünk a tóparton és kipróbáltunk egy új társasjátékot, ami telitalálatnak bizonyult. És végignéztük a Pán Pétert, ki tudja hányadszorra… Amikor itt alszanak a csajok, mindig ez az esti program – minden egyes alkalommal, nemsokára ők is ugyanúgy kívülről fogják tudni a szövegét, mint én! 😛 (Naná, hogy hiszünk a tündérekben, hiszünk, hiszünk.)

Anyák Napja ♥ most csak Pécsig mentünk, de szuper volt.

♥ Egy nap jutott Siófokra is. A balatoni kikapcsolódásnál nincs jobb. Vízpart, mólón ücsörgés, napsütés, séta, kávé, tervezgetés – a tökéletes feltöltődés.

♥ Mozizások (nem is olyan rossz a mi kisvárosi mini-mozink)

♥ és persze a házikónk… mert bár egy kicsit belassult a felújítás az utolsó hajrában és mostanra már készen szerettünk volna lenni, azért minden apró lépés hatalmas örömmel tölt el, és még mindig töretlen a lelkesedésünk! Legyen szó akár az ablakkeretek színének kiválasztásáról, akár kertészkedésről.

Nektek mi marad emlékezetes erről a tavaszról?

A sorozat eddigi részei:

2017: Tavasz / Nyár / Ősz

2018: Tél