Üdvözöllek a világomban!
Tícia vagyok, egy huszonéves álmodozó lány, aki el se tudja képzelni az életét kávé, könyvek, és utazások nélkül, aki rajong az esős, borongós időért és a hatalmas sétákért. Itt egy helyen írhatok mindarról, ami érdekel, és ami jól tükrözi a világnézetemet. Találhatsz könyvajánlókat, programötleteket, élménybeszámolókat utazásokról és készülj fel sok-sok képre!
Az álmodozás egy kis varázslatot csempész a hétköznapokba… Ezt képviseli a blogom.
KÖNYVEK
Anya sokszor emlegeti, hogy amikor kislányként az ölébe mászva hallgattam a meséket, nem is gondolta, mennyire fogom szeretni a könyveket. Olvasni, gyűjteni, ajánlani őket. El se tudok képzelni jobb időtöltést, mint egy regény társaságában elbújni a világ elől. Szinte bárhová megyek, viszek magammal egy könyvet. Amekkora éppen elfér a táskámban, így sosem vagyok igazán egyedül. A polcaim többszörösen beteltek. Az asztalok sarkán, a szekrény tetején, az ágy mellett is várakoznak kis kupacokban. Külön a könyvtáriak, külön az olvasatlanok, vagy amiket ajándékba szánok. Ilyen az én birodalmam. Szeretem, ha könyvek vesznek körül.
Molyon láthatod, éppen milyen könyvet olvasok, miket szereztem meg, vagy melyikek a kedvenceim.
SKÓCIA
Skócia szerelem volt első látásra. Ahogy a zsibongó kamaszokkal teli buszunk elhagyta Yorkshire kopár, lankás tájait, én csak néztem a vadon nyíló skót nárciszokat, a düledező, ősi kőkerítéseket, a még hófedte hegycsúcsokat.. és már tudtam, hogy ez lesz a végzetem. Na jó, ez egy kis túlzás, de az biztos, hogy onnantól már nem érdekelt, mennyire nem találom a helyem a busz hierarchiájában, se a hangzavar, se a kényelmetlen ülés. Ennyire még sehol nem éreztem magam otthon.
Skóciával azóta is boldog távkapcsolatban élünk. Amikor csak tudom, meglátogatom, együtt töltünk néhány szép napot, aztán újra elbúcsúzunk. Közben bemutattam a szüleimnek, a legjobb barátnőmnek, és tanultam is kint egy rövid ideig. Ugyan se a Roxfortot nem találtam meg, se Jamie Frasert, de még csak a Loch Ness-i szörnyet sem, viszont aludtam szellemjárta kastélyban, táncoltam kőkör közepén, és újra, meg újra rácsodálkozok a gyönyörű, vadregényes tájra, (“ahol a magasban egerészölyv vijjog és a csípős levegőben érezni a vadon növő kakukkfű és a moha édeskés illatát”), a büszke várakra, a skótdudák dallamára (mert van aki szereti!), az ottélők visszafogott udvariasságára és közvetlenségére.
JELMEZEK
Képzeljetek el egy kislányt, akinek a kedvenc időtöltése, hogy bátor indiánlánynak, elveszettnek hitt orosz hercegnőnek, vagy éppen a plüsscicákból, barbie-kból és kinder meglepetésekből álló népén uralkodó királynőnek öltözik. Ez a kislány most nagyon büszke lenne rám, hogy sosem nőttem ki a jelmezek iránti rajongásomat. Legyen szó Tündérfesztiválról, con-ról, történelmi hagyományörző programról, vagy egy egyszerű hétköznapról, amikor erőt meríthetek egy rejtett utalásból (legyen az akár csak az Esthajnalcsillag nyakláncom, kelta papnőkre utaló hajfonat, vagy egy olyan hosszú, lebennő anyagú szoknya, amilyet Sally viselt az Átkozott boszorkákban…) ha tehetem, beöltözök.
Gyűrűk Ura Cosplay Club – Arwen
Cosplayers of Ice and Fire – Lyanna Stark
ANYA – A bűntársam mindenben!
Az én Lorelai-om, aki az erőt adja mindenhez. A kávé melletti hosszú beszélgetéseinkkel, a hétvégi sétáinkkal, a közös sorozatnézésekkel… Akivel megoszthatom a hétköznapok örömeit és problémáit. Neki köszönhetem a blogon a fotókat, és a legtöbb programra is együtt járunk.
A BLOG NEVÉRŐL
Egyrészt kifejezés: Hold the Moon, másrészt szójáték: Hold = the Moon, és egy árnyalatnyi boszorkányság.
Leave room for magic