Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Az idei olvasmányaim közül rátaláltam az első kedvencemre! Tavaly nyáron, a Big Magic-ben figyeltem fel erre a könyvre. Érdekes volt, ahogy Liz végigvezette, hogyan született meg benne A lélek botanikája ötlete, onnan kezdve, hogy először csak utána akart nézni, honnan származnak a kertjébe ültetett virágok. Túl sokat nem vártam a történettől, csak egy kis ihletet és ráhangolódást a kertészkedéshez. Aztán ennél mennyivel többet kaptam! Tovább olvasom…

Tavaszi könyves tervek

Szombaton, aki betért kis könyvtárunkba, a kölcsönzőpultban két virágkoszorús tündért talált. 😀 Kérdezték is az olvasóink, milyen nap van, de mi egyszerűen csak vártuk a tavaszt. Én ugyan 16-18 °C-ig vagyok hitelesítve, efölött automatikusan elkezdődik nálam a sárkányosodási folyamat, de most még jólesik a napsütés, a madárcsicsergés, várom az üde zöld színeket és a tavaszillatot. Ettől a hangulattól megihletve válogattam össze néhány könyvet, amit a következő hónapokban szeretnék olvasni. Tovább olvasom…

Top5 kedvenc viking lány

Egyoldalú az a klasszikus kép, amely úgy mutatja be a vikingeket, mint akik hajókkal, karddal a kézben megjelennek az idegen partokon, véres tetteket hajtanak végre, kifosztják a templomokat, megsarcolják a lakosokat, csatáznak, gyilkolnak, nőket rabolnak. Ezt a képet a nyugat-európai egyházi emberek alakították ki, akik hajlottak arra, hogy csak az erőszakos eseményeket jegyezzék fel. A legtöbb skandináv békésen élt, és a kor meghatározó eseményeiről csak legendákat hallottak.

De vajon mi veszi rá a mai lányokat arra, hogy pont a viking életet válasszák? Tovább olvasom…

Vikingek – Hol tartunk most?

Néhány évvel ezelőtt az aberdeen-i egyetemen felvettem egy vikingekről szóló kurzust. Eredetileg keltákról szerettem volna tanulni (tizenévesen a kelta papnők és királynők voltak a példaképeim…), de erre nem volt akkor lehetőség. A vikingekről csak halvány elképzeléseim voltak, az Arthur királyban is inkább a pikteknek és a szarmata lovagoknak szurkoltam, mint nekik, de úgy tűnt mégis ők vannak legközelebb ahhoz a történelmi korhoz, amire kíváncsi voltam. Egy cseppet sem bántam meg a választást, így kellett lennie. Az első előadáson a svéd származású oktatónk sorra megdöntötte a vikingekről kialakult általános és hamis sztereotípiákat és felvázolt egy számomra teljesen újat, ami egyszerűen lenyűgözött. Azóta jó nagy utat tettem meg ezekkel a büszke harcosokkal és felfedezőkkel, akik a mai napig az erőt, a bátorságot és a szabadság iránti vágyat jelképezik az embereknek.

Tovább olvasom…

Erdő szélén házikó

Dombok között fekszik egy apró falu. Patak fut rajta keresztül, körülötte erdők, mezők, a végében egy tó terpeszkedik hosszan elnyúlva. Itt szoktam elbújni, amikor ki akarok szakadni a hétköznapok mókuskerekéből, egyszerűen kisétálom magamból a nyomasztó gondolatokat… és most itt szeretnék venni egy régi, romos házikót. Van egy álmom. Van egy új célom!

Vigyázat, szörnyen szentimentális poszt következik! 🙂 Tovább olvasom…

Long Live the Queen

A világ elég sokat változott azóta, hogy II. Erzsébet, a brit birodalom uralkodója trónra lépett fiatal, huszonöt éves (mint most én… tejóég), kétgyermekes anyukaként. Nem született trónörökösnek, uralkodása mégis új korszakot nyitott a brit monarchia történetében. A királynő valóságos jelképe lett a birodalomnak, páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját és a Nemzetközösséget az elmúlt hatvan év minden háborúján és zűrzavarán. Eleven humorérzékkel és mérhetetlen józansággal végzi kötelességét, bármit rójon is rá a munkája és a családja. És ki tudná elfelejteni, amikor James Bonddal ereszkedett le egy ejtőernyőn a londoni olimpia megnyitó ünnepségére (az akkor nyolcvanhat esztendős királynő Daniel Craig oldalán indult helikopterrel a Buckingham Palotából az arénába).  

Példátlan közfigyelem tárgya, de a csillogás és a szóbeszéd ködén át vajon mennyire alkothatunk pontos képet a világ leghíresebb uralkodójáról? Tovább olvasom…

Top5 kedvenc könyv

Mit mondanak el rólunk a kedvenc könyveink? Tényleg alakítják az életünket? Ismeritek azt az érzést, amikor olvasás közben találkoztok egy gondolattal, elképzeléssel, látásmóddal, amiről addig azt hittétek, csak rátok jellemző? Látjátok leírva, és hirtelen mintha megfognák a kezeteket, és felajánlanák, hogy segítenek a további utatokon… Szerintem ilyenkor találunk rá a kedvenceinkre, de kíváncsi lennék, ti mit gondoltok! 🙂  Tovább olvasom…

Edinburgh kisokos

Edinburgh a kedvenc városom. A szürke kőből épült, kísértet járta házaival, szűk lépcsősoraival, palatetőkkel, fekete ereszcsatornákkal, gyönyörű parkokkal, a szinte mindenhonnan látható várral, és a minden sarkon hallható dudaszóval. Tökéletes helyszín egy hétvégi kiruccanáshoz. Barátokkal, családdal, párban, vagy akár egyedül is. A skótok közvetlenek és kedvesek, nyugodtan kérhetsz segítséget, jó a közbiztonság (még sosem tapasztaltam kint utcai inzultálást… khm, ritkaság), a női jogok nagy támogatói, és annyi a külföldi diák és turista, hogy könnyen el fogsz vegyülni, és nem érzed magad magányosnak. (Azt nem is említve, hogy Harry Potter és Outlander rajongóknak igazi álom úti cél.)

Ha Skócia fővárosába készülsz, néhány dologra azonban fel kell készülnöd: esni fog az eső (sokszor, nagyon sokszor, de leginkább csak szitálás), nem fogod elsőre érteni a skót akcentust, az ízes raccsolást és furcsa szavakat (Aye!), a skótduda hangját pedig vagy egy életre megszereted, vagy hallani se akarod többet… 🙂 ebben az egyben viszont biztos vagyok: Edinburgh el fog varázsolni már első látásra!

Itt néhány ötletet szeretnék adni, mivel teheted még teljesebbé a városnézést. Tovább olvasom…

Utazz Skóciába a kanapédról

Nem mindig engedhetjük meg magunknak az utazást, de ilyenkor segítségünkre lehetnek a távoli helyeken játszódó könyvek és filmek, hogy csillapítsák a bennünk élő vándorvágyat. Amikor én Skócia hangulatára vágyok, ezeket a történeteket veszem elő, hogy úgy érezzem Edinburgh kopott macskakövein sétálok, egy ódon kastély kandallójánál olvasgatok a pattogó tűz mellett, vagy egy világtól elzárt, távoli szigeten hallgatom a szél süvöltését és a sirályok énekét. (Pedig én a sirályokat nem is kedvelem, csak kellő távolságból…) 😛 Tovább olvasom…