Erős kezdéssel indítottuk ezt a tavaszt – a márciusi római utunkkal, amiről az előző posztban meséltem. Hetekkel előtte már csak erre készültem, és utána is még hetekig tartott a hatása. Párszor még itt is meg fogom említeni, de azért ígérem, másról is lesz szó. 😀 Jöjjenek az elmúlt három hónap legjobb filmjei, sorozatai, könyvei, és még több emlékezetes pillanat:
Tovább olvasom…
Márciusban két napon belül már három születésnapot ünneplünk kibővült kis családunkban. Szeretünk élményt adni ajándékba, ráadásul tavaly nyáron Montenegroban rájöttünk, mennyire szeretünk együtt utazni – valahogy így alakult lassan-lassan az ötlet, hogy idén Rómában töltjük a közös szülinapokat egy emlékezetes hosszúhétvégén. És azt hiszem, jobban sikerült, mint bármelyikünk is várta!
Tovább olvasom…
Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha sokkal gyorsabban telt volna el ez a tél, mint máskor… És nem csak az ünnepi időszak, hanem az új év első hónapjai is. A töredékével sem foglalkoztam mindannak, amit január elején elterveztem. Viszont kiélveztem minden pillanatot, ami belefért – az összes csípős hidegben, vagy derengő napsütésben tett sétát, a nagy beszélgetéseket és nevetéseket, könyveket és filmnézéseket.
Tovább olvasom…
Azt hiszem, ez az ősz meghatározó időszaka lesz az életünknek. A soproni költözéssel, a berendezkedéssel járó minden kihívással és örömmel, na meg a felejthetetlen skóciai utunkkal. Itt most a hétköznapok apró örömeinek szeretnék emléket állítani, hogy visszapillantva ezek a kis részletek is megmaradjanak. ♡
Tovább olvasom…
A legeslegelső poszt itt a blogon egy skóciai utunk élménybeszámolója volt, még 2016-ban. Azóta nem jutottam vissza. Ha akkor valaki azt mondja, ilyen hosszú időn keresztül nem fogom látni szeretett Skóciám, hát biztos nem hiszek neki. Előtte legalább kétévente visszalátogattunk, ha nem gyakrabban, de aztán először jött a házfelújítás, utána a vírushelyzet… mi meg maradtunk itthon. Pedig végig rettenetesen hiányzott! Most viszont végre meg tudtam mutatni annak az egyetlen személynek, aki miatt hajlandó voltam otthonról Sopronba költözni, hogy hova is húz engem a szívem folyton.
Tovább olvasom…
Idén augusztusban drámai fordulatot vett a hazai erdőkért való küzdelem. A botrányos tűzifarendelet az erdők kipusztításával akarta kezelni az energiaválságot. A hatalmas felháborodás, tiltakozás, és összefogás hatására végül szépítettek valamennyit az elképzelésen, és visszavonták a tarvágást a természetvédelmi és Natura 2000-es területeken. De ez sajnos messze nem az az eredmény, amire szükség lenne, csak félrevezető mellébeszélés.
Tovább olvasom…
Ez a nyár végre olyan volt, mint egy kis fellélegzés az elmúlt évek után. Nem is akartuk elvesztegetni egyetlen pillanatát se. Ha valamit megtanultunk, hát azt biztosan, hogy ne halogassunk semmit, mert lehet, többet nem lesz rá lehetőségünk. Szóval az első héttől kezdve beosztottuk az előttünk álló nyári hónapokat, mesélem is, mi mindennel:
Tovább olvasom…
Idén ismét Montenegróba mentünk vissza nyaralni. Már a blog születésekor is írtam róla a Top utazásaink között, aztán legutóbb ’19 nyarán tettünk egy villámlátogatást – még a lezárások előtt. Persze azóta is emlegettük szakadatlan, mikor jutunk vissza a mi kis öblünkbe. A felfedezés örömével ugyan kevés dolog ér fel, mégis az első gondolatunk az volt nyár elején, hogy ide induljunk. Egyértelműen az egyik kedvenc helyünk, ahova mindig jó visszatérni, és szívünk szerint megmutatnánk mindenkinek, aki fontos nekünk. ♡
Tovább olvasom…
Ti nem úgy érzitek, mintha egyfolytában az elengedést kellene tanulnunk, és egyre keményebb feladatok elé állítanának az utóbbi évek? Nekünk annyi veszteséghez és változáshoz kell alkalmazkodnunk az elmúlt időszakban, hogy még többet jelentenek ezek az apró örömök, amiket itt szeretek összegyűjteni az évszakok végén. Úgyhogy jöjjenek is a jó dolgok:
Tovább olvasom…