Az ősz mintha egyre rövidülne, a szeptemberbe még átnyúlik a nyári meleg, a novembert meg kezdi elrabolni a karácsony. Pedig minden évben annyira készülök rá, hogy végre kiélvezhetem a csodálatos őszi színeket-fényeket, a ködös-borongós esős napokat, a kellemes hőmérsékletet, a hulló faleveleket. De ez itt nem a panasz helye, jöjjenek inkább az elmúlt évszak legjobb élményei, amikért hálás vagyok:
Ha ősz, akkor Skócia! ♡ Nincs még egy ország, ami ilyen tökéletesen magában rejtené az ősz esszenciáját számomra. Még csak egy év telt el a legutóbbi látogatásunk óta, és újra a skótokhoz készültünk visszatérni idén októberben. Talán túlzásnak tűnhet, hogy nem új úti célt választottunk… de hiába, mindketten úgy éreztük, ide vágyunk a legjobban. Egy éve emlegettük újra meg újra, milyen jó volt itt, és hogy még jobban fel kellene fedezni hegyeit-völgyeit a csodás őszi tájban.
Floridai út ide vagy oda, mégsem csak ez határozta meg az egész nyarunkat – a Balatonon töltött idő sokkal inkább! Ott megvan minden, amit csak kívánhatok, főleg mert ott tudunk kicsivel több időt együtt tölteni a családunkkal. Bár az erdei kirándulások kicsit visszaszorultak a siófoki hétköznapjainkban, ilyenkor a ráérős lusta napok is pont elegendőek a vízparton a fák alatt nézelődve, vagy a nyaralóban hűsölve – nagy beszélgetésekkel, esti sütögetésekkel, kikötői sétákkal. Így is olyan gyorsan elteltek a hetek, alig hiszem el, hogy már vége is a nyárnak!
Be kell vallanom, sosem vágytam az Egyesült Államoknak ebbe a csücskébe. New Yorkra és New England kisvárosaira például kíváncsi lennék, de mindig csak a távoli jövőben gondoltam tengerentúli útra. Annyi gyönyörű látnivaló van a mi kontinensünkön is, ami szerepel a bakancslistámon, hogy több év se lenne elég a felfedezésükhöz. Na de Florida? A rettenetes hőséggel, mocsarakkal, aligátorokkal, és hurrikánokkal? Háát… nem tetszett az ötlet. Ha az ember ekkora útra vállalkozik, akkor legalább olyan helyre menjen, ahová vágyik is, nem? Végül mégis meg lettem győzve az “örök emlék marad” és a “lehet csak most van rá lehetőségünk” érvekkel. Azt pedig meg kell hagyni, hogy tényleg minden utazással szerzett tapasztalat megéri, ha másért nem, legalább hozzáad a világképünkhöz. Összességében pedig hálás vagyok, hogy bepillanthattam az amerikai hétköznapokba.
Erős kezdéssel indítottuk ezt a tavaszt – a márciusi római utunkkal, amiről az előző posztban meséltem. Hetekkel előtte már csak erre készültem, és utána is még hetekig tartott a hatása. Párszor még itt is meg fogom említeni, de azért ígérem, másról is lesz szó. 😀 Jöjjenek az elmúlt három hónap legjobb filmjei, sorozatai, könyvei, és még több emlékezetes pillanat:
Márciusban két napon belül már három születésnapot ünneplünk kibővült kis családunkban. Szeretünk élményt adni ajándékba, ráadásul tavaly nyáron Montenegroban rájöttünk, mennyire szeretünk együtt utazni – valahogy így alakult lassan-lassan az ötlet, hogy idén Rómában töltjük a közös szülinapokat egy emlékezetes hosszúhétvégén. És azt hiszem, jobban sikerült, mint bármelyikünk is várta!
Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha sokkal gyorsabban telt volna el ez a tél, mint máskor… És nem csak az ünnepi időszak, hanem az új év első hónapjai is. A töredékével sem foglalkoztam mindannak, amit január elején elterveztem. Viszont kiélveztem minden pillanatot, ami belefért – az összes csípős hidegben, vagy derengő napsütésben tett sétát, a nagy beszélgetéseket és nevetéseket, könyveket és filmnézéseket.
Azt hiszem, ez az ősz meghatározó időszaka lesz az életünknek. A soproni költözéssel, a berendezkedéssel járó minden kihívással és örömmel, na meg a felejthetetlen skóciai utunkkal. Itt most a hétköznapok apró örömeinek szeretnék emléket állítani, hogy visszapillantva ezek a kis részletek is megmaradjanak. ♡
A legeslegelső poszt itt a blogon egy skóciai utunk élménybeszámolója volt, még 2016-ban. Azóta nem jutottam vissza. Ha akkor valaki azt mondja, ilyen hosszú időn keresztül nem fogom látni szeretett Skóciám, hát biztos nem hiszek neki. Előtte legalább kétévente visszalátogattunk, ha nem gyakrabban, de aztán először jött a házfelújítás, utána a vírushelyzet… mi meg maradtunk itthon. Pedig végig rettenetesen hiányzott! Most viszont végre meg tudtam mutatni annak az egyetlen személynek, aki miatt hajlandó voltam otthonról Sopronba költözni, hogy hova is húz engem a szívem folyton.