Tavaszi kedvencek | 2020

Ez egy emlékezetes tavasz marad szerintem mindenkinek, még ha nem is a jó dolgok miatt. De azért így is akadtak könyvek, filmek, sorozatok és pillanatok, amiket szeretnék megemlíteni:

FILMEK / SOROZATOK :

♥ Tudjátok, tavaszi szél, madarak, méhek… most sokkal inkább volt kedvem az érzelmekre és kapcsolatokra koncentráló történetekhez. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb a Normal People volt a maga letaglózó őszinteségével (abszolút kedvenc, binge-watching ráfüggés lett), a másik pedig a Modern Love rövidke – de valami igazán lényegesre rátapintó és sokszínű – epizódjai. És nem maradhat ki a felsorolásból a This Is Us legutóbbi évada sem (bár azt hiszem, ezen senki sem lepődik meg). 😛 A filmek közül az About time újranézés esett a legjobban, de tetszett a Life itself drámaibb és a Demi soeurs játékos hangulata is.

♥ A briteknek minden évszakban bérelt helye van a képernyőnkön. Befejeztük egy régi kedvencünk, a Last Tango in Halifax utolsó részeit, megismerkedtünk az angol foci kialakulásával az English Game-ben, illetve az udvar intrikáival a Spanish Princessben, és újra ellátogattunk Jane Austen világába a legújabb feldolgozásokkal. (Sandition, Emma.) Ehhez a karanténos időszakhoz különösen illettek a régens kor hősnői, ráadásul állítólag már a világháborúk idején is alkalmazták az írónő történeteit a szorongás, a kiégés és más lelki problémák kezelésére.

(Kapcsolódó cikkek: Sense and social distancing / Jane Austen és a penicillin)

♥ Természetesen nem maradhatott el az Outlander 5. évada sem. A cselekmény alapjául szolgáló kötetet ősszel olvastam, de még így is tartogatott meglepetéseket. 😀

▽▴▽

KÖNYVEK :

Joanne Harris: Az epertolvaj – A Csokoládé az egyik legeslegkedvencebb könyvem, és a lehetőség, hogy visszatérhetek Lansquenet-be, megnézni mi minden történt az elmúlt évek alatt Vianne-nal és a lányaival – engedni a szél hívó szavának és egy kicsit elmerülni a megérzések, a titkok és az empátia világában – elképesztően lelkessé tett. A hangulata még most is utánozhatatlan, de nekem egy kicsit túl sok szálra esett szét ez a kötet.

Edward Rutherfurd: Az Erdő – Jó volt feleleveníteni az angol történelem évszázadait és kontextusba helyezni néhány jelentőségteljes eseményt, uralkodóváltást, társadalmi szemléletmódot. Bár azt be kell vallanom, hogy tíz évvel ezelőtt még jobban értékeltem – és élveztem – volna a könyv stílusát, azért sokat adott a történethez a déli partok mellett elterülő Új Erdő helyszíne.

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz – A gyönyűen megírt Ólomerdő trilógia befejező része tündérekről, sárkányokról, próbatételekről, ami különösen keményre és kegyetlenre sikerült. Felelősségvállalásról, a saját hibáink és gyengeségeink felvállalásáról, döntéseink következményeinek elfogadásáról… rengeteg gondolkodnivalót adott.

▽▴▽

PROGRAMOK :

♥ Az a két hét még az egész őrület előtt (amikor több minden történt, mint az utána következő hónapok alatt). Még geoládáztunk, csavarogtunk, szülinapoztunk, lagziban voltunk, összejártunk…

♥ Legalább a kirándulások megmaradtak, még ha nem is mentünk messzire, csak a környéket fedeztük fel újra meg újra, egész sok eddig ismeretlen ösvényre találva.

♥ A siófoki napok

♥ Fagyizások a teraszon

♥ Az a sok bátorító gondolat, a pozitív posztok, az összefogások és a társadalmi felelősségvállalások, az önzetlen online élő adások…

♥ És egy YouTube csatorna, amire teljesen ráfüggtem és bármikor képes volt feldobni: The Chateau Diaries. (A legközelebbi karantént is ebben a francia kastélyban fogom tölteni.) 😛

▽▴▽

A sorozat eddigi részei:

2017: Tavasz / Nyár / Ősz

2018: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2020: Tél