Tavaszi kedvencek | 2022

Ti nem úgy érzitek, mintha egyfolytában az elengedést kellene tanulnunk, és egyre keményebb feladatok elé állítanának az utóbbi évek? Nekünk annyi veszteséghez és változáshoz kell alkalmazkodnunk az elmúlt időszakban, hogy még többet jelentenek ezek az apró örömök, amiket itt szeretek összegyűjteni az évszakok végén. Úgyhogy jöjjenek is a jó dolgok:

FILMEK / SOROZATOK :

♥  This Is Us 6. évad – a legelső évad óta a tavaszi kedvences posztok állandó szereplője volt a sorozat – és most elérkeztünk a végéhez. (Még maradt ugyan pár rész, amit nem láttunk, de akkor is ide tartozik.) Annyi rétege volt az évek során, hogy meg se tudom mondani, mit szeretek benne a legjobban. Talán azt a végtelen empátiát, amivel a kapcsolatok sokszínűségéhez áll, amiből annyi erőt lehet meríteni a saját bonyodalmainkhoz és döntéseinkhez… Biztos, hogy egyszer még újra fogjuk nézni az egészet elejétől a végéig. 🙂 Olyan kíváncsi lennék, nektek ki lett a kedvenc szereplőtök, vagy kinek a történetét szerettétek a legjobban?

♥ All Creatures Great and Small 2. évad – Szerintem senki sem lepődik meg rajta, hogy a  James Herriot életéről szóló sorozat maga a színtiszta kikapcsolódás számomra ♡ a gyönyörű yorkshire-i tájak, a szerethető emberi történetek (na meg az állatok), a fanyar angol humor, és a 30-as évek nosztalgikus hangulata – egy hétvége alatt végignéztük.

Bridgerton 2. évadAnthony és a Sharma lányok – nekem ez a történetszál még jobban is tetszett, mint az első – bár ezzel valószínűleg egyedül maradok :’D Lehet, hogy kevésbé volt izgalmas a történetük, de az én szívemhez közelebb kerültek. A sorozat koncepciója-látványvilága pedig még mindig egyedülálló. Sőt, egészen üdítő és szórakoztató, ahogy a modern elvárásokat rávetítik erre a színpadias Austen-díszletre – persze komolyan venni nem lehet, de szerintem nem is ez a szándékuk vele…

Downton Abbey: A New Era film – MOZI – A francia villa szuper új színfoltot hozott a történetbe, de persze ott az elengedhetetlen Downton-szál is a filmforgatással. Ráadásul nagyon jó érzékkel osztották el a kettő között a szereplőket. Nekem abszolúte visszahozta a sorozat eszenciáját, amit anno nagyon szerettem, és sokkal jobban tetszett, mint az előző film. Annyira, hogy rögtön bele is kezdtem Lady Almina történetébe, de erről kicsit lejjebb… 😉

♥ Nem maradtak el a tavasszal szokásos francia filmjeink se: a Gemma Bovery hangulatát imádtam a vidéki kis faluval, a pékség íncsiklandozó bagette-jeinek és croissant-jainak illatával, az eldugott udvarházzal, meg az erdőn-mezőn virágos ruhában álmodozással.

♥ Bepótoltunk egy kihagyhatatlan klasszikust is: az Elvarázsolt április valóban az a bájos-elvágyódós történet, amire az ember lelkének néha olyan nagy szüksége van. Ez az olasz parton álló kastély pedig tényleg valami elképesztő! Ki tartana velem? 😀 Hátha következő áprilisban megint kiadó lesz!

♥ Moziba is többször mentünk: a Halál a Níluson új feldolgozása nekem például kifejezetten tetszett, de Az elveszett városon is jól szórakoztunk. A rajzfilmek közül pedig A rosszfiúk és a Pirula Panda is megérte a jegyváltást. 🙂

♥ Szeretném új kategóriaként behozni a kedvenc YouTube csatornáimat (amiket többet nézek, mint bármi mást): a legtöbb örömet még mindig a francia kastélyok jelentették – főleg Chateau de Lalande húsvéti tojásvadászata és Le Fleur Honfleur vendégeskedése náluk / Athena túrái, amikkel állandóan új helyszíneket ad a brit bakancslistámhoz / Kylie Renovating a Ruin sorozata a toszkán dombok között (de még inkább ez a videója, amit bevallom többször is megnéztem) / Paola minden egyes varázslatos videója erdei sétákkal és vadvirágokkal / Szabados Ági Mutasd a könyvespolcod! sorozata – főleg Szabó T. Anna része / meg az a rengeteg-rengeteg booktube és enteriőr videó, amit közöttük nézek 🙈

▽▴▽

KÖNYVEK :

Baár Tünde: A mezítlábas grófnő – annyira illik ez a könyv a Hétszilvafás Vendégházunk hangulatához, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele – a különc grófnő, aki mezítláb sétálgat a Duna-parton, ismeri a gyógynövények titkait, társalog a nappal, a csillagokkal, a széllel, az esővel, és lehetséges, hogy észrevehetetlen, varázslatos teremtményekkel is, a gyerekeknek pedig igazi mesevilágot teremt napfényes természetével. A festői kis falu, a programok hétköznapi varázslata, a közösség összefogása. Az írónő egy régmúlt, békebeli világba kalauzol, és közben megmutatja a fiatal olvasóinak, milyen is ebbe a letűnt idillbe belefelejtkezni-elrejtőzni, ami biztonságot jelenthet napjaink viszontagságai között.

Carnarvon grófnéja: Lady Almina és a valódi Downton Abbey – az új film mellé kellett még egy kis plusz Downton élmény. Imádtam ennyi érdekes apró részletet olvasni a valódi Highclere Castle múltjáról, az egyiptomi felfedezésekről, arról, hogy a háborúban valóban kórházzá alakultak. Viszont a pazarlásuk például teljesen elképesztett, milyen méreteket öltött, még akkor is, ha jó célra is fordítottak az örökségükből. Akik regényt várnak, szerintem csalódni fognak, annál sokkal inkább történelmi bemutató, de én a többi Lady Carnarvon életéről is szívesen olvasnék még ezek után!

Annie Ernaux: Lánytörténet – érdekes gondolatkísérlet, ahogy az írónő próbálja rekonstruálni régi önmagát és emlékeit, közben pedig összemossa az akkori és a mostani gondolatait, de van valami zavarba ejtő és fellengzősen francia a stílusában, amit azért nehéz megemészteni. Összességében mégis úgy érzem, hogy valami fontosat olvastam, amiről majd csak később tudom eldönteni, hányadán is állunk, ha már leülepedett…

Sally Rooney: Hová lettél, szép világSally Rooney-val kapcsolatban az utóbbi időben az az érzésem, hogy a Normális emberek feldolgozás átütő sikere miatt túl sokat varunk tőle – valamilyen műfajteremtő zsenialitást -, ahelyett, hogy csak élveznénk a történeteit. Szerintem pont jó egyensúlyban volt a cselekmény és a levelek filozofálgatása. Bár a szereplők közötti kimondatlan érzelmi feszültségek folyamatosan frusztráltak, de összességében le se tudtam tenni, és tökéletesen kikapcsolt. Azt mondjuk nem tudom, 10-20 év múlva mennyire lesznek még relevánsak a gondolatai, vagy csak az aktualitásuk miatt van ekkora hatása…

Rutger Bregman: Emberiség – kifejezetten szimpatikus teória, miszerint sokkal nemesebb szándékok vezetik az embereket, mint alapból gondolnánk. Kedvesség, segítőkészség, önzetlenség, bajtársiasság… Rengeteg meggyőző példával támasztja alá a szerző ezt a felvetését, és én tényleg szeretnék bízni benne. Abban, hogy ezek a naivan idealistának titulált gondolatok a helyesek, nem pedig a cinikus realisztikusnak tűnők, de azért nem mondom, nehéz elhallgattatni a régi berögződéseket. 😀 Mindenesetre örülnék, ha szélesebb körben ismernék ezt a könyvet, mert igazi értéket képvisel, és pont olyan kérdésekkel van tele, amik növelhetnék a bizalmat egymás között ezekben a bizonytalan időkben. 🙂

A tanult lány és a Lanny olvasását még nem fejeztem be, de annyi biztos, hogy mindkettő mély és megrázó – vagy inkább mélyen megrázó – részekkel van tele…

▽▴▽

PROGRAMOK :

♥ A tavasz meghatározó részei voltak a pécsi kirándulásaink. A minden völgyet elborító medvehagyma tengerek. Újdonságként az eddig kimaradt Melegmányi-völgy felfedezése, a Pro Silva tanösvény és a Rotary-kör. Olyan helyekre is visszamentünk, amire nem is gondoltam, hogy még látni fogjuk. Például a Mandulásba. De a Tubesen is napoztunk – pedig ide eddig mindig hidegebb időben jöttünk. A pécsi csapatos mozizások is emlékezetesek maradnak, és most voltam először macskakávézóban. 🙂

♥ Húsvét hétvégén Szombathelyen vendégeskedtem – körbesétáltuk a központot és a Csónakázó-tavat, fagyiztunk és kirándultunk, a kedvenc helyem egyértelműen a közeli Parkerdő lett – a közepén a Százholdas Pagony tábláért teljesen odavagyok!

♥ Siófokon most csak egy-egy napot tudtunk tölteni – először még kabátban dideregve, aztán már a nyaraló udvarán társasozva, legutóbb már a partra is kitelepedve. 🙂 A szokásos kávézások a legkedvencebb helyünkön azért nem maradhattak el egyszer se!

♥ Májusban végre tudtam megint egy kicsit több időt otthon is tölteni – visszatértek a jól megszokott kis dolgaink – az isteni reggelik, meg néha a zsiti kávék a nap indításához, hogy együtt jövünk-megyünk-csavargunk mindenfelé és az állandó tervezgetéseink. A lehető leghétköznapibb pillanatok estek most a legjobban, és próbálom mindet-mindet kincsként őrizni!

♥ A Hétszilvafás Vendégházunk táján mindig felpezsdül az élet ilyenkor tavasszal – a nagytakarításon kívül most főleg a növényeken volt a hangsúly, próbálunk egy angol titkos kertet látrehozni lassan-lassan 🙂 Új bokrokkal kis eldugott zugokat kialakítani, a lilaakácot végigfuttatni a gangon, a kövirózsa telepeknek újabb meg újabb helyeket találni. A vén diófánk viszont mostanra teljesen elvesztette a valaha volt tekintélyes lombkoronáját, pedig annyira szerettük ahogy őrködött az egész kert felett – vadszőlőt kezdtünk rá futtatni, hogy legalább még egy ideig megőrizzük az alakját. Az első vendégeinkkel pedig meg is kezdtük az idei szezont.

Meséljetek ti is, ha van kedvetek, mi minden történt veletek, és mi segít egyben tartani a mindennapokat?

▽▴▽

A sorozat eddigi részei:

2022: Tél

2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2018: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz

2017: Tavasz / Nyár / Ősz