Kotor, Montenegro | Utazás

Idén ismét Montenegróba mentünk vissza nyaralni. Már a blog születésekor is írtam róla a Top utazásaink között, aztán legutóbb ’19 nyarán tettünk egy villámlátogatást – még a lezárások előtt. Persze azóta is emlegettük szakadatlan, mikor jutunk vissza a mi kis öblünkbe. A felfedezés örömével ugyan kevés dolog ér fel, mégis az első gondolatunk az volt nyár elején, hogy ide induljunk. Egyértelműen az egyik kedvenc helyünk, ahova mindig jó visszatérni, és szívünk szerint megmutatnánk mindenkinek, aki fontos nekünk. ♡

ÚTVONAL

Szarajevó és Mostar irányába szoktunk menni (el a visokoi piramis mellett), hosszan-hosszan-hosszan kanyarogva a Neretva-völgyében, és a hegyeken át. Ebből az irányól először Herczeg Novinál, a öböl kapujában látjuk meg a tengert. Aztán innen még araszolunk tovább a Kotori-öböl legbelsőbb csücskéig a part mentén. Nem türelmetleneknek való útvonal, annyi biztos, de én kifejezetten élvezem még ezt a végtelen kanyargást is a szerpentineken, amivel ráhangolódunk a nyaralásra.

▽▴▽

SZÁLLÁS

Talán sose szerettünk volna bele ennyire ebbe a varázslatos vidékbe, ha nem találjuk meg hét évvel ezelőtt a legeslegjobb szállást. Egy régi kolostorépületből lett kialakítva, közvetlenül a vízparti sétány felett, egy kiszögellésen áll – valami elképesztően gyönyörű panorámával az öbölre, meg a picurka strandra alatta. Itt minden megvan egy helyen, amit csak kívánhatnánk.

Amikor először jöttünk még pálmafák magasodtak az udvarán, ezeket sajnos idő közben elveszítették, a helyükön viszont mostanra kialakítottak egy medencét. Még a szomszéd templomtorony hajnali harangzúgásához is gyorsan hozzá lehet szokni cserébe. Az óváros pedig pont egy kellemes esti sétára van.

Bár én nem rajongok a tengerparton naphosszat hesszelésért, de ez a gyorsan mélyülő (extrán sós) öböl, ahova csak lefutok egy csobbanásra lehűlni, aztán mehetek vissza a medence partjára olvasni a napernyők alá – na ez még a hőséget is elviselhetővé teszi.

▽▴▽

HANGULAT

A montenegrói öböl legeldugottabb csücskében rejtőzik ez a régi kalózváros. Hatalmas hegyekkel körülölelve, amik fölött sokára bukkan fel a nap, és korán el is tűnik. A meredek hegyoldalak miatt limitált a hely szállodák építésére, így jóval kevesebb a turista is, mint a felkapott tengerpartokon. Festői környezet, hangulatos és rendezett város, aprócska strandokkal tarkított partszakasz. A medence mellett töltött lusta délutánok, a hatalmas tengerjárók kürtje, az esti fények, a színes emberáradat – mind a szívünkhöz nőtt.

Itt mindenki megkaphatja az igazi mediterrán hangulatot nyáron: óriási leanderbokrok, szikrázó napsütés, zöld spaletták, élőzenés terek az óváros sikátorai között, és persze kóbor macskák mindenütt. A legszebb fejű kóbor macskák, akiket valaha láttam!

Ráadásul ki tudna ellenállni ezeknek a magasba törő mészkőszirteknek, amik az egyik leglenyűgözőbb tájat alkotják?

▽▴▽

KOTOR-ÉLMÉNY KIMAXOLÁSA

Az eddigi tapasztalataink alapján, ezeket az élményeket nem szabad kihagynotok:

  • Fürdőzés

Kotor strandjai a hegyek lábainál helyezkednek el, keskeny területen. Aprócska, viszonylag meredek és kavicsos strandok találhatók végig a part mentén. És mivel hegyi patakok táplálják az öblöt, így itt lényegesen hidegebb a víz, mint kint a nyílt tengeren. Úszni, matracozni, tengeri sünöket nézegetni a hullámok alatt, vagy csak lehűlni még így is tökéletes. 😉

  • Óváros felfedezése

Vastag várfalak, szűk sikátorok, hegyre felfutó meredek lépcsősorok, és apró átjárók. Velencei paloták, égbetörő tornyok, kőházak zöld spalettákkal és míves erkélyekkel. Közöttük pedig a kifeszített teregetők. Aprócska ajándékboltok, kis élőzenés terek, és az egymást érő éttermek – helyi specialitások finom választékával.

Mondhatnánk, hogy a Földközi-tenger legtöbb történelmi óvárosa ugyanolyan, és ha egyet láttál, az összeset láttad… Szerintem mégis mind saját hangulattal és jellegzetességekkel rendelkeznek. Dubrovnik, Trogir, Split, hát még Kotor – az öböl szívében! Rengeteg itt a látnivaló, órákig lehet bolyongani keskeny utcáinak labirintusában.

  • Lépcsők a hegyoldalban

Külön érdekesség, hogy az óváros vége már felkúszik a Szent János (Sveti Ivan) hegyre. A magasba futó városfal lépcsőin felkapaszkodást pedig egyszerűen nem szabad kihagyni! Elképesztő az öbölre nyíló panoráma. Minden lépcsőfokot megér, akár a kis kápolnáig bírjuk félúton, akár a tetején zászlóval jelzett erődítményig.

Érdemes napnyugta körül menni, és kihasználni a Golden Hour színeit a fényképekhez. Ráadásul talán csak ilyenkor elviselhető a hőmérséklet a hegymászáshoz. Az élményért 8 eurót kell fizetni este 8 óráig. Utána már szabadon járhatunk a lépcsőkön, de szerintem kár lenne elszalasztani a lélegzetelállító látványt. A lépcsőfokok magasak és kissé csúszósra koptatta őket az idő során a sok láb, de mi már megmásztuk saruban is. 😀 Csak a vízről ne feledkezzetek meg! Az biztos, hogy kelleni fog. 😉

  • Vacsora az óvárosban

Mikor leszáll az este – és farkaséhesen leértünk a várfalról – gyönyörködhetünk Kotor fényeiben és az élettől nyüzsgő utcáiban, de szerencsére hangulatosabbnál hangulatosabb éttermek is sorakoznak egymás mellett. A kínálat változatos, a kiszolgálás gyors és kedves, az árak pedig teljesen elfogadhatóak, pláne az itthoniakhoz viszonyítva. Sehol nem okozott gondot finom vega menüt találni. 🙂 A kedvenc helyeinkről szívesen írok bárkinek, aki szeretne konkrét ajánlásokat kapni.

▽▴▽

  • Hajókázás az öbölben, és azon túlra!

Az idei felfedezésünk a legeslegjobb hajókázós lehetőség volt! A Blue Barracuda társaságtól béreltünk hajót, amit így fél napon keresztül csak mi élvezhettünk. Oda mentünk – és annyi időre – ahova csak mi akartunk, és nem szelte nálunk gyorsabban senki a habokat. 😛

Megálltunk az öböl híres kis szigeteinél, amiket már évek óta nézegettünk a távolból. Kiszállni csak a Sziklák Asszonya (vagy más fordítás szerint Szirti Madonna) templomnál lehet, amit igazából csak pár lépés körbejárni. A legenda szerint, amikor a hajók elindultak a nyílt tengerre, mindig egy szikladarabot vitt magával a kapitány. Amikor visszatértek és újra megpillantották Kotor városát a szoroson túl, ezt a sziklát rádobták az itt megbúvó zátonyra. Így alakult ki ez a mesterséges kis szigetecske – nevét is a sok-sok szikladarab után kapta.

Utána az izgalmasnak hangzó tengeralattjáró átjárókat néztük meg közelebbről, és el se akartuk hinni, hogy bemehetünk alá mi is. A közelben láttunk hidegháborús hajóroncsot, valamint az öböl bejáratánál a Mamula erőd szigetét. A rajta álló régi börtönt épp felújítják, elit kaszinó lesz a híresztelések szerint.

Az igazán lélegzetelállító élményt viszont a Blue Cave barlangja és a kristálytiszta vízen át beszűrődő napfény által azúrkékre festett sziklafalai jelentették, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Itt lehorgonyoztunk, amíg a dagály oda nem ért, és kiélveztük az úszkálást a nyílt vízen. Bár a cápákat sokat emlegettük, mégis egyértelműen ez volt most a nyaralásunk fénypontja!

▽▴▽

+ Tipp a strandolás szerelmeseinek:

Ha érezni szeretnétek az igazi beach-feelinget és a horizontig nyújtózkodó tenger látványában gyönyörködni, akkor Budváig vezessetek át egyik nap. Ott több lassan mélyülős, nagy hullámos strandot is lehet találni.

▽▴▽

Ezentúl is újra, meg újra visszatérnék! ♡

Ha ellátogatnátok ebbe a gyönyörű és eldugott kis sarkába a világnak, írhattok nekem bármikor, vagy nézzétek meg a Montenegro szerelmesei csoportot – többségében segítőkész társaság, szívesen válaszolnak kérdésekre és lelkesen osztják meg tapasztalataikat – mi is találtunk náluk hasznos infókat az idei utunkra.