Kedvenc könyveim 2016-ban

Az idei évben is sok érdekes könyvet olvastam és arra gondoltam, készítek egy felsorolást, melyikek tették rám a legnagyobb hatást, hátha meghozom valamelyikhez a kedveteket.

Eddig nem sok önfejlesztő könyv került a kezembe, erre most hármat is szeretnék kiemelni. Legjobban Elizabeth Gilbert: Big Magic c. könyve tetszett – kreativitásról, ihletről, olyan színesen és életigenlően, hogy ha csak rágondolok, jobb kedvem lesz. A másik A csend ereje volt. Az introvertált emberekről egyre több szó esik az interneten, közben mégis úgy érzem, a többség üres kifogásnak találja és kezd elcsépelt kifejezéssé válni. Nekem azért jólesett ezt a könyvet olvasni, rengeteg praktikus tanácsot adott a hétköznapokhoz és egy kis plusz önbizalmat is. A harmadik a backpacker.hu szerkesztőjének, Vigh Borinak a munkája. A Hogyan menjünk világgá inspiráló és gyakorlatias segítség mindazoknak, akik ismerik a vándorvágyat, csak még nem mertek nekivágni a saját utuknak.

Két új kedvenc regényem lett: a Maya naplója és A vörös sátor egyaránt női sorsokat, titkokat és álmokat mutat be egy kis háztáji mágiával fűszerezve.

Két kedvenc sorozatomat folytattam, amik most sem okoztak csalódást: az Outlander harmadik részében Claire és Jamie túlfűtött kalandjaiba keveredtem vissza, a Gonosz pálya pedig egy gyomorforgató témával ejtett zavarba. Mindegyik a megszokott színvonalat és hangulatot hozta.

Voltak az idei olvasmánylistámon olyan könyvek is, amiket szívesen ajánlanék bárkinek. Például Baráth Katalintól az Arkangyal éjjelt. Pörgős krimi, ami nagyon mai és nagyon magyar. A másik Cheryl Strayed: Vadon c. önéletrajza. Tudom, hogy rengeteg nőnek adott már eddig is erőt a történet. A Gilmore Girls legújabb epizódjaiban is megbizonyosodhattunk róla 😀 (“Könyv vagy film?” “Könyv!”) és szerintem is érdemes adnod neki egy esélyt, ha eddig nem tetted.

A Lavondyss és a Búcsúbáj hölgyei témájukkal (legendákal, mítoszokkal és a gyermekkorban hallott mesékből felépített új világaikkal) mintha közvetlenül hozzám szóltak volna, de azt hiszem, megosztó stílusuk miatt nehezen nyernék meg sokak tetszését.

Az idei év legkellemesebb csalódásai közé tartozott a Wink, Poppy, Midnight. Újból és újból felbukkant előttem, mígnem rászántam magam, hogy ismét belekezdjek egy kamaszokról szóló történetbe, és egy cseppet sem bántam meg. Gyönyörű, titokzatos, tündérmesékből szőtt történetet volt. Az Elveszett próféciák szintén nagy meglepetést okozott. Nem is gondoltam, hogy ennyire fogom értékelni a humorát. Hangosan felnevetős fajta!

A lista végére hagytam a legszebb könyvet, amit idén szereztem: The ​Sleeper and The Spindle. Chris Riddel illusztrációi elképesztőek, Gaiman írása pedig itt is zseniális. Hófehérke és Csipkerózsika története kicsit másképp, ahol a hercegnők magukat mentik meg. Igazi feminista álom ez a mese! 😀