A családi legendárium szerint az egyik ősünk, Pogrányi Benedek is részt vett a tatai vár 1597-es visszafoglalásában. Naná, hogy látnunk kellett! Ezért is döntöttünk úgy, hogy idén már nem hagyhatjuk ki (az immár 10. alkalommal megrendezett) Tatai Patarát, az egyik legnépszerűbb hazai történelmi hagyományőrző fesztivált.
Most jártam először Tatán, és a fesztiválon kívül kíváncsi voltam a városra is. Az Öreg-tó, a partján álló Tatai várral, a hatalmas parkok, a távolban pedig a hegyek és erdők egészen kellemes hellyé teszik. Szívesen visszamennék bármikor.
Korán érkeztünk, így bőven volt időnk sétálni a tó mellett, és felkeresni a híres Angolparkot, amit még a 18. században terveztek műromokkal, barlangokkal, kanyargó ösvényekkel és patakokkal. Igazi céltalan álmodozásra szánt hely!
A parkból visszafelé kiültünk a tó melletti teraszra kávézni, majd később ide jöttünk vissza ebédelni is. A Korzót csak ajánlani tudom mindenkinek. (Mi a füstölt lazacos quesadillát kóstoltuk meg, és szívem szerint hetente visszajárnék érte.)
A fesztivál területéhez közeledve hatalmas hangzavar, ágyúdörgés, füst és a harcosok csatakiáltása fogadott. A hagyományőrző csapatok tagjai miközben korhű ruhákban és felszerelésekkel táboroznak a vár körül, a nap folyamán azért több látványos ütközetben is megmérkőznek. A sátrak között sétálgatva láttuk, ahogy az asztalok körül beszélgetnek, rakták a tüzet a bogrács alá vagy a kardforgatást gyakorolták, és akadt olyan is, aki az előző napi fáradtságot pihente ki… És bár én nagyon élveztem ezeket a programokat most is, de egyre jobban sajnálom, hogy csak kívülálló nézelődőként vehetek részt rajtuk.
Nektek melyik a kedvenc hagyományőrző rendezvényetek itthon?