Barcelona ugyan nekem eddig nem szerepelt a bakancslistámon, de most a márciusi szülinaposaink mondhattak úti célokat, és végül ez a népszerű katalán város került ki győztesként. Gaudí meghökkentő remekművei, homokos tengerpart pálmafákkal, pörgős mediterrán hangulat, tapas bárok, a gótikus negyed kanyargó sikátorai – ezek a legfőbb jellemzői, és mi mindből kaptunk egy kis ízelítőt.
Úgy, mint tavaly Rómában, itt is egy hétvégét töltöttünk el együtt, pénteken délután érkeztünk és hétfő délelőtt indultunk haza, így volt két teljes napunk, amit megtölthettünk a legfontosabb látnivalókkal.
SZÁLLÁS
Az idei szállásfoglalás nehezebb feladatnak bizonyult, mint eddig. A Gótikus Negyed környékét céloztuk be, egyik oldalon a Monjuic dombbal a másikon a Ciutadella Parkkal határolva. A választékot leginkább aranyárú hotelek és hálótermes hostelek tették ki, egyik se az, amit mi kerestünk… Végül a Paral-lel metró állomásnál találtunk egy apartmant 7 főre, ami minden szempontnak megfelelt, és ahonnan könnyű volt elérni minden tervezett nevezetességet is.
▽▴▽
KÖZLEKEDÉS
Ezt a részt nyugodtan ugord át, ha nem készülsz épp Barcelonába.
A reptérről a városba jutás se volt egyértelmű, annyi alternatíva közül választhattunk. Vonat, metró, busz és az a rengeteg bérlet típus… Mi a T-Casual elnevezésű kártya mellett döntöttünk, ami 10 tömegközlekedési útra érvényes. A reptérről a metróra nem lehet vele felszállni, de a 46-os buszra érvényes, ami bevisz a Placa Espanya-ra – és nekünk pont ez kellett, innen már sétatávolságra volt a szállásunk. Fel se használtuk mind a 10 lehetőséget, inkább sétáltunk mindenhová, árban mégis ez volt a legjobb döntés, sokkal jobban megérte, mint a napi bérletek.
▽▴▽
Szombatra mondták ugyan az esőt, de nem akartuk elhinni, hogy szünet nélkül fog szakadni. Eddig mindig szerencsénk volt és bíztunk benne, hogy így is ki tudjuk majd használni az itt töltött időt. De aztán a tervezett programok közül csak a legminimálisabb sikerült aznap… Két előre foglalt időpontunk volt, az igazi barcelonai “kötelezők”, amik nélkül nem lehet elhagyni a várost: délelőttre a Sagrada Familia, délutánra a Güell Park.
GAUDÍ VÁROSA
A város számos látnivalóját a világ egyik leghíresebb építésze, a modernizmus jeles képviselője, Antoni Gaudí meghökkentő, és a megszokott építészeti konvenciókat teljes mértékben elvető alkotásai adják.
A szállásunktól egyenesen a Sagrada Familia monumentális épületéhez jutottunk a metróval. Az aluljáróból felbukkanva meglátni ezt a még mindig – folyamatosan – épülő monstrumot, élképesztő pillanat volt, nem akartunk hinni a szemünknek. Templom ide vagy oda, a művészettörténeti értéke vitathatatlan. Előre kell időpontra szóló jegyet venni online, a bejutásnál van egy reptérihez hasonló átvilágítás, ez egy kis sorban állással jár, de különben nem kellett sokat várakoznunk.
Gaudí élete fő művének tekintette, 40 évet dolgozott rajta, és 15 éven keresztül kizárólag a Sagrada Familiával foglalkozott. Azóta több, mint 140 éve épül, és még mindig nincs pontos dátum, mikorra fejezik be. Elkészültekor a világ legmagasabb temploma, valamint Barcelona legmagasabb épülete lesz. Színes üvegtáblái és remek fényjátéka is lenyűgöző látvány, nekem mégis a templom alatti kiállítótérben bemutatott részletek után nyert igazi jelentőséget. Tudtátok például, hogy a tartóoszlopok az erdők fáit imitálják?
Ebéd után aztán a Güell Park felé vettük az irányt, egy dugig tömött helyijáratos busszal, ami pont a kapuban tett le minket. A bejutás itt még könnyebben ment, bár gondolom, sokan feladták aznap az eső miatt az előre foglalt jegyüket. A park még esernyők alól kandikálva is gyönyörű. Kanyargó ösvények, pálmafák, kaktuszok, újra és újra elénk táruló panoráma, méltán híres pontja a városnak, ebben megegyeztünk.
Eredetileg egy modern “luxuslakóparknak” szánták, távol a belváros akkori gyárainak füstjétől, azonban ez a vállalkozás sikertelennek bizonyult – olyannyira, hogy senki sem akart itt lakni. A tervezett 60 helyett csak két ház készült el, és végül maga Gaudí költözött ide családjával, házában jelenleg múzeum működik.
A teljes Gaudi-élmény átélése érdekében még a két híres épülete, a Casa Batlló, és a Casa Milá megszemlélését terveztük volna aznapra, de addigra annyira átáztunk és átfagytunk, hogy mind csak a szállásunkra vágytunk, így ezek végül teljesen kimaradtak a hétvégénkből.
▽▴▽
La Boqueria piac
Estére elállt az eső, és új erőre kapva besétáltunk Barcelona fő sétálóutcájára, a széles és hosszú La Rambla-ra. Innen nyílik a híres La Boqueria nevű piac, ahol friss zöldséget, gyümölcsöt, halat, felvágottat, péksütiket vagy akár kézműves édességeket is vehetünk. Állítólag Európa egyik legjobb, leghangulatosabb (de azt be kell ismerni, hogy igen zsúfolt, és turistás) piaca. A színek, hangok, ízek és illatok kavalkádja elképesztő volt, annyi biztos, hogy egy gasztronómiai élmény ide ellátogatni és végig kóstolgatni a kínálatát.
▽▴▽
Gótikus Negyed
Másnap kárpótolt minket az időjárás és gyönyörű napsütésre ébredtünk. Végre az igazán régi Barcelonával is megismerkedhettünk. A Barri Gothic az óváros központi része, labirintusszerű és középkori hangulatot árasztó negyede, ahol szűk, kanyargós utcácskák váltják egymást, és ahol minden sarkon valamilyen nevezetességet találhatunk: templomot, palotát, múzeumot, vagy tapas-bárokat és kávézókat.
Arc de Triomf & Parc de la Ciutadella
Nagy meglepetésünkre épp aznap tartották a barcelonai maratont, és lépten-nyomon a futókba botlottunk. Láttuk az élbojt futni, amikor reggelizni indultunk, aztán a célba érőket is ünnepelhettük Barcelona diadalíve, az 1888-as világkiállításra épült Arc de Triomf alatt.
Barcelona központjának szinte egyetlen zöldterülete a 30 hektáros Parc de la Ciutadella, aminek egyik leghíresebb része a Cascada, egy monumentális vízesés és szökőkút. Pálmafák, papagájok, a fűben piknikezők, a tavon csónakázók, zenészek és élő zenére táncolók – igazán idilli hely a városnézés közben egy kicsit megpihenni. Ráadásul instán láttam pár nappal az utunk előtt, hogy a papagájokat kézből is lehet itt etetni, így már (sótlan) szotyikkal felszerelkezve érkeztünk, és valóban ki tudtuk próbálni! (Nagyon jó élmény volt, de csak a Mamut szobor mögött sikerült, a park többi részén nem szállnak oda hozzátok a madarak.) 😉
Barceloneta tengerpart
Amit semmiképp se szerettünk volna kihagyni villámlátogatásunk során, az a tengerpart volt! 5 km hosszan terülnek el a város aranyhomokos, széles strandjai, mind közül a leghíresebb, a Barceloneta. Na persze nem a strandolás miatt mentünk, csak a hullámok hangjáért és a végtelen tenger látványáért, ami mindig nagyon hangulatos.
Innen indul egy libegő a Montjuic dombra és az volt a tervünk, hogy kipróbáljuk, de nagyon sok volt a várakozási idő, és már közeledett egy újabb vihar. Így inkább csak sétáltunk még egyet a Gótikus Negyed kanyargós utcácskáiban vissza a szállásunkra.
A Montjuic domb végül teljesen kimaradt az utunkból, pedig kíváncsi lettem volna rá, na de sebaj, talán majd egyszer bepótoljuk. Viszont ha össze kellene hasonlítani a tavalyi közös utunkkal, Róma sokkal jobban belopta magát a szívembe, és ezerszer inkább mennék oda vissza!
▽▴▽
Ha szívesen elmerülnél a Barcelona-hangulatban, a következő történeteket bátran ajánlom:
~ Carlos Ruiz Zafón könyvei – közülük is a leghíresebb, A szél árnyéka, amit jó pár évvel ezelőtt olvastam, vagy a Marina, amivel az utunk előtt hangolódtam. Izgalmas, néha horrorisztikus, néha romantikus, rejtélyeket fejtegető regények, minden fejezetükből süt, hogy az író rajongva szereti Barcelonát és történelmét.
~ A Vesalius titka az előzőekhez hangulatban nagyon hasonló történet, csak az 1888-as világkiállításnak idejéből. Eltemetett családi titkok, nyomozások, az orvostudomány fejlődése, anatómiai érdekességek és olykor gyomorforgató részletek vegyítve egy könyvben. Kicsit nekem túl sűrű volt, a vége pedig túl drámai, de ha már minden Zafónt olvastatok, tegyetek egy próbát ezzel is.
~ Woody Allen híres 2008-as filmje, a Vicky Cristina Barcelona kihagyhatatlan a sorból. Tudom, hogy sokaknak nézhetetlenül modoros a rendező stílusa, és szerintem se ez a legjobb a különböző városokhoz intézett szerelmi vallomásai közül, de egyszer ezt is érdemes látni. A zene és a hangulat azért itt is átjön.
~ Az utunkra készülve találtam rá egy spanyol Netflix sorozatra, ami a a 60-as évek Barcelonájában játszódik. A Hache valódi eseményeken alapuló történet, ami a város heroin-kereskedelemmel kapcsolatos múltját mutatja be – női alkotótól, női főszereplő szemén keresztül.
▽▴▽
Jártatok már itt, vagy szeretnétek eljutni? Van kedvenc helyetek a városban? Vagy mire lennétek a lekíváncsibbak? Meséljetek! ♡