Floridai út ide vagy oda, mégsem csak ez határozta meg az egész nyarunkat – a Balatonon töltött idő sokkal inkább! Ott megvan minden, amit csak kívánhatok, főleg mert ott tudunk kicsivel több időt együtt tölteni a családunkkal. Bár az erdei kirándulások kicsit visszaszorultak a siófoki hétköznapjainkban, ilyenkor a ráérős lusta napok is pont elegendőek a vízparton a fák alatt nézelődve, vagy a nyaralóban hűsölve – nagy beszélgetésekkel, esti sütögetésekkel, kikötői sétákkal. Így is olyan gyorsan elteltek a hetek, alig hiszem el, hogy már vége is a nyárnak!
FILMEK / SOROZATOK :
♥ Az amerikai utunk előtt hangolódásként először az Ahol a folyami rákok énekelnek adaptációját néztük meg, erre már régóta vártam a megfelelő pillanatot, és végül abszolúte jó választás volt. A láp világának megjelenítése teljesen elvarázsolt, gyönyörű képekkel dolgozott, és a történet is olyan vonalon mozgott, amiket általában kedvelek. (Kya rajzoláshoz fűződő kapcsolata pedig a szívem csücske volt.) Teljesen más atmoszférájú volt a Florida Man, amit valószínűleg sosem néztünk volna meg, ha nincs az utunk, de ennek apropóján egészen élveztük. Fanyar humorú, pörgős, izgalmas sorozat, ami felsorakoztat minden floridai jellegzetességet: pálmafák, homokos tengerpart, váratlanul felbukkanó aligátorok, víznyelők, útmenti motelek, fegyverek, na meg az elveszett spanyol arany… (mi azért nem tapasztaltuk kint a felsoroltak mindegyikét). 😛
♥ Sosem gondoltam volna, de azt hiszem, az év egyik legmeghatározóbb filmje valószínűleg a Barbie lesz, és szerintem meg is érdemli az összes hype-ot és elismerést. 😀 Annyira okosan van összerakva – humor és mondanivaló tökéletes keveréke lett. Emelem kalapom Greta Gerwig és Margot Robbie előtt ismét, valami egészen páratlant hoztak össze. Persze vannak, akik nem látnak túl a látványos műanyag díszleteken, de ez mindig így lesz…
♥ A személyes kedvencem viszont, ami mindent vitt nálam, a First Lady sorozat lett, ami méltó amerikai párja lehetne a brit Crown-nak, mégis, méltatlanul kevesen ismerik. Három kivételes és karizmatikus elnökfeleségre összpontosít: Eleanor Rooseveltre, Betty Fordra és természetesen a mindannyiunk által szeretett Michelle Obamára. Mindhárman köztudottan politikailag aktívak voltak a férjük elnöksége alatt, ráadásul csupa olyan ügyet karoltak fel, amiket én is fontosnak tartok. Az egész sorozat pontosan azokból az összetevőkből állt, amikkel teljesen le lehet venni a lábamról!
♥ Meg kell említenem a Operation Buffalo–t is, amit a szüleimmel közösen néztünk. Az 50-es évek Ausztráliájában játszódik, egy titkos katonai támaszponton, ahol a britek atombombákat teszteltek. Sosem hallottam a hidegháborúnak ezen fejezetéről – és amellett, hogy megdöbbentő információ volt, hatásosan mutatta be az emberi oldalát is – a katonák, a tudósok, a családjuk és az ott élő őslakosok szemszögéből is – akiknek a létezéséről nem voltak hajlandóak tudomást se venni. Mennyi-mennyi életre volt hatással!
♥ És itt a helye a sokat kritizált netflixes Kleopátra sorozatnak is. Sajnálom, hogy még mindig ekkora port kavar, ha színesbőrű szereplőre osztanak egy szerepet. Értem én, hogy most a történelmi hitelességét kérdőjelezték meg a bírálói, de az elhangzottak alapján megalapozott döntésnek tűnik a casting. Ettől függetlenül a Liz Taylor verzió sem veszít semmit a fényéből, és kíváncsi leszek a Gal Gadot adaptációra is.
▽▴▽
KÖNYVEK :
♥ Maggie Shipstead: A nagy kör – nagyívű, több generációt felvonultató családtörténet, és egy monumentális út lenyomata a szeszcsempészet és a második világháború korából – középpontban egy nem mindennapi pilótanővel, aki a Föld körberepülésére készült. Felöleli a repülés történetének egyik legizgalmasabb időszakát, megelevenítve a kor leghíresebb pilótáit, kiemelten a nőket. Szereplői végig a társadalmi elvárások korlátait feszegetik, miközben a történetszálak főként az utazás körül forognak – nem csak az égben – földön, vízen egyaránt. Fordulatos, izgalmas, érzelmekkel teli regény. Jó volt elmerülni a lapjai között teremtett világban. (Egyedül a modern filmesítés részét éreztem kicsit gyengének.)
♥ Mia Kankimäki: A nők, akikről éjjel álmodom – abszolúte kedvenc lett! A szerző olyan nők életét és munkásságát mutatja be, akikből erőt merít a mindennapokban – őket hívja “éji nőknek“, vagyis akikre éjjel gondol, amikor álmatlanul forgolódik és próbál megoldást találni a saját útkeresésére. A könyv első részében Karen Blixen és a saját afrikai útja között von párhuzamot. A másodikban három (plusz kettő) rég elfeledett felfedező nőt ismerhetünk meg, akik saját erejükből utazták körbe a világot. Az utolsó etap pedig a reneszánsz Itália festőnőiről szól – ami bár kilógott a sorból, de legalább olyan inspiráló volt, mint az előző életutak.
♥ Az amerikai utunk alatt először a Két királyság határán című memoárt olvastam, ami érzelmileg olyan megterhelő volt, hogy itthon valószínűleg letettem volna. Utána a Vigyük haza Albertet! következett, amiben a szerző a saját szülei izgalmakkal teli floridai útját meséli el, akik egy házi aligátort próbáltak visszajuttatni Orlando körüli természetes élőhelyére. A legjobb választásnak Michelle Obama újabb könyve, a Belső fényünk bizonyult, egyszerűen imádom a gondolatait még mindig, ezután is bármit ír, én vevő leszek rá.
♥ Király Anikó: A balatoni sellő – már a második ifjúsági regény a Manó Könyvek Új Kedvencek sorozatából, aminél azt érzem, nekem írták! Századelős Balatonfüred, régi patinás villák titkai, elszegényedett nemesi családok történetei – mind-mind a szívem csücske. Ha szeretnétek megfejteni egy balatoni rejtélyt a Kassay grófkisasszonyok és barátaik segítségével, felrúgni minden régi elavult hagyományt, na meg egy kicsit az idős Jókait is megismerni, akkor mindenképp kerüljön fel a várólistátokra. 😉
▽▴▽
PROGRAMOK :
♥ A nyarat még Sopronban kezdtük, megvártuk a Tündérfesztivált – ahol utoljára tíz éve jártam, és azóta is különlegesen szép emlékként őriztem. Most ugyan nem Anyával, hanem a soproni barátainkkal néztünk ki a programra. Az esős idő ellenére is nagyon élveztük a kis tündérkéket figyelni, ettünk kifejezetten erre az alkalomra kitalált nyalánkságokat és jó sokáig ott ragadtunk a Magu völgy standjánál, ahol még az akvarell festést is kipróbálhattuk. (Én egy soproni ciklámenes mintát választottam, az itteni tündérek kedvenc virágát.)
♥ Aztán a Balaton felé vettük az irányt két hétre – és ennél jobb nyárkezdést nem is kérhettünk volna! Nagy sétálások, kávézások-fagyizások, hattyú etetések, strandidő és vízparti olvasások.
♥ Utána jött a floridai kitérőnk, amiről az előző posztban meséltem.
♥ Július közepén visszaköltöztünk a Balatonra. Ez az időszak – ezek a hetek – adták a nyár igazi esszenciáját! A szülinapomon átkompoztunk Tihanyba, ahol nem csak a templom környékén csavarogtunk, hanem tettünk egy kört a barlanglakások felé is. (Történetük a sokat emlegetett Aranyhíd kötetben is olvasható.) 😉 Egy szuper kis eldugott ösvényre találtunk, ami megkerüli az (elkerített) óvár dombját. Egyik oldalon a belső tóra nyílt csodaszép kilátás – provence-i hangulatot árasztva, a másikon behúzódik az ösvény a magas fák közé, aztán lekanyarog egészen a kikötőbe. Ezen kívül is tartottunk még egy-két kirándulást, például a földvári kilátóhoz, ahonnan a kelta ösvényen lehet lejutni a központ patinás villái felé és a partra. A boglári gömbkilátó környékét is felfedeztük, és bicikliztünk a szokásos útvonalunkon a világosi magasparthoz, de az idő többségében semmi egetrengető nem történt. Mindig másokat vártunk vendégségbe, és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ennyi időt tudtunk együtt tölteni mindenkivel! Sokat strandoltunk, lubickoltunk a supra kapaszkodva, és nagyokat sétáltunk a parton, rászoktunk az esti kerti sütögetésekre, a kis kanapén összezsúfolódva filmezések pedig még mindig felülmúlhatatlanok. Egyszerűen csak hálás vagyok, hogy lehetőségünk van ilyen nyarakra.
♥ Pár napot Szekszárdon is tudtam azért lenni, ha nem is annyit, mint szerettem volna. Körbenéztem Szálkán, a Hétszilvafás háza tájékán, sőt még a tv-s munkába is visszacsöppentem egy alkalommal. Egy napot töltöttünk Szentendrén házassági évfordulót ünnepelve, illetve egyet Somogyban egy nagyszabású lagzin. Mindegyik emlékezetes marad.
♥ A nyár utolsó hétvégéjét a Savaria Karneválon töltöttük idén ismét – ráadásul újra mind együtt. A történelmi felvonulást végignéztük pénteken és szombaton is – már vannak kedvenceink is! Sokat sétáltunk a vásári forgatagban – szimpatikus, milyen sok kézműves vesz részt a programon, bár én idén is az antikvár standoknál vesztem el, kifejezetten ókori témájú könyvek között szemezgetve. Nem maradhattak el a csak ilyenkor kóstolt finomságok se, de a hétvége fénypontja az Ízisz szentélyben töltött vasárnap délelőtt volt! Az Iseum Savariense már egy ideje foglalkoztatta a fantáziámat, egyedülálló történelmi jelentőségű helyszín itthon – ráadásul a Nagymamám kedvenc istennőjének temploma, ő hívta fel rá a figyelmem. A karnevál ideje alatt most nem egyszerű múzeumként volt látogatható, a reggelt egy szentély nyitó ünnepséggel kezdték, aztán egy (Ízisz papjának öltözött) régész tartott részletes tárlatvezetést. Egyaránt lehetett látni itt feltárt leleteket, illetve egy időszakos kiállítás keretein belül Európa számos pontjáról kaptak anyagokat, amivel bővíthették a felhozatalt. A programot nekünk egy ókori táncbemutató zárta.
▽▴▽
Most pedig jöhetnek az őszi erdei séták. Meséljetek, nektek mi volt a legjobb nyári élményetek idén!
A sorozat eddigi részei:
2022: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz