Skócia az én nagy szerelmem! Nem tudom, ezt hányszor, hány helyen jelentettem már ki… Mindig hiányzik és állandóan mennék vissza. Minden rejtett kis zugát szeretném felfedezni. Az idei utunknak nem volt különösebb apropója, mint az előző években a szülinapom, vagy Skócia függetlenedési szándéka, csak az ottani hangulatra vágytunk. Az eső áztatta hegyekre, a szürke kövekből épült házakra, palatetőkre, szűk, macskaköves utcácskákra. A színes forgatagra a Royal Mile-on és a skótduda hangjára. Mindössze öt napra mentünk, ebből kettő el is ment szinte csak az utazásra. A maradék háromból egyet Stirlingre szántunk és még kettő maradt Edinburgh-ra. Tudtok követni? 😛 Volt egy kis listám (mert mindig van…) azokról a helyekről, ahová ismét elmennék, és néhány újról, amit még jó lenne látni. Már hónapokkal az utunk előtt a Google Street View-val jártam az utcákat és tervezgettem, milyen lesz élőben. (Egy apokalipszis után a Google Street View lenne az egyik dolog, amit komolyan hiányolnék!)
Október végén mentünk, kellemesen esős időből egy kicsit még nyirkosabb és borultabb helyre. Nekem a kedvencem! Bentről, a meleg szobából (egy könyvvel és teával felszerelkezve) a legjobb, de sétálni is szeretek ilyenkor. Kabát, csizma, kalap és már mehetünk is! Most is ez volt a taktikánk. Néhányszor ugyan eláztunk, amikor az Óváros utcácskáin, a különös kis boltok között csavarogtunk, de olyankor csak még jobban esett beülni egy forró kávéra, és kivárni, míg elvonulnak a felhők.
Ilyet még sosem láttam. Nem egy kigyulladt házat oltanak a képen, hanem a színes festéket szedik le gőzborotvával. Eddig azt gondoltam, csak újabb és újabb rétegeket festenek a falakra több száz éve…
Titkos kert az Óváros szívében. A West Port Gardent még 1910-ben hozták létre. A környéken élő gyerekeknek szánták, hogy megtapasztalhassák, milyen a természetben játszani. Erre a célra szerintem elképesztően kicsi lehetett már akkor is, de jó érzés megcsodálni a sok szürke kő között a színeit. Mesebelien varázslatos hely, ahol tündérek bújócskáznak a levelek között, és még egy vörösbegyet is láttunk! 😉
Első nap felfedezőútra indultunk a Vennel felé. Ez egy eldugott, hosszú lépcsősor a Grassmarket sarkán, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a várra. Jobbnál jobb fotókat láttam a neten, amiket innen fentről készítettek, de eddig még nem jártam erre. Megérte felmászni a tetejéig.
Ide bármikor beköltöznék!
Egy bolt lovagokkal és Jamie Fraserrel? Ótejóég! 😛 Az egyik legemlékezetesebb felfedezésünk. Kardok, sisakok, kupák, Arwen nyaklánc… Innen ajándékoztam meg magam egy új viking ivószaruval is.
Kilt vagy páncél? Ti tudnátok választani? Én nehezen… 🙂
Miután kicsavarogtuk magunkat az Óvárosban, elindultunk Calton Hill felé. Ez volt a másik kiszemelt pontom, mitagadás, szintén a gyönyörű fotók miatt. A kilátás innen egyszerűen elképesztő. Az egyik irányban a vár és a Princess Street forgataga, a másikban az Arthur’s Seat és a Holyrood Palota, és egészen a tengerig ellátni. Mostantól hivatalosan az új kedvenc helyem Edinburgh-ban! Nem kell sokat gyalogolni, központi helyen van, csak pár perc, egy kisebb dombmászás, és már ott is vagy. 😉
Az a távoli csúcs az Arthur’s Seat teteje. Szép időben a legeslegjobb program oda felkapaszkodni! Felejthetetlen élmény, és a jutalmad nem csak a látvány, hanem a vidám társaság is, ami fent fogad majd.
A második edinburgh-i napunkról, a stirlingi villámlátogatásról és még néhány érdekességről a következő részben olvashattok. Remélem tetszettek a képek!
Azoknak, akik érdeklődtek:
kabát: Barbour (az abszolút skót márka, mi más?) / kalap (és a szalag külön): New Yorker / sál: Stradivarius / magasderekú farmer: H&M / csizma: Deichmann