Dombok között fekszik egy apró falu. Patak fut rajta keresztül, körülötte erdők, mezők, a végében egy tó terpeszkedik hosszan elnyúlva. Itt szoktam elbújni, amikor ki akarok szakadni a hétköznapok mókuskerekéből, itt egyszerűen kisétálom magamból a nyomasztó gondolatokat… és most itt szeretnék venni egy régi, romos házikót. Van egy álmom. Van egy új célom!
Vigyázat, szörnyen szentimentális poszt következik! 🙂
Szálka: a nagyszüleim szerettették meg velünk ezt az eldugott kis falut sok évvel ezelőtt. Náluk élveztük nyáron a hatalmas kert fáinak árnyékát, innen indultunk sétálni minden vasárnap akár esőben és ködben, és közben egyre inkább értettük, mit láttak meg ebben a helyben, amikor feladták érte az addigi életüket. Most úgy tűnik, rajtunk a sor. Találtunk egy magányos házikót, ami rengeteg törődést igényel ugyan, de nekünk megérné. Hónapok óta számolgatunk és tervezünk. Szívem szerint már mennék is. A saját két kezemmel szeretnék nekiállni és dolgozni. Látni, ahogy alakul és szépül, még ha a nap végére hulla fáradt is leszek.
Ez a kép tökéletesen visszaadja a mostani helyzetünket:
Lorelai és Rory a még romos Szitakötő Szálló előtt.
Miért inkább a vidék, mint a város? Nem tudom, nekem sosem volt igazán kérdés. Az egyetem alatt, amikor nagyobb városban éltem, egészen magam alatt voltam, hogy az ablakból alig látok fákat… hogy nem tudok kisétálni a házak közül (vagy ha megpróbálnám, felérne egy zarándoklattal!) Nem is beszélve a tömegről, a forgalomról, a zajról és a légszennyezettségről, amiktől inkább el akartam bújni a négy fal közé, bunkit építeni lepedőkből és elő se mászni többet. 😛
Mit várok ettől az új házikótól? (A rengeteg munkán kívül…) Azt tervezzük, hogy vendégház lesz. Szeretném, ha egy olyan hellyé válna, ahol össze lehet gyűlni a barátokkal; egy nyugodt menedéket a pörgés elől, ahol lehet lazítani, jókat enni, új kreatív készségeket elsajátítani, más nyitott gondolkodású emberekkel találkozni és megosztani egymással a történeteinket… ahol lehet saját mini tündérfesztivált szervezni! (Ez már egy kicsit túl idilli, igaz? Kinek akadt ki a giccsmérője?) 😀
Készítettem hozzá listát is:
Kérlek, kívánjatok hozzá szerencsét!