Néhány évvel ezelőtt az aberdeen-i egyetemen felvettem egy vikingekről szóló kurzust. Eredetileg keltákról szerettem volna tanulni (tizenévesen a kelta papnők és királynők voltak a példaképeim…), de erre nem volt akkor lehetőség. A vikingekről csak halvány elképzeléseim voltak, az Arthur királyban is inkább a pikteknek és a szarmata lovagoknak szurkoltam, mint nekik, de úgy tűnt mégis ők vannak legközelebb ahhoz a történelmi korhoz, amire kíváncsi voltam. Egy cseppet sem bántam meg a választást, így kellett lennie. Az első előadáson a svéd származású oktatónk sorra megdöntötte a vikingekről kialakult általános és hamis sztereotípiákat és felvázolt egy számomra teljesen újat, ami egyszerűen lenyűgözött. Azóta jó nagy utat tettem meg ezekkel a büszke harcosokkal és felfedezőkkel, akik a mai napig az erőt, a bátorságot és a szabadság iránti vágyat jelképezik az embereknek.
FILM:
A Vikings sorozat akkor kezdődött 2013 tavaszán, amikor hazaértem Skóciából. Úgy éreztem, külön nekem készítik. 😀 Látványos volt és nagyon tetszett, mennyire jól megragadják azokat a jelenségeket, szimbólumokat, apróságokat, amik a vikingeket jellemezték. Közben rájöttem, történelmileg sajnos mennyire nem állja meg a helyét. Itt a feltételezett história csak a kontextus, a vázát pedig a sagák adják, de a sorozat inkább a fantasy kategóriába tartozik. Ettől függetlenül, az izgalmas történet, az érdekes szereplők hatására talán akadnak a rajongói között olyanok, akik többet szeretnének tudni, és utánanéznek a viking kultúrának is.
Forrás: Tumblr
Az első két évadot imádtam. A harmadiktól azonban a folyamatos dráma kedvéért értelmetlenül beáldoztak (az alkotógárda, mármint Michael Hirst egymaga) több jól felépített karaktert, amit nehezen bocsátok meg. A negyedik évadban viszont megint volt kettő rész (14., 15.), ami hozta a régi hangulatot!
SPOILER A sorozat motorja úgy távozott, ahogy mindig is élt. Méltóságteljesen. Tudta, mi vár rá, már a fiainak készítette elő a terepet, és teremtett egy indokot arra, hogy folytassák a portyázást. Ragnart talán a legjobb pillanatban írták ki, amikor még nem volt túlhúzva a története és szépen tudott búcsúzni. Van azonban egy sokkal izgalmasabb sorozat a fejemben, amit a Vikingek folyton felvezet, de aztán képtelen beteljesíteni. Elkezdenek olyan szálakat, amik sajnos sehova sem vezetnek, nem lesznek elmélyítve, nem nyernek értelmet. SPOILER VÉGE
A hullámzó minőség ellenére, még mindig az egyik kedvenc sorozatom. Kedvelem a humorát, a külső felvételek egyszerűen gyönyörűek, és még ha a viking társadalom ábrázolása nem is éppen a legtökéletesebb, a casting elképesztő. Már a kis Björn – nagy Björn váltás is tetszett, Ubbe most teljesen úgy néz ki, mint Ragnar a legelején, Ivarnak pedig a tekintete és a beszéde teljesen az apjáé. Ráadásul a szereplők úgy viselkednek, mint egy igazi viking horda: a forgatáson a színészek végig karakterben maradnak, a szakállak jó része valódi, néhányan a tetoválásokat is megcsináltatták, és lelkesen járnak vívni. Szimpatikus, hogy úgy tűnik, nem munkának fogják fel az egészet, hanem egyfajta jutalomjátéknak.
KÖNYV:
A sorozatnézéssel egy időben elkezdtem pár vikinges könyvet is. A legújabb felfedezésem, hogy mennyire élvezem a tematikus heteket. Elmerülni egy-egy témában. Az egyetem óta nem éreztem ezt… 😀
Joanne Harris: Rúnajelek
Ragnarök, Yggdrasil, Jörmungand…
Szörnyű volt olvasni, ahogy a Régi Korok hősei, a vikingek fékezhetetlen istenei erejüket vesztve vándorolnak és bujdokolnak egy olyan világban, ahonnan ki lettek tiltva még az álmok is. A sorsuk pedig csupán egy kislányra van bízva, a falu boszorkányára, aki varázsrúnával a kezén született, hogy megmentse őket a végső csapástól, az új Névtelen isten és a Rend álszent tisztviselőivel szemben. És én imádtam!
Izgalmas és kalandokkal teli mese a Világvégéről, ami sosem volt és mégis benne rejlik a történelem egy fontos része. Joanne Harris itt is a tőle megszokott humorral és empátiával ösztönöz minket a nyitottságra. A skandináv mitológia a szívem csücske, és ettől a történettől többet kaptam, mint vártam…
„Minden, amit álmodni lehet, igaz.”
PROGRAM:
Tavaly szeptemberben voltunk az Emese Park programján, ahol a hazai viking hagyományőrző csapatok összegyűlnek egy hétvégére. Egy X. századi települést képzeljetek el, ahol a kunyhók és sátrak között harcosok sétálnak és gyakorlatoznak, a nők pedig korabeli eszközökkel végzik a hétköznapi tevékenységeket. Az érdeklődők testközelből szemlélhetik meg a vikingek életét, szokásait, küzdelmeiket, hogy egy hitelesebb történelmi kép alakuljon ki bennük az említett korszakról. A jó hangulat mellett tehetséges kézműveseket ismerhettünk meg, és még „a három hajó csatáját” is láttuk.
