Anyák napjára egy interjúval készültem. Mi rengeteget beszélgetünk anyával minden egyes nap, de ilyen kérdések ritkán merülnek fel a hétköznapokon. Szeretünk élményeket ajándékozni egymásnak, és úgy gondoltam, ez tetszeni fog neki is! 🙂 Beültünk a kedvenc helyünkre egy kávéra, kitettem a beszélgetős befőttbe gyűjtött kérdéseimet az asztalkára és onnantól megszűnt körülöttünk a külvilág. Szerintem sokáig fogunk emlékezni rá! 🙂
Milyen voltál kislányként?
Hmm, hát elsőre az jut eszembe, hogy szófogadó. Nem is olyan könnyű kérdés ez. Nem voltam nagyszájú, se hangoskodó, volt egy-két barátnőm, szerettem tollasozni, biciklizni. És nagyon szerettem a nagymamámat.
Arra emlékszem még, hogy a szüleim mindig azt mondták, hisztis voltam, sértődős, makacs, sokszor elvesztem… mert amikor valamin megharagudtam, akkor elkóboroltam és nem mindig találtam vissza. Egyszer egy idegen városban, egy parkban…
Ótejóég, és hogy találtak meg? Ezt nem is mesélted!
Hát, mindenfelé keresgéltek a parkban, hogy hol vagyok-hol vagyok… De akkor nem bújtam már el, hanem ott maradtam, ahol utoljára még emlékeztem, hogy láttam őket. Rám találtak végül és vittek haza, de hogy ki voltak készülve! Én csak azt akartam, hogy megkeressenek, amikor úgy éreztem, hogy igazságtalanok voltak velem…
Mit gondolsz, 10 év múlva mi lesz velünk? Hol leszünk, mit fogunk csinálni?
Hmm, hát kétféle verziót tudok elképzelni. Az egyik, hogy azt fogjuk csinálni, amit most elkezdünk a háznál, a programokkal, vendégekkel. Ha bejön és szívesen fogjuk csinálni, akkor csak ezzel foglalkozunk. Lehet, hogy nem ebben a házban, de valahol a közelében fogunk lakni. Vagy, ha nem ez, akkor esetleg elmegyünk mégis Skóciába, ahogy régen terveztük.
Melyik volt életed legboldogabb napja?
Amikor megszülettél.
Ennyire egyértelmű?
Igen. 🙂
Szerinted miben hasonlítunk egymásra a legjobban?
Legjobban? Huh… A mentalitásunk, a stílusunk, ahogy gondolkodunk a körülöttünk lévő dolgokról, emberekről, na meg a kávémánia… Mind a ketten nagyon hálásak tudunk lenni bármilyen apróságért, bármit kapunk, azt tízszeresen szeretnénk visszaadni.
Szerinted melyik a legbosszantóbb tulajdonságom?
Hogy mindig igazad van! 😀
Milyen lenne egy tökéletes napod?
Ha itthon lennénk, akkor egy piknikezős, kirándulós, pihenős, vízpartos, nyugis nap. Ha külföldön, akkor városnézős, de olyan laza, kávéra beücsörgős, beszélgetős, nézelődős.
Mi a kedvenc emléked kettőnkről?
Egy? Egyetlen egy emléket mondhatok csak? Hmm, a kedvenc emlékeim közé tartozik, amikor kicsi voltál és játszótereztünk. Meg amikor az ölembe kucorodtál egy mesekönyvvel. Az utóbbi időből például, amikor a Balcsin besétálunk a városba… amikor először ültünk be reggelizni Siófokon a kedvenc kávézónkba! De emlékezetes kaland volt, amikor a skót felföldön kettesben kóboroltunk a hajnali mezőn, hogy eljussunk abba a gyönyörű sziklákon álló várba. Ó, és amikor rávettél, hogy menjünk el Tündérfesztiválra és én is öltözzek be! Vagy amikor tavaly a sárkányos múzeumban voltunk. (PIM – Sárkányok mindig lesznek) Annyi sok van, hogy nem tudnék egyet kiemelni, mert mindegyiket szeretem! És azért mi nagyon sokat együtt vagyunk. 🙂
Melyik a kedvenc városod?
Délen Dubrovnik, északon Edinburgh! Itthon Baját is szeretem, és az itt van a közelben, meg Siófokot! Ha el kéne képzelnem, hogy hol máshol tudnék még élni, ezek közül választanék!
Mi a legjobb abban, ahány éves éppen vagy?
Hmmmm, a mostaniban az a legjobb, hogy már sok olyan dolgot elértem, amiért már nem kell harcolnom. Már megengedhetem magamnak, hogy menjünk utazni, hogy van autóm, és el tudok jutni ahova akarok. Hogy jobban rálátok dolgokra. Konkrétabb véleményem van a tapasztalatok miatt.
Mikor voltál a legbüszkébb rám?
Húú, nagyon sokszor! 😀 Most például azért, hogy ilyen ajándékot találtál ki nekem. Büszke voltam, amikor az oviban valamit rajzoltál nekem, vagy szavaltál, vagy amikor a te rajzodat választották ki egy meghívóra az iskolában, arra konkrétan emlékszem. Büszke voltam, amikor egyetemre mentél… büszke vagyok, hogy kiállsz a véleményedért, vagy amikor másokért kiállsz! Azért nagyon. De a legbüszkébb azt hiszem akkor voltam, amikor elmentél Skóciába és bebizonyítottad, mennyi mindenre vagy képes. De büszke vagyok rád olyankor is, amikor elnavigálsz valahova kocsival! 😀
De azt például sajnálom, hogy nem akartál diplomaosztót… Ezt azért sajnálom. Talán ez az egyetlen. Mert ott is nagyon büszke lettem volna rád!
Melyik filmszereplőre hasonlítasz szerinted leginkább?
Lorelai jut elsőre eszembe. De nem annyira én hasonlítok rá, mint inkább a kettőnk kapcsolata hasonlít rájuk.
Tavaly fél évig Gilmore lázban égtünk! Attól kezdve, hogy bejelentették a visszatérésüket, nagy újranézésbe kezdtünk. És részről részre egyre biztosabbak voltunk benne (sokkal inkább, mint évekkel ezelőtt, amikor még a tévében ment), hogy ez a sorozat rólunk szól. A mindennapi vicceinkről, a bosszantó szokásainkról, és arról, hogy történjen bármi, világon a legfontosabbak egymásnak vagyunk. Ahová az egyikünk megy, oda követi a másik… 🙂
Gurultunk a nevetéstől minden este, ahogy felfedeztük a jelenetekben saját magunkat. Még az örökös kávézásainkat is egészen más fényben láttuk! Így készültünk a novemberi új részekre, és bár elsőre kicsit mást kaptunk A Year in the Life-tól, mint vártuk, összességében mégis elégedett vagyok a befejezéssel. Tetszett, hogy mennyit változtak a szereplők és mégis ugyanazok… tetszettek a visszautalások, de az új problémáikkal is azonosulni tudtunk. Jó volt visszatérni Stars Hollow-ba, átélni a hangulatát ismét. De nem is áradozok tovább, mert attól tartok, mint Lauren a könyvében… hogy mennyire bosszantó, amikor valaki csak azt ecseteli, minden milyen szép és jó! 😛
A Gyorsan elhadarom egy szórakoztató, sztorizgatós könyv, ahol Lauren Graham megcsillogtathatta Lorelaihoz hasonló humorát és stílusát. Kicsit csapongó és sokszor elkalandozik a popkultúra kanyargós ösvényein, de végig érdekes és hangulatos. Sokat lehet rajta mosolyogni. 🙂 Mesél az életéről (egy kicsit), a munkáiról és a karrierjéről, az érzéseiről, benyomásairól, véleményéről. Na meg persze a Gilmore Girls befejező mondatáról… Nem csalódtam benne. Egy kicsit lökött és nagyon szimpatikus nő ez a Lauren. 🙂 Vicces, intelligens és kedves.