A tavalyihoz hasonlóan az idei legjobbak listája:
Az első, amit kedvenccé avattam, Elizabeth Gilberttől A lélek botanikája volt. Több helyen is említettem, mennyire meglepett. Nem számítottam semmi extrára, erre kaptam egy emberi motivációkat és a lélek mélységeit elemezgető történetet. Liztől minden évre juthatna egy ilyen meglepetés!
A legeket folytatva, a következő dobogós hely Alice Hoffmané. Az Átkozott boszorkák előzménykötete, az idén megjelent The Rules of Magic minden hozzá fűzött reményemet beváltotta, és az írónőtől olvasott másik két regény is igazi kikapcsolódás volt, októberben nem is volt kedvem semmi máshoz.
Folytattam az Outlander sorozatot is az Őszi dobszóval. Izgalmakból most sem volt hiány, de a megszokott világmegváltó konspirációk ezt a részt elkerülik. Szerintem a történet mostanra forrta ki magát, összeértek végre a szálak. A Donald A. MacKenzie által száz évvel ezelőtt gyűjtött Skót tündérmesék új magyar kiadása pedig tökéletes kiegészítése volt skócia-imádatomnak.
És imádtam Emily Dickinson verseit is. Be kell vallanom, ritkán kerülnek költők az olvasmánylistámra – most is csak Jet néni miatt -, de ez a kötet nagyszerű élmény volt.
Nagyon élveztem Kleinheincz Csilla Ólomerdő sorozatát tavasszal. Az első részt már olvastam pár éve, de a folytatás előtt újra kézbe vettem és nem bántam meg. Szívesen eltöltenék egy vándorévet az itt megismert Tündérországban és eltökélt szándékom egyszer elkészíteni a szereplők szépséges ruháit.
Leslye Walton éppen csak felvillantott hangulatokkal és gyönyörű képekkel elmesélt története, az Ava Lavender különös és szépséges bánata újra meg újra eszembe jut. Végre-valahára leesett az utolsó mondat lehetséges értelmezése is! 😀 Jó sokáig tartott.
Neil Gaiman Északi mitológiája még a kritikus modern vikingek tetszését is elnyerte. 😛 (Aki nem hiszi, járjon utána!)
Sokáig nem gondoltam volna, de a sorban meg kell említenem Sarah Waters könyvét is, A szobalányt. Annyi fordulat volt benne, nem lehetett letenni, de nagyon nyomasztott közben a hangulata. Nem voltam tőle ledőlve elsőre, de a mai napig emlékszem rá és velem maradt a történet. Végül kiérdemelte itt a helyét.
A II. Erzsébet iránti elfogult érdeklődésemről olvashattatok már ITT, idén Sally Bedell Smith részletgazdag könyvéből még többet megtudtam a királynőről, mint eddig. Az angol humor utánozhatatlan példájára, A királynő olvas c. történetre pedig, bár elsőre kicsit erőltetettnek találtam, most mégis derűs elnézéssel gondolok vissza.
A fák titkos élete elképesztően érdekes – mennyi apró csoda és titok rejlik a lombsátor alatt!
Igazi látókör-szélesítő élmény volt Az első c. novellagyűjtemény, és a Hajnali szex. Tabukról mesélnek, érdekesen és gondolatébresztően. Mindenkinek ajánlanám.
Még folyamatban van az olvasása az Esti mesék lázadó lányoknak c. eszméletlen klassz kötetnek, ami az utóbbi idők legnagyobb dobása. Nem is tudom, mit írjak majd róla, de készüljetek fel, hogy áradozás lesz! 😉 A héten – egy kis elnapolás után – újra kézbe vettem az Orendát, és úgy tűnik, most, hogy megemésztettem az első fejezeteket, a végén még kedvenccé növi ki magát. Nagyon kíváncsi vagyok rá! 🙂
Köszönök minden visszajelzést, amit az elmúlt évben kaptam tőletek! Remélem az elkövetkezendőkben is szívesen jártok majd vissza, találkozunk 2018-ban! 🙂