Tavasszal mindig kegyetlenül elkap az utazhatnék. Tervezgetek, naponta csekkolom a bakancslistám, lehetséges szállásokat keresek és összeáll bennem a kép, hogy hová kéne idén utazni és mi mindent lehetne közben megnézni… de még mindig építkezünk, úgyhogy marad csak az álmodozás! 😀 Az utazásnak várnia kell, de ha lenne rá lehetőségem, persze Nagy-Britannia kőkerítésekkel szabdalt zöld vidékét venném ismét célba. A változatosság kedvéért most mégsem Skóciáról írok, hanem – a Prológus blog körkérdéseit kölcsönvéve – Angliáról:
Hova látogatnál el Angliában?
hetente bővülő angliai bakancslistám
Egy jókora Anglia-Wales körúton már bejártam számos hangulatos kisvárost, régi várromot, impozáns kastélyokat, és elképesztően gyönyörű tájakat. A fel nem fedezett helyek listája viszont egyre csak bővül. 🙂 A Teaszünet-díj kérdéseinél is írtam, a top5 úti célom közül az első kettő angliai… de már úgyis régóta tudjátok, hogy mindig az esőbe és az állandó 10-15 fokba vágyom, az évszázados kőből épült házak és keskeny utak országába, ahol a falvak olyanok, mintha egy regény díszletei között járnánk és jókedvű helyiekkel lehet találkozni, akik tweedzakóban és gumicsizmában kutyát sétáltatnak és ráérősen beszélgetnek.
Leginkább Yorkshire eső áztatta lankáit szeretném most látni. A viking történelemmel büszkélkedő York városát, kanyargós, girbegurba utcácskáival és hatalmas városfalával. A Brontë nővérek képeslapokra illő faluját (Haworth) a meredeken emelkedő macskaköves központjával és a regényeiket ihlető, hangával benőtt tájat. Meg persze az olyan kedvenc sorozataim helyszíneit, mint a Last tango in Halifax vagy a Jonathan Strange & Mr. Norrell.
Utána Cornwallt fedezném fel, Anglia déli csücskét, ami távol esik mindentől. A Poldarkból ismert vadregényes szirteket és hosszan elnyúló, homokos tengerpartokat, az eldugott halászfalvak világát. Tintagel várától, Arthur király állítólagos szülőhelyétől, le egészen a híres Saint Michael’s Mount-ig.
Aztán a drámai és lenyűgöző Lake District-et sem hagynám ki, ahol tavak és hegyek váltogatják egymást. Ahol Beatrix Potter meseszereplői szaladgáltak nyúlüregek, farmok, ligetek között. És ahol költők – mint Wordsworth vagy Coleridge – koptatták a dombokra vezető csapásokat, ihletet merítve a lépten-nyomon eléjük táruló látványból.
Ha már itt tartunk, és minden tájegységet könyvek, szerzők, filmek alapján ragadok meg, egy irodalmi körút is jó ötlet lenne. Főleg a vidéki kúriákra fókuszálva, kosztümös-romantikus vonalon mozogva. Az eddig említetteken kívül végigjárnám az Austen és Brontë feldolgozások helyszíneit: Chatsworth / Lyme Park / Haddon Hall. A Downton Abbey eredetijét, a Highclere kastélyt, a cotswolds-i falvakat, és talán útba ejteném még Guernsey-t is, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság főhadiszállását… 🙂 Na, ki csatlakozik?
~
Melyik angliai korszakba utaznál vissza?
A századfordulóra, a légies fehér ruhák világába, amikor már ébredezett a feminizmus és a szüfrazsettek egyre határozottabban álltak ki a nők jogaiért, de a háború előszelét még figyelmen kívül lehetett hagyni a kastélyok gyönyörűen rendezett parkjában álmodozva… a zegzugos, kanyargó ösvényeken sétálva, élvezve a ritka – de annál simogatóbb – napsugarakat, hallgatva a méhek döngését, ahogy az ezer színű virágok közt szállnak fáradhatatlanul, és a hatalmas, több száz éves fák árnyékában teázva (minden nap szigorúan pontban ötkor). Szívesen eltöltenék így egy nyarat, közben pedig mesét írnék a magas téglafalra futó rózsabokorban rejtőzködő tündérekről.
A ’20-as évekbe is ellátogatnék, amikor lazultak az erkölcsök, rövidültek a szoknyák, frivolabb lett a divat, de még mindig áradt belőle az elegancia és a finom tervezés. Jazz szólt a füstös pubokban, a vidéki nemesség pedig hétvégente piknikezni járt a ligetekkel tarkított, zöldellő dombokra. És bár a Jane Austen regényeiből ismert régens kor társasági életéről is hasonlóan idilli képeket láthatunk a filmfeldolgozásokban, ezt a kort inkább mégis kihagynám, nem szeretnék alkalmazkodni a kisasszonyok igencsak szűkös lehetőségeihez és kétségbeesett férjfogási kísérleteihez.
A várakért és lovagkori történetekért is hiába rajongok, ebbe a korszakba kerülve vagy éhen halnék vagy boszorkánynak kikiáltva égetnének meg pár napon belül. 😀 De a római hódítás előtti kelták valamelyik nagy tűzünnepét azért megnézném titokban. 😉
~
Milyen könyvet pakolnál a bőröndbe egy angliai utazáshoz?
Valószínűbb, hogy inkább hazafelé lenne tele a bőröndöm könyvekkel! Utazás közben sosincs elég időm olvasni, elmélyedni egy történetben, de imádok könyvesboltokba, antikváriumokba járni. Az útra max egy mese gyűjteményt, vagy verseskötetet, vagy egy hangulatos útikönyvet vinnék, amit bármikor fel lehet csapni (csak hogy biztos ne maradjak olvasmány nélkül). És talán, de nagyon csak talán, valamelyik kedvencemet a klasszikusok közül, mint A titkos kert vagy az Enyém a vár, de akkor már angol nyelven. 🙂
~
Melyik angol íróval innál meg egy teát?
Naná, hogy Rowlinggal! 😀 Van, aki nem őt választaná? De Jen Campbellel is szívesen beszélgetnék, aki a YouTube csatornája mellett egyre klasszabb könyveket ír. Több helyen találkozik az ízlésünk és mindig lehet adni a véleményére. A Prológus teszten pedig Tolkien jött ki, de ahhoz a találkozóhoz ismét elő kéne venni az időgépet.
~
Ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kérdésekre, helyettesítsétek be bármely más országgal, akár a kedvencetekkel. Kíváncsi vagyok a válaszaitokra. 🙂
Képek forrása: Pinterest / Tumblr