Emlékeztek még, amikor először meséltem, hogy veszek egy régi házikót a dombok között, és szeretném vendégházzá varázsolni? Másfél év eltelt azóta, és bár még mindig nincs teljesen kész, de végre megmutattam a barátnőimnek és most nektek is szeretnék adni egy aprócska bepillantást a múlt szombaton tartott házavatónkba.
A felújítási munkálatok közül sokat mi ketten csináltunk meg Anyával: bontottunk, téglákat pakoltunk, homokot lapátoltunk, festettünk, csiszoltunk, ültettünk… (terveztünk, aggódtunk, agyaltunk, változtattunk). Szinte minden szabadidőnket – és erőnket – felemésztette, de megérte. Végre kezd olyan formát ölteni a ház, amilyenre megálmodtuk. Közben megismertünk olyan szakembereket, akiknek rengeteget köszönhetünk, meg olyanokat is, akik pontosan beleillenek az építkezős rémtörténetekbe.
A házavató előtti utolsó hét brutál volt, próbáltuk felcsinosítani a helyet amennyire csak tudtuk, és eltüntetni minden félkész részletet – egyik este munka után a sötétben téglafalat húztunk malter nélkül a törmelékkupacok elé… kifényesítettük a gyertyatartókat, az antik tortatálakat, előkészítettük a poharakat, feltettük az elemmel működő fénysorokat (mert áram sajna még nincs), a vázákba hatalmas csokor virágok kerültek, az ablakokra pedig frissen mosott függönyök. Végül teljesen kifáradva, de készen álltunk a virágkoszorú készítős, fényképezkedős, dumcsizós csajos szombatunkra. Pont aznap érkezett meg az ősz is, hűvös északi széllel (igazi skóciai idővel, amit kivételesen nem én rendeltem!!) 🙂 de a forró gyümölcsteák mellett szinte észre se vettük és annyi nevetéssel töltöttük fel a még üres falakat, ami biztos kitart az első tavaszi napsugarakig.
A rengeteg szebbnél szebb fotóért minden elismerés Anyát illeti! ♥