Véget ért a nyári szünet – és az oktatással együtt újraindul a Témázás! Méghozzá a kedvenc iskolában játszódó történeteinkkel. A szeptemberhez még akkor is hozzátartozik az új tanév izgalma, ha már rég elballagtunk és lediplomáztunk, de így is jó néha nosztalgiázni és visszahozni egy-egy regénnyel a hangulatát.
Ahova mind szívesen jártunk volna…
Az első hely egyértelműen a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoláé. Ha nem is kaptuk meg azt a bizonyos levelet, mégis mind tudjuk, melyik házba osztott volna be minket a Teszlek Süveg, melyik professzor lett volna a kedvencünk, és melyik órákat élveztük volna a legjobban. Sejtjük, hogyan szerepeltünk volna a R.A.V.A.S.Z. vizsgán, és milyen formát öltene a patrónus bűbájunk. Annyi biztos, hogy sokkal sivárabb lenne ez a mugli világ ezek a könyvek és a Roxfort nélkül! ♡
▽▴▽
Ami még a szívemhez a legközelebb áll…
Az örök klasszikus Abigél – a Matula védelmező falaival, szigorú szabályaival, és az ötödik osztály mindennapjaival a háború árnyai között. Persze Szabó Magda többi ifjúsági regényének is itt a helye: Álarcosbál, Születésnap, Mondják meg Zsófikának – mind tele olyan tanárnőkkel, akik példaképek lehetnének a mai pedagógusok előtt is, és olyan szívbemarkoló témákkal és helyzetekkel, amik felnőtt fejjel olvasva is tanulságul szolgálhatnak a hétköznapokban. A Für Elise történetét pedig az írónő saját iskolai évei inspirálták, bár egy kis csavar van benne. 😉
▽▴▽
Ahol igazi hölgyeket nevelnek…
A brit internátusok világa népszerű helyszín a regényekben, az én egyik nagy kedvencem közülük A padlásszoba kis hercegnője. Csodálatos történet bátorságról, barátságokról, és a képzelet erejéről. Bár általában sötétebb titkokat rejtő történeteknek szolgálnak színhelyül a lányneveldék – ilyen a Rettentő gyönyörűség (a YA kedvelőinek), vagy a Jean Brodie kisasszony fénykora (a skót klasszikus irodalom iránt érdeklődőknek), filmben pedig a Cracks Eva Green főszereplésével. De könnyedebb kikapcsolódásként is lehet találni történeteket, mint a St.Trinian’s vagy a Wild Child.
▽▴▽
Az egyetemek útvesztői…
Az itthoni felsőoktatásról nincsenek a legjobb emlékeim (vagy a legjobb véleményem), ellenben az aberdeen-i egyetemen töltött időért rettenetesen hálás vagyok! Az ott megtapasztalt életérzést pedig szerencsére vissza tudja hozni néhány könyv is, például az Oxfordban játszódó Éva három lánya, vagy a Normális emberek dublini jelenetei. Az amcsi Ivy League egyetemekről viszont sokáig csak annyit tudtam, amennyit a Gilmore Girls-ben láttam róla, egészen A titkos történet és az Üvegbúra olvasásáig. Egyik sem mutatja hívogató helynek a világukat, de könyvként kihagyhatatlanok! 😉
▽▴▽
A poszt írása közben nagyon sokat gondolkodtam az oktatásról. A fontosságáról, a hátulütőiről, az alternatív formáiról. Azokról a nőkről, akik száz évvel ezelőtt azért küzdöttek, hogy tanulhassanak, mint Hugonnai Vilma, vagy Maria Montessori, aki később olyan pedagógiai módszert fejlesztett ki a legkisebbek számára, ami még ma is nagyon népszerű világszerte. (Sőt, azt hiszem, Anne Shirley és Jo March is beleillene ebbe a sorba.) 🙂 És azokról, akik még manapság is a lányok oktatásáért küzdenek, mint Malala, aki az ügy szimbólumává vált és akinek a történetét szinte mindenki ismeri. (Közben pedig előrébb vettem újra Tara Westover A tanult lány c. könyvét is a várólistámon.)
Gondolkodtam, hogy írnom kellene arról, mit gondolok a mai oktatási rendszerről (ha már mindkét nagymamám pedagógus volt és rendszeresen felmerül a kérdés otthon). Arról, hogy vajon mennyire állnak készen a hagyományos iskolarendszerek arra, hogy a papír mellé valódi, hasznos tudást és készségeket adjanak a fiatalok kezébe? Miközben az iskolák és a tanárok sehol nincsenek a digitalizálódott világban bennszülöttként mozgó gyerekekhez képest. Mit változtathatott ezen az elmúlt másfél év online-oktatása? Vagy hogy mennyire vannak ellehetetlenítve a tanárok, akik szeretnének valamilyen építő-újító ötlettel előállni és tenni a fejlődésért meg a gyerekekért? Egyáltalán milyen karrierlehetőséget kínál ma a pedagóguspálya? De talán az összeválogatott könyvek magukban is elmondják nagy vonalakban milyen értékeket tartok a legfontosabbnak.
▽▴▽
Tudom, tudom, sok más méltán híres történet maradt ki a sorból (például az amcsi középiskolák teljes egészében), de egyiket se éreztem, hogy illene a listámra. Kíváncsian várom viszont, a többiek milyen könyveket emelnek ki a témában! 🙂
A Témázás résztvevői:
Dóri * Pupilla * Anna * Sister * Kata * Petra * Andi
▽▴▽