Idén a márciusi szülinapozós utunk az osztrák hegyek közé vezetett. Most inkább a közelben, autóval is könnyen elérhető célpontokban gondolkodtunk. Az utóbbi időben minden Ausztriába tett látogatásunk nagyon jól sikerült, így nem is volt nehéz a választás (ráadásul az én Sisi-rajongásom is éppen újabb fénykorát éli). Az időjárás miatt azért aggódtunk – mekkora lesz a hó -, de hatalmas szerencsénk volt. Meleg és többnyire tavaszi napsütéses idő fogadott minket.
Egy hosszúhétvégébe nekünk ennyi látnivaló fért:
Hallstatt
Első megállónk Hallstatt festői kis települése volt a meredek hegyekkel körbevett kristálytiszta vízű tó partján. Biztos vagyok benne, hogy már mindannyian számtalan csodálatos fotót láttatok róla, mi is így voltunk vele. Nehéz betelni szépségével, a faerkélyes „mézeskalács” házak egymásra épülő látványa olyan, mintha egy képeslap kelt volna életre. A part mellett hattyúk úszkálnak, utcácskáin bájos üzletek és hangulatos éttermek sorakoznak.
Soprontól nekünk nagyjából 3 óra volt az út. Maga a falu olyan pici, hogy autóval nem is engednek be turistákat. Kis utcáit gyalog két-három óra alatt bőven be lehet járni. Hétvégén persze rettenetesen zsúfolt, hétköznap azért csendesebb… A legjobb, amit tehetünk, miután a piacteret és főutcát végigjártuk, ha letérünk a fő csapásról és hagyjuk magunkat elveszni a kis zegzugos utcákban, bár az egyik irányból a hegyekkel, a másikon a vízparttal határolt kis településen eltévedni biztos nem fogunk.
Érdemes felkapaszkodni a sziklaszirtre épült templomig, ahonnan még lenyűgözőbb kilátás nyílik a környék fenséges hegyormaira. (A templom melletti kápolna a híres „Csontház”, a meseszerű városka bizarr látványossága. A kevés temetkezésre alkalmas terület miatt 15-20 évente kihantolták a sírokat, a koponyákra pedig gótikus betűkkel ráfestették az elhunyt nevét, születési és halálozási dátumát.)
A falu fölé nyúló Skywalk panorámakilátóhoz való felvonózást mi kihagytuk. Aznap már így is teljesnek éreztük a Hallstatt-élményt és a nagy tömegből menekülve alig vártuk, hogy elfoglalhassuk a szállást a tópart túloldalán. (Akkor még úgy gondoltuk, valamelyik nap visszajövünk és bepótoljuk ezt is, de végül nem maradt rá időnk.)
Obertraun
Szállást Hallstattal pont szemben, a tó túlpartján fekvő Obertraunban foglaltunk. (Dormio Resort Obertraun) Remek választásnak bizonyult, heten egy egész faházat elfoglaltunk, ami gyönyörű környezetben, közvetlenül a tó partján állt. Hatalmasakat sétáltunk már a reggelink előtt (sőt éjszaka a sötétben is). Szerintem ennél jobb helyet nem is találhattunk volna erre az utunkra, egyszerűen nem tudtunk betelni vele!
Bad Ischl
A második napunk úticélja Bad Ischl volt. Nem is tagadom, erre vártam legjobban! Itt jegyezte el Ferenc József Sisit, és az itt található Kaiservilla pedig Zsófia főhercegnő nászajándéka volt a fiatal jegyespárnak, ami aztán az uralkodói család nyári rezidenciájaként szolgált, messze a Hofburg és a Schönbrunni kastély szigorú protokolljától. (A környéket a császár „földi mennyországként” jellemezte, mindig itt ünnepelte meg születésnapját, és a városban azóta is folytatták a hagyományt minden év augusztusában.)
Bad Ischl alig 30 perces autóútra van Hallstatt-tól. Központja gyalogosan könnyen bejárható, utcái, épületei és vendéglátóhelyei ma is a Monarchia egykori fényét árasztják. Olyan hely, ahol a császári múlt eleganciája és az alpesi természet lenyűgöző szépsége találkozik. Mindannyiunkat magával ragadott a folyóparti sétány nyugodt és ráérős légköre, a két oldalt húzódó villák látványa, és a téli álmuk után éppen csak ébredező parkok hangulata. Megkóstoltuk az igazi ischl-i islert a Zauner kínálatából. Tudtátok, hogy az eredeti recept szerint rumos csokoládékrémmel készül – lekvár helyett? (Mi fele-fele arányban szavaztuk meg, kinek melyik ízlik jobban.) 😛
Na de milyen volt a Kasiervilla? Ezt nem tudtuk meg, mert épp zárva volt! A kapunál még képtelen voltam elfogadni a helyzetet… 😀 Hogy a ma múzeumként működő épületbe nem jutunk be, az hagyján, na de a parkjába se egy sétára, ahonnan megcsodálhatnánk kívülről? Még egy kis titkos átjárón is próbálkoztunk, hátha majd ott megkerülve az épületeket mégis sikerrel járunk. De minden hiába…
Hasznos infó: a Kaiservilla nyitva tartása folyamatosan változik, ezért érdemes az utazás előtt még egyszer lecsekkolnotok a honlapjukon!
Königsee
A következő állomásunk az hatalmas hegyek között megbújó smaragdzöld Königsee volt, amit a Bajor Alpok gyöngyszemének is szoktak nevezni. (Ebből könnyű kitalálni, hogy igazából már Németország része, de éppen csak átléptük a határát a hegytetőn, így maradtam a címben egyszerűen Ausztriánál.) A tó 28 kilométerre van Salzburgtól, és a Berchtesgadeni Nemzeti Park részét képezi. Ez lett a legkirándulósabb napunk – erdők, hegyek, gyönyörű víztükör, amit csak egy-egy hangtalanul sikló hajó tör meg – mindannyiunkat hihetetlenül feltöltött ez a program! A tóparton érdemes tovább sétálni a kilátóponthoz a lenyűgöző panoráma kedvéért, innen kicsit tovább haladva pedig egészen lekanyaroghatunk a vízpartig is. 😉
A környék másik nevezetessége a Sasfészek, amiről már az utunk előtt tudtuk, hogy el kell engedjük, mert csak májusban fog nyitni. Illetve itt kapott helyet a Romy Schneider múzeum, ami hétfőnként mindig zárva. Sebaj, a gyönyörű táj abszolúte kárpótolt minket az elmaradt lehetőségekért.
Salzburg
Aznapra beterveztünk visszafele még egy salzburgi városnézést – de pont, amikor odaértünk, leszakadt az ég. Először tettünk egy autós kört, aztán elállt annyi időre az eső, hogy két felhőszakadás között tegyünk egy sétát a belvárosban. Pont annyira volt elég, hogy lássuk a leghíresebb nevezetességeit, például Mozart szülőházát, az impozáns polgárházakat, a háttérben a barokk óváros fölé magasodó szigorú erődítményt a dombtetőn – és legyen egy kis elképzelésünk a város hangulatáról…
Grüner See
Hazafele félúton még megálltunk a Grüner See mellett. Tavaly októberben csak ketten voltunk itt, és azóta is rengeteget áradoztunk róla a családunknak, mennyire gyönyörű. Erre képzeljétek, mi fogadott minket… Az egész ki volt száradva! Bár a kiállított információs táblák szerint minden évben sokat ingadozik a vízállás, arra nem voltunk felkészülve, hogy egy picike pocsolya se marad belőle. :’D
(Azóta láttuk a hírt, hogy 60 éve nem volt rá példa, hogy így kiszáradjon a kevés csapadék és hó miatt.)
Na de hányszor adatik meg az embernek, hogy egy tó medrében sétálgasson és száraz maradjon a cipője? A környező fenyőerdőerdő viszont – kanyargó ösvényeivel a mohás kövek között – most is ugyanolyan mesébe illő volt, mint ősszel. A többieknek is az volt az érzése, hogy bármikor kikukucskálhatna egy manó a kövek közül. 🙂 Az egyik kisebb halastavacskában pedig azért a víz is megmaradt, és azt is hangulatos volt körbesétálni.
▽▴▽
El voltunk keseredve, hogy jóformán egyik napunk sem sikerült tökéletesen? :’D A Kaiservilla miatt én nagyon, a Sasfészek miatt meg a többiek… de ez egyáltalán nem változtatott azon, hogy mind élveztük az utunkat és jó emlék maradt mégis. Gyönyörű helyeken jártunk és szerintem majd egyszer jobban időzítve visszatérünk. 🙂 Végülis nincs is olyan messze!
(Csak érdekességként megemlíteném még itt a végén, hogy magyar volt a hallstatti boltban az eladó, az ischl-i Zauner cukrászdában a kiszolgálónk, a szállásunkon nagyjából mindenki! 😀 Több magyar szót hallottunk, mint bármi mást ez a pár nap alatt!)
▽▴▽
Márciusi hosszúhétvégés útjaink: