Amint ősszel megérkezik a hűvös, esős és borongós idő, már mennék is Skóciába. Idén nincs lehetőségem felföldi útra, de éppen most olvasom az Outlander 4. kötetét, az Őszi dobszót. Szeptember 10-én pedig elkezdődött a sorozat 3. évada is, így azért van, ami kárpótol egy kis Skócia-hangulattal… Ehhez a történethez szeretném meghozni a kedveteket!
KÖNYV:
Kőkörök, klánharcok, kastélyok, kiltek… és kalandok, kalandok minden mennyiségben! A történet főszereplője, Claire egy ősi skót kőkörön keresztül 1945-ből egyszer csak 1743-ba kerül, és bár ez a cselekmény fő mozgatórugója, a történetet nem a hasonló hihetetlen események jellemzik. Helyette a skóciai 18. századról kapunk egy egész reális képet. Arról, hogy hogyan éltek az 1700-as években, mivel töltötték napjaikat, és milyen meséket költöttek, amit egy történelemkönyv képtelen átadni. A második kötetben a főszereplők Franciaországba menekülnek, és megpróbálják szabotálni Bonnie Prince Charlie-t a trón visszaszerzésében, hogy elkerüljék a cullodeni vérfürdőt. Mi pedig bolyonghatunk a diplomáciai cselszövések és a politikai kacskaringók útvesztőjében, de a történet velejét mégis a puritán skót szál adja.
Ez a sorozat színtiszta kikapcsolódás nekem. Valószínűleg akkor is elégedett lennék vele, ha csak egy skóciai útikönyv lenne, de ezzel a rengeteg kalanddal (tíz oldalanként kötelezően minimum egy) sokkal izgalmasabb a történet. Mert ez elsősorban egy kalandregény… szórakoztató irodalom, ami magán viseli a stílus jellemzőit és túlkapásait, de az én elnéző rajongásomat nem tudja kikezdeni.
SOROZAT:
Magával ragadó látványvilág, a skótdudák hangja (és a skót akcentus), tökéletesen kiválasztott szereplők, korhűségre való törekvés, ez jellemzi a sorozatot. Szigorúan csak eredeti nyelven nézendő! Vigyázat, függőséget okoz! 🙂
Kiválóan keverik a kietlen, vad és persze gyönyörű Felföld képeit az igényesen fényképezett történelmi kulisszákkal, az erős és egészen egyedülálló hangulattal, a megpendített intrikával és érzelmekkel. A 18. századi Skócia remek helyszín. Izgalmas és nagyon szép. De a történelmi hűség jegyében sokszor erőszakos jelenetek is helyet kaptak a képernyőn. Emellett sokan felróják a sorozatnak, hogy a történet nagyon lassan bontakozik ki és a készítői túl sok időt pazarolnak a részletekre, de én személy szerint ezt is kedvelem benne.
TÖRTÉNELEM:
Gabaldon nagyon sok hiteles adatot felhasznált a 18. század ábrázolására, minden kötetében megelevenednek történelmi alakok. Bemutatja a skótok és angolok háborúját, Bonnie Prince Charlie hadjáratait és a jakobiták elszánt szabadságvágyát. Rengeteg érdekességet tudhatunk meg a klánokról, amiről még maguk a skótok se tanulhattak egészen a közelmúltig, ugyanis egyszerűen nem volt benne az iskolai tananyagban a történelmüknek ez a jelentős része. A klán-rendszer Skócia hagyományos területi felosztása – mely 1747-ig lényegében a közigazgatási rendszer alapja is volt. Nagyon sok klán létezett, neveiket Gabaldon felhasználta a könyvében is: Fraser, MacKenzie, McDonald, Campbell, Murray. A jakobita lázadás és a cullodeni csata során több ezer skót vesztette életét, a klánokat pedig eltörölték a föld színéről és ezzel lezárult egy korszak.
HELYSZÍNEK:
A jelenetek legtöbbjét a skót Felföldön forgatják, meseszép környezetben. Skóciában járva az embert tényleg elfogja az a varázslatos atmoszféra, amit a sorozat is olyan hűen ad át a képernyőn. Gyönyörű tájak, hegyek, erdők és várak. A skótok állítólag örülnek a rajongóknak, akik a sorozat miatt látogatják országukat, külön térképet is készítettek nekik.
A sorozat helyszínei közül több szerepel az én bakancslistámon is:
Midhope Castle – Lallybroch
Lallybroch a történet talán legikonikusabb helyszíne, a külső felvételekhez az elhagyatott Midhope Castle-t használták. Az épület a kiterjedt Hopetoun birtokhoz tartozik és magánterületen fekszik, külön engedély kell a látogatáshoz. A 15. századból származik, sajnos ma már csak egy váz, ahová veszélyes bemenni, így le van zárva. Az Outlander rajongóknak pedig be kell érniük a széles udvaron lőtt jobbnál jobb fotókkal!
Doune Castle – Castle Leoch
A MacKenzie klán székhelyéül szolgáló Doune Castle a sorozat hatására a leglátogatottabb várak közé tartozik ma Skóciában. Jó állapotban, viszonylag sértetlenül vészelte át az évszázadokat. Magas várfalai és termei – a konyhától a hálókamrákon keresztül a nagyteremig – mindenképpen megérnek egy felfedezőutat.
Falkland – Inverness
A könyvben szereplő háború utáni Inverness városát a sorozatban Falkland alakítja. Hangulatos kisváros, ahol érdemes eltölteni egy napot a régi kőből épült házacskák között… Megkeresni Mrs. Baird vendégházát és megállni a Bruce Fountain mellett, ahonnan a titokzatos felföldi figyelte a szálló ablakát.
Kinnloch Rannoch – Craigh na Dun kőkör
Craigh Na Dun ősi kőköre a valóságban sajnos nem létezik, de a helyszín – ahol a sorozat kedvéért felépítették – a képek alapján egészen lenyűgöző. Tökéletes választásnak tűnik Kinnloch Rannoch eldugott szeglete, még a hatalmas kövek nélkül is.
KILT:
És végül egy pár szó a kiltről, amit a sorozat skótjai is előszeretettel hordanak. Az angolok mindig úgy tekintettek erre a viseletre, mint az ellenük készülő felkelés szimbólumára. 1746-ban, a cullodeni csata után be is tiltották, megszegéséért pedig börtönbüntetés, vagy akár száműzetés járt. A renitens felföldiek betörését csak úgy látták lehetségesnek, ha identitásuktól megfosztják őket – eltiltva nemzeti büszkeségük egyik legjellemzőbb elemétől, a kiltnek viseletétől. A hagyományok azonban túlélték a tilalmat, a férfiak még ma is minden ünnepre felöltik skótszoknyájukat.
A történetet nem sokkal azelőtt ismertem meg, hogy a skótok évszázadok után békés úton szavazhattak a függetlenségükről. Edinburgh-ban lengettem én is a kis kék zászlócskámat, és az Outlander-nek köszönhetően sokkal jobban átéreztem a döntésük súlyát. Örülök, hogy része lehettem ennek a történelmi pillanatnak, még ha csak Sassenach-ként is.
Érzitek a rajongásom mértékét, igaz? 🙂