Az idei lista:
Legújabb könyves szerelem – Lewis Grassic Gibbon: Skócia lánya
Skócia esszenciája egy könyvbe zárva. Ennek a ködös, szeles, hegy-völgyes vidéknek a hétköznapjai, álmai, pletykái. A kor társadalmi küzdelmei, amik fölött druidakövek, meg ősi várromok őrködnek, és amit végig átsző a természet szeretete, a bíbicek hangja, a lonc illata és a hangával benőtt magas ormok árnya. A mindennapi éle ezer apró mozzanatába és derűs színébe szőtt (néha mégis szinte balladai hangvételű) súlyos mondanivaló. És a főhős, Chris nyugodt méltósága, ahogy mindezt a változást szemléli… Nem mostanában olvastam olyan könyvet, ami ekkora hatással lett volna rám.
Legnagyobb meglepetés – Jeanette Winterson: A szenvedély
Az álmok és a mesék egymásba szövődnek ebben a titokzatos városban. Az álarcok és labirintusok városában, ahol minden változik, és ahol az egyenesen előre nem létezik. A városban, amit víz vesz körül, és ahol “átvágni csak ott lehet, ahol a macska megy, lehetetlen réseken át, sarkokon befordulva, melyek látszólag ellenkező irányba visznek.”
Pont ilyen tünékeny és kanyargós utakon vezet a történet is, ahogy próbálja megtalálni a vékony határvonalat szenvedély és rögeszme közt – a napóleoni háborúk árnyékában.
Leghangulatosabb – Sarah Perry: Az essexi kígyó
Anglia, 19. század, az emberi kapcsolatok egyszerű bonyolultsága és a vidéki táj dicsérete… A tölgyesek mellett vezető, gyomos csapásokon tett hosszú séták, a szürke égbolt, a közelben csiripelő rigók, a lápos-kavicsos essexi tengerpart és a sós levegő – ezektől az apró dolgoktól lesz utánozhatatlan a történet hangulata. Nálam betalált.
Legemlékezetesebb – Elif Shafak: Éva három lánya
Vallás, politika, identitás, filozófia… olyan kényes témákba tud belesétálni ez a nő végtelen eleganciával, hogy csak csodálni tudom. Szeretem az írásai líraiságát, ahogy a felvetett kérdéseket finoman körbejárja, ahogy bemutatja a bizonytalanságot, kételkedést, elfogadást, és a sokszínűség fontosságát. Újabb kedvenc Shafak könyvem született.
Legjobb életrajz – Helen Rappaport: A négy nővér
Amilyen egy féltégla, legalább annyira letehetetlen is volt. Mindig letaglóz a Romanov nővérek története. Ez a könyv bepillantást enged zárt világukba, a család hétköznapi tréfáit felemlegetve, bemutatva mennyire különböző személyiség volt a négy lány, de mindegyikük milyen odaadó figyelmességgel vette körbe öccsüket és szüleiket, milyen könnyed életigenléssel próbálták tartani a lelket egymásban még az utolsó legnehezebb hónapokban is… Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha ismerném őket. Hitelesnek tűnt Helen Rappaport beszámolója, rengeteg infóval, levél- és naplórészletekkel, ami mégis olvasmányos tudott maradni mindvégig.
Kedvenc új szerző – Julie Buxbaum mert egyszerűen boldoggá tesznek a könyvei… ezentúl, ha rossz kedvem lesz és el akarok bújni egy kicsit a világ elől, az ő könyveit fogom újra elővenni #huginabook