Az ősz mintha egyre rövidülne, a szeptemberbe még átnyúlik a nyári meleg, a novembert meg kezdi elrabolni a karácsony. Pedig minden évben annyira készülök rá, hogy végre kiélvezhetem a csodálatos őszi színeket-fényeket, a ködös-borongós esős napokat, a kellemes hőmérsékletet, a hulló faleveleket. De ez itt nem a panasz helye, jöjjenek inkább az elmúlt évszak legjobb élményei, amikért hálás vagyok:
Tovább olvasom…
Floridai út ide vagy oda, mégsem csak ez határozta meg az egész nyarunkat – a Balatonon töltött idő sokkal inkább! Ott megvan minden, amit csak kívánhatok, főleg mert ott tudunk kicsivel több időt együtt tölteni a családunkkal. Bár az erdei kirándulások kicsit visszaszorultak a siófoki hétköznapjainkban, ilyenkor a ráérős lusta napok is pont elegendőek a vízparton a fák alatt nézelődve, vagy a nyaralóban hűsölve – nagy beszélgetésekkel, esti sütögetésekkel, kikötői sétákkal. Így is olyan gyorsan elteltek a hetek, alig hiszem el, hogy már vége is a nyárnak!
Tovább olvasom…
Erős kezdéssel indítottuk ezt a tavaszt – a márciusi római utunkkal, amiről az előző posztban meséltem. Hetekkel előtte már csak erre készültem, és utána is még hetekig tartott a hatása. Párszor még itt is meg fogom említeni, de azért ígérem, másról is lesz szó. 😀 Jöjjenek az elmúlt három hónap legjobb filmjei, sorozatai, könyvei, és még több emlékezetes pillanat:
Tovább olvasom…
Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha sokkal gyorsabban telt volna el ez a tél, mint máskor… És nem csak az ünnepi időszak, hanem az új év első hónapjai is. A töredékével sem foglalkoztam mindannak, amit január elején elterveztem. Viszont kiélveztem minden pillanatot, ami belefért – az összes csípős hidegben, vagy derengő napsütésben tett sétát, a nagy beszélgetéseket és nevetéseket, könyveket és filmnézéseket.
Tovább olvasom…
Azt hiszem, ez az ősz meghatározó időszaka lesz az életünknek. A soproni költözéssel, a berendezkedéssel járó minden kihívással és örömmel, na meg a felejthetetlen skóciai utunkkal. Itt most a hétköznapok apró örömeinek szeretnék emléket állítani, hogy visszapillantva ezek a kis részletek is megmaradjanak. ♡
Tovább olvasom…
Ez a nyár végre olyan volt, mint egy kis fellélegzés az elmúlt évek után. Nem is akartuk elvesztegetni egyetlen pillanatát se. Ha valamit megtanultunk, hát azt biztosan, hogy ne halogassunk semmit, mert lehet, többet nem lesz rá lehetőségünk. Szóval az első héttől kezdve beosztottuk az előttünk álló nyári hónapokat, mesélem is, mi mindennel:
Tovább olvasom…
Ti nem úgy érzitek, mintha egyfolytában az elengedést kellene tanulnunk, és egyre keményebb feladatok elé állítanának az utóbbi évek? Nekünk annyi veszteséghez és változáshoz kell alkalmazkodnunk az elmúlt időszakban, hogy még többet jelentenek ezek az apró örömök, amiket itt szeretek összegyűjteni az évszakok végén. Úgyhogy jöjjenek is a jó dolgok:
Tovább olvasom…
A szokásos összefoglaló az elmúlt – kicsit borongós hangulatú – három hónap fénypontjairól:
Tovább olvasom…
Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e a posztot, mert erről az évről eddig nagy egészében csupa fájdalmas emléket őrzök. De még a legnehezebb időszakokban is vannak pillanatok, amikbe lehet kapaszkodni, és ezt szeretném erősíteni.
Tovább olvasom…