Hirtelen jött lehetőség volt, hogy nyár végén szervezzünk egy gyors utat Krakkóig és vissza, de nagyon örültünk neki. Anyai ágon a felmenőink egy része a lengyel-szlovák határvidékről származott. A Magas-Tátra csipkézett ormai alatt elterülő városkákból, amiket leginkább Krúdy és Mikszáth történeteiből ismerünk, és ahol a régi várak szinte egymást érik. Amikor láttam, milyen úton fogunk haladni, el se akartam hinni mennyit érintünk majd mi is, miközben átvágunk Szlovákián: Korpona, Dobróváralja, Zólyom, Likava, Árva, Ólubló és Késmárk. Mindről olvastam már a nagymamám könyvespolcáról újra meg újra leemelt Száll a rege várról várra kötetben és néhány már évek óta a bakancslistámon szerepelt. Bár végül kivétel nélkül mindet csak kívülről láttuk – vagy elsuhantunk mellettük, vagy a várudvarig jutottunk – emlékezetes roadtrip marad, amit bármikor megismételnék. Szerintetek lehet genetikailag örökölni a hegyek szeretetét?  Tovább olvasom… →