Mit mondanak el rólunk a kedvenc könyveink? Tényleg alakítják az életünket? Ismeritek azt az érzést, amikor olvasás közben találkoztok egy gondolattal, elképzeléssel, látásmóddal, amiről addig azt hittétek, csak rátok jellemző? Látjátok leírva, és hirtelen mintha megfognák a kezeteket, és felajánlanák, hogy segítenek a további utatokon… Szerintem ilyenkor találunk rá a kedvenceinkre, de kíváncsi lennék, ti mit gondoltok! 🙂 Tovább olvasom…
Edinburgh a kedvenc városom. A szürke kőből épült, kísértet járta házaival, szűk lépcsősoraival, palatetőkkel, fekete ereszcsatornákkal, gyönyörű parkokkal, a szinte mindenhonnan látható várral, és a minden sarkon hallható dudaszóval. Tökéletes helyszín egy hétvégi kiruccanáshoz. Barátokkal, családdal, párban, vagy akár egyedül is. A skótok közvetlenek és kedvesek, nyugodtan kérhetsz segítséget, jó a közbiztonság (még sosem tapasztaltam kint utcai inzultálást… khm, ritkaság), a női jogok nagy támogatói, és annyi a külföldi diák és turista, hogy könnyen el fogsz vegyülni, és nem érzed magad magányosnak. (Azt nem is említve, hogy Harry Potter és Outlander rajongóknak igazi álom úti cél.)
Ha Skócia fővárosába készülsz, néhány dologra azonban fel kell készülnöd: esni fog az eső (sokszor, nagyon sokszor, de leginkább csak szitálás), nem fogod elsőre érteni a skót akcentust, az ízes raccsolást és furcsa szavakat (Aye!), a skótduda hangját pedig vagy egy életre megszereted, vagy hallani se akarod többet… 🙂 ebben az egyben viszont biztos vagyok: Edinburgh el fog varázsolni már első látásra!
Itt néhány ötletet szeretnék adni, mivel teheted még teljesebbé a városnézést. Tovább olvasom…
Nem mindig engedhetjük meg magunknak az utazást, de ilyenkor segítségünkre lehetnek a távoli helyeken játszódó könyvek és filmek, hogy csillapítsák a bennünk élő vándorvágyat. Amikor én Skócia hangulatára vágyok, ezeket a történeteket veszem elő, hogy úgy érezzem Edinburgh kopott macskakövein sétálok, egy ódon kastély kandallójánál olvasgatok a pattogó tűz mellett, vagy egy világtól elzárt, távoli szigeten hallgatom a szél süvöltését és a sirályok énekét. (Pedig én a sirályokat nem is kedvelem, csak kellő távolságból…) 😛 Tovább olvasom…