Néhány évvel ezelőtt az aberdeen-i egyetemen felvettem egy vikingekről szóló kurzust. Eredetileg keltákról szerettem volna tanulni (tizenévesen a kelta papnők és királynők voltak a példaképeim…), de erre nem volt akkor lehetőség. A vikingekről csak halvány elképzeléseim voltak, az Arthur királyban is inkább a pikteknek és a szarmata lovagoknak szurkoltam, mint nekik, de úgy tűnt mégis ők vannak legközelebb ahhoz a történelmi korhoz, amire kíváncsi voltam. Egy cseppet sem bántam meg a választást, így kellett lennie. Az első előadáson a svéd származású oktatónk sorra megdöntötte a vikingekről kialakult általános és hamis sztereotípiákat és felvázolt egy számomra teljesen újat, ami egyszerűen lenyűgözött. Azóta jó nagy utat tettem meg ezekkel a büszke harcosokkal és felfedezőkkel, akik a mai napig az erőt, a bátorságot és a szabadság iránti vágyat jelképezik az embereknek.
