Erdély tökéletes egy pár napos roadtriphez, amikor nem egy kijelölt célpontba szeretnél eljutni, hanem maga az utazás az élmény, ahogy suhannak alattad a kilométerek. Át a Királyhágón, el egészen az Ezeréves Határig, aztán visszafelé Vajdahunyad várát érintve, közben jó néhány (kisebb-nagyobb) kitérővel. A táj folyamatosan változik, de szerintem Erdély legnagyobb vonzereje a vad hegyvidék és az érintetlen erdők. Ha valahol, itt érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért!
A tündérekről szóló legendák, a letűnt nemesség és a gyönyörű várak miatt vágytam ide leginkább. Felírtam számtalan várost, tavat, kastélyt, amit szerettem volna látni. Volt, ami kimaradt, és néha tettünk egy-egy váratlan kanyart is. Így jutottunk el Zalánpatakra, Károly walesi herceg világtól elzárt birtokára. Úttalan utakon, legelő csordák mellett zötykölődtünk és szénégetőkkel találkoztunk. Ennél vadregényesebb már nem is lehetett volna az utunk! A Szent Anna-tóba azonnal beleszerettem, Gyimesbükknél gyönyörű időnk volt, a Gyilkos-tónál életem legfinomabb kürtöskalácsát kóstoltam, Törcsvárnál viszont elrettentett a rengeteg Drakula szuvenír, ráadásul az összes vár az orrunk előtt zárt be az út során. 🙂 A stopposainktól pedig ezúton is elnézést, hogy csak a fakitermelésről, meg a medvékről akartunk hallani! 😀
