A Nyári Napfordulóhoz közeledve a soproni tündérek és manók nagy ünneplésre készülnek, amire meghívják a környékbeli embergyerekeket is. Én sosem nőttem ki a mesékből, és a tündérekkel régi jó barátságban vagyok, ezért is voltam kíváncsi, hogy megy ez Sopronban.
Szent Iván-éj előtti vagy utáni szombaton kerül megrendezésre a Soproni Tündérfesztivál minden évben. Amikor pár évvel ezelőtt részt vettem, még a gyönyörű Erzsébet kert adott otthont a programnak, azóta átköltöztek a Deák-térre. Erről a helyszínről már sajnos nem tudok mesélni. A parkban mindenfelé varázslatos, áttetsző anyagú sátrak lengedeztek, apró szárnyakba öltözött kislányok és makksapkát viselő kisfiúk játszottak körülöttük. A fák alatt virágkoszorút fontak a lelkes látogatók, a patak mentén tündértáncot lehetett tanulni. Semmi ehhez hasonló rendezvényen nem voltam addig, egészen különleges volt a hangulata.
Utána mindenkinek lelkesen meséltem, hogy Tündérfesztiválokra járok, de amikor rákérdeztek, hogy ezen mégis mit kell érteni, nehezen tudtam csak megmagyarázni. Ez egy gyerekprogram, de szellemiségében valami olyat képvisel, ami számomra nagyon fontos. A mesék szeretetét, a játék és a nevetés örömét, a kreativitás szárnyalását és a környezettudatosságot is. A tündérünnep egyik célja, hogy ki-ki fedezze fel magában a saját tündér- vagy manóarcát, és merjen szabadon álmodozni. Lehet találkozni itt tavitündérekkel, virágtündérekkel, könnyüleptű nimfákkal, de olyanokkal is, akiknek csillámló szárnyacskáik és varázspálcájuk van. A fiúk sincsenek persze kizárva, várnak minden manót és koboldot is levelekből szőtt viseletükben.
(Bár a fesztivál a popkultúra tündéreitől elhatárolódik, én szívesen látnék egy-két Csingilinget, Tündérkeresztanyát, vagy akár középfölde tündéit is.) 🙂
