A borongós, esős, ködös időnél nem is kell jobb kifogás, hogy este kényelembe helyezzük magunkat, elbújjunk a világ elől meleg takarók és puha párnák halmai között a laptopunk előtt egy bögre forró tea társaságában, és elmerüljünk egy új sorozatban, ami képes elfeledtetni velünk a külvilágot. A brit időjáráshoz pedig a britek semmihez sem fogható humora és gyönyörűen fényképezett sorozatai dukálnak! Itt jönnek az én kedvenceim (a mindenki által ismert Downton Abbey-n kívül 🙂 ), hátha tudok vele egy-két új tippet adni, vagy feleleveníteni egy régi, már elfeledett kedvenceteket…
Jonathan Strange & Mr Norrell
Egy elképesztően látványos, szórakoztató és méltatlanul kevesek által ismert sorozat. Jane Austen korának kissé modoros, de azért szellemes igazi angol úriemberei között felbukkan két mágus, akik felbolygatják a királyság közéletét és a hadjáratok szokásos menetét. Persze a történetből a jó öreg tündérek se maradhatnak ki, na de nem az ártatlan, apró kis lényekről van itt szó, hanem a régi korok csalfa és nagy hatalmú népéről, akik előszeretettel csábítottak át Tündérföldére gyönyörű lányokat… Ezzel a különös helyzettel kell megküzdenie Anglia két nagy mágusának, a körülményes, introvertált könyvmolyként élő Mr. Norrell-nek, és a kissé lökött, ösztönös tehetségű Jonathannek (és a személyes kedvencemnek, a józan és gyakorlatias Arabellának).
Victoria 
A lelkesedésem kiterjed Nagy-Britannia királynőire is. A II. Erzsébet trónrakerülését feldolgozó The Crown sorozatról már írtam, de a Jenna Coleman főszereplésével készült Victoria is legalább akkora kedvencem. A 2. évadot pár napja fejeztem csak be, volt benne egy teljesen ajándék rész arról, hogyan szeretett bele Skóciába! 🙂 A sorozat egyszerűen szemet gyönyörködtető, tele csodaszép kosztümökkel, díszletekkel, helyszínekkel. Az uralkodócsalád és a személyzet mindennapjait mutatja be, az államügyek mellett jut idő a személyes problémákra és életutakra is. Jenna Coleman pedig tökéletes a szerepre, remekül játssza a királynőt, nagyon erős karakter, elbírja az egész sztori súlyát.
Call the Midwife
A sorozat a háború utáni Kelet-Londonban játszódik, a bombatámadásoktól félig lerombolt szegénynegyedben. A friss diplomás szülésznő, Jenny Lee megérkezik a Nonnatus Házba, amelyről kiderül, hogy egy olyan kolostor, ahol az apácák mellett világi nővérek élnek és dolgoznak, mint bábák. A hétköznapok méltatlanul elfeledett hősei, akik biciklin járták a környéket és segítettek a poloskától hemzsegő bérházakban élő anyáknak és gyermekeiknek. A sorozat központi témája a várandósság és a születés (a szüléssel kapcsolatos részletek pedig egészen korrektek), de a humort sem nélkülözi, az egész sorozat egyszerre reális és kedves, fölkavaró és megható, ahogy a közösség összetartását, és a nők hihetetlen tűrőképességét mutatja be.
And Then There Were None 
Brit sorozatokról készült lista nem lehet teljes legalább egy krimi nélkül, és nekem eddig messze ez tetszett a legjobban. A BBC Agatha Christie születésének 125. évfordulóját ünnepelte a leghíresebb és talán legnépszerűbb (magyarul a polkorrektség jegyében többször is átnevezett Tíz kicsi katona címmel megjelent) regényének minisorozattá alakításával. Hangulatos, nyomasztó, végig szinte tapintható benne a feszültség, még akkor is izgalmas, ha már ismeritek a végkifejletet és a történet megoldását. A színészek kivétel nélkül tökéletes választások az ikonikus szerepekhez. Gyönyörű képei miatt nálam egyértelműen újranézős.
Last Tango in Halifax
És a sor végére hagytam egy napjainkban játszódó sorozatot. Bízzatok bennem, amilyen szörnyű a címe, olyan jókat lehet rajta szórakozni… semmi extra, csak a hamisíthatatlan brit humor egyik képviselője igazán szerethető alapötlettel. Celia és Alan mindketten özvegyek a 70-es éveikben. Már fiatalon is kedvelték egymást, de nem történt semmi köztük, ötven évvel később azonban újra összetalálkoznak a Facebookon, mivel az unokák feltették a profiljukat. És pont olyan szörnyűek a rózsaszín ködben elveszve, mint a tinik! 😀 Itt nincsenek lélegzetelállító kosztümök, vagy történelemleckék, csak hétköznapi karakterek, hétköznapi problémákkal, mint a régi családi sorozatokban, amiket még együtt néztünk a TV előtt ülve. Rejlik a sorozatban valami egyáltalán nem bántó őszinteség, amivel rámutat a saját hibáinkra. Fel fogja dobni a hosszú sötét estéket! 🙂