Azt hiszem, ez az ősz meghatározó időszaka lesz az életünknek. A soproni költözéssel, a berendezkedéssel járó minden kihívással és örömmel, na meg a felejthetetlen skóciai utunkkal. Itt most a hétköznapok apró örömeinek szeretnék emléket állítani, hogy visszapillantva ezek a kis részletek is megmaradjanak. ♡
KÖNYVEK :
♥ Zelei Anna: Az elveszett erdő – az elmúlt három hónap legmeghatározóbb könyve volt számomra. Szívem szerint mindenkivel elolvastatnám, hogy végre tisztán lássuk mekkora veszélyben is vannak ma az erdeink! A helyzet eddig is elkeserítő volt, de most aztán napról-napra romlik tovább, köszönhetően a törvényhozóinknak… Már nem elég csak sétálni az erdőkben és szimpatizálni a erdővédő csoportokkal, nem elég egy-két fát ültetni a kertünkben, ennél sokkal jelentősebb lépésekre lenne szükség… Persze a könyv nem csak ilyen borongással van tele, hanem rengeteg (laikusoknak is befogadható) információval és szebbnél-szebb fotókkal, amit öröm nézegetni! Egyszerűen csak hálás vagyok, hogy ez a könyv megszületett, és egyre több emberhez eljut.
♥ Lucy Strange: A világítótorony legendája – az első könyvem az írónőtől, pedig évek óta a várólistámon van mind! Nagyon hatásos az alapötlete, hogy a háborús Angliában élő kislányoknak német anyukája van. Ezt a kérdéskört aztán gyönyörűen körbejárja, többször is elsírtam magam a szívszorító jelenetein. Biztos, hogy a többi könyvét is el fogom olvasni!
♥ C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai – már szeptemberben elkezdtem hangolódni a skóciai utunkra, és erre a regényre esett először a választásom. Még egy világítótorony, ráadásul egy távoli skót szigeten, boszorkánysággal fűszerezve. Tökéletes receptnek tűnt. Bár olvastatta magát a sodró lendületű cselekményével, de annyi minden volt belezsúfolva – a boszorkányüldözések a múltban, a gyerekek rejtélyes eltűnései és felbukkanásai, a baljósan titokzatos szomszédok – amitől nekem kicsit kapkodós volt és elvesztette a mélységeit. Szerintem ez pont az a történet, ami filmként jobban működne.
♥ Kiran Millwood Hargrave: Julia and the Shark – szintén Skócia, szintén világítótorony – itt most Shetland legtávolabbi csücskében. Ez a könyv egy főnyeremény! Gyönyörű kívül-belül, és nem, nem csak az illusztrációira gondolok. Annyira okosan van összetéve a története és a szereplői, hogy csak áradozni tudok róla. Nagyon fontos kérdéseket kerülget, családi dinamikákról, mentális betegségekről, környezetvédelemről, barátságokról – elképesztően gördülékeny és természetes stílusban, a gyerekekhez szólva. A titokzatos többszáz éves cápa már csak a bónusz! 🙂
♥ Skót mesékben gazdag volt az utóbbi időszak, annyi biztos. A Margaret’s Unicorn c. mesekönyv alkotóját régóta követem instán, imádom a rajzait, de a történeteit és azoknak a szimbolikáját is nagyon szimpatikusan építi fel. Kitaláljátok, az unikornis itt mit jelképez? 🙂 A Dancing with Trees kötet öko-meséket gyűjt egybe a brit folklórból. Elsősorban mesemondóknak készült, azzal a céllal, hogy hátha fel tudják hívni általuk is a közönség figyelmét a környezethez való felelősségteljesebb hozzáállásra. Minden mese kapcsolódik valamilyen környezettudatos kérdéshez, akár az állatok, akár a víz, akár a növények vagy az évszakok témájában. Imádtam elejétől a végéig! Utána következett az itthon kiadott új Skót tündérmesék kötet, ami két korábban megjelent gyűjtemény egyesítése. Ebből aztán még sokáig jutott minden estémre egy-egy történet. 🙂
♥ A hangolódáshoz hozzátartozott, hogy magammal vittem egy régi kedvencemet, a Levelek Skye szigetéről példányomat Skye szigetére. Bár végül csak a nyugisabb, edinburgh-i estéinken tudtam elkezdeni az újraolvasását, aztán már itthon fejeztem be, de nagyon-nagyon jólesett feleleveníteni Elspeth és Davie levelezését. Semmit sem veszített a varázsából az évek alatt!
♥ Még novemberben sem volt kedvem kiszakadni ebből az elvágyódásból, így a sort két útleírás zárta. A Pazarló skótok magyar szerzője ugyan a 60-as évek végén látogatott ide, soraiból mégis tökéletesen ráismertem a mai Skóciára. Igazán élveztem hangulatos tájleírásait és kiszólásait. John Hillaby könyve, a Gyalogszerrel Nagy-Britanniában szintén hasonló korszakból származik, a brit sziget délnyugati sarkától a legészakibb csücskéig megtett túrájának az emléke. Mindig is tetszett, hogy a briteknél ekkora hagyománya van a gyaloglásnak, és kíváncsi voltam, milyennek fogja bemutatni az egyes tájegységeket. Nem mondanám, hogy az útvonala követhető lenne, de olyan sok érdekességet és részletet tudtam meg tőle az ott lakókról, hogy egészen bennfentesnek éreztem magam olvasás közben. Anglománoknak szívesen ajánlanám bármikor. 😉
♥ A hónap végére még csatlakoztam a Nincs időm olvasni kihívás közös könyvéhez, és belekezdtem Virginia Woolf: Mrs. Dalloway regényébe. Ugyan nem a szépséges új Libertine kiadással, a helyi antikváriumban egy Helikon zsebkönyves példányt találtam. Örülök, hogy Szabados Ági adott hozzá most egy kis plusz motivációt, mert ezer éve a várólistámon volt ez a könyv és kár lett volna tovább halogatni az elolvasását.
▽▴▽
FILMEK / SOROZATOK :
♥ A legjobban annak örülök, hogy el tudtuk kezdeni a Crown 5. évadát, amit rettenetesen vártam. Négyen összehúzódva a siófoki kis kanapén egy borongós hétvégén, amikor még sétálni se nagyon van kedve az embernek a parton. Az évad feléig jutottunk, és bár tényleg úgy gondolom, hogy a királyi családnak feleleveníteni ezt az időszakot kegyetlenség (és elég rosszkor is jött…), de maga a sorozat még mindig zseniális. Ahogyan fel vannak építve az epizódok, meg ahogy bemutatják az egyes családtagok motivációit és szempontjait, engem mindig lenyűgöz. Az új szereplőgárdából viszont egyelőre csak a Dianat játszó Elizabeth Debicki győzött meg, a többiekkel még kicsit hadilábon állok… A legjobb résznek eddig egyértelműen az Al-Fayedest szavaztuk meg. A folytatással megvárjuk a legközelebbi közös siófoki hétvégénket. 🙂
♥ Két olyan filmet láttam az otthon, Anyával töltött estéimen, amiről azonnal megállapítottuk, hogy abszolúte nekünk készült. Az egyik a My Salinger Year Margaret Qualley-val (akit már a Maid-ben is imádtunk) – ez a 90-es évek new york-i könyvkiadóinak életébe ad egy kis bepillantást. A másik, a Their Finest a háborús Angliába visz, ahol egy forgatókönyv író stáb próbál lelkesítő propaganda filmet gyártani a meggyötört népnek.
♥ Az Enola Holmes frissen megjelent második részét is együtt láttuk az utolsó őszi hétvégén, és nagyon élveztük a pörgős cselekményt, a szereplők és helyzetek humorát, de a leginkább azt, ahogy a történelem fontos feminista kérdéseire hívja fel a figyelmet. Főleg, hogy egy igaz eseménnyel fűzték össze az ifjú detektívlány történetét, amitől még izgalmasabb és hatásosabb lett a mondanivaló, mint az előző részben. Igazi girlpower ikon született.
♥ A Sunset Song c. filmet viszont egyedül néztem – ez az egyik kedvenc könyvemnek, a Skócia lányának feldolgozása. Nagyon lassú folyású történet, és a filmben sem sajnáltak időt szánni egy-egy jelentéktelennek tűnő jelenetre sem, így nem hiszem, hogy sokan végignéznék, de nekem jólesett újraélni Chris történetét. Az essexi kígyó feldolgozását szintén egyedül láttam, ami így messze nem volt annyira élvezetes, mintha a részei után kitárgyaltuk volna 😛 Elég sötét és lehangoló sorozat, a könyvből nekem egészen más hangulat maradt meg, de visszatekintve mégiscsak tetszett ez az adaptáció. A szereplőválogatás, a képi világa, és az ellentétek, amikre a hangsúlyt fektették. Ahogy a tudomány és a babonák, London és a lápvidék, meg a fülledt vágyak egymásnak feszülnek…
♥ Soproni estéink egyik sorozata az idén ősszel igencsak népszerű Only Murders in the Building volt. Annyi jó véleményt olvastam róla snitten, hogy nem hagyhattuk ki, és bár az elején úgy gondoltam, ez egy kicsit túl agyament lesz, a végére mégis nagyon megszerettük őket. Tényleg jó volt elmerülni azokra a fél órákra a new york-i Arconia épületének rejtélyeiben és a podcastok világában. Várjuk a folytatást is!
♥ A másik őszi sorozatunk a For All Mankind volt. Ezt szintén a dicséről kritikák miatt választottuk. Egy időben sok űrkutatós-űrutazós filmet néztünk, és ez jó kiegészítésüknek tűnt, ráadásul az Outlander alkotójától. A történet alapötlete, hogy azzal a helyzettel játszik el, mi lett volna, ha az amerikaiak és az oroszok között nem szűnt volna meg az űrverseny. Ha kolonizálták volna a Holdat és a Marsot… Elsőre én se éreztem, hogy ez nekem szólna, de a 60-as évek Nasa űrhajósainak életébe belesni mégiscsak hívogató volt. Aztán a Nixon’s Women rész teljesen levett a lábamról. Okosan van megcsinálva ez a sorozat na, kitérnek a nők szerepére (Lehetnek-e igazi űrhajósok, vagy ez csak kirakat? khm…), az egyenlő bánásmódra és a rasszokra (első fekete női parancsnok), meg a komoly lelki nyomásra is, ami az asztronautákra nehezedik (Mit csinálsz egyedül a Holdon?) és az otthon tétlenül várakozó szeretteikre. Hatásos és elgondolkodtató. 😉
▽▴▽
PROGRAMOK :
♥ A szeptember nálunk nagyon mozgalmas volt. Hiába a soproni költözés, nem voltunk egyhuzamban végig egy hetet egy helyen… Az első hétvégét a Siroki vár lábánál töltöttük, ezt a lehetőséget még nyáron kaptuk ajándékba. Először felmásztunk a híres alagutas várba, másnap pedig a Kékestetőn túráztunk. A következő hétvégén Ausztriába kirándultunk – a Rax alatti gyönyörű folyóvölgybe, hatalmas fenyvesekkel benőtt hegyormok között. Aztán kezdett honvágyam lenni és otthon is eltöltöttem pár szuper napot, gyorsan feltöltődtem mindennel, ami az ország másik végében úgy hiányzott: a szálkai sétákkal, a beülős kávézásokkal, a világmegváltó tervezgetésekkel és beszélgetésekkel, na meg a közös filmezésekkel. Azért a Soproni felfedező útjaimat is nagyon élveztem ám közben. 😉 A Várkerület egyértelműen a kedvencem, főleg a Cédrus antikvárium, ahol gyakran megfordultam jártamban-keltemben, és persze sose tudtam üres kézzel távozni… Szép emléknek maradnak meg a sötétedés előtti sétáink is a közeli Szárhalmi erdőben és Bécsi-dombon.
♥ Az október egyértelműen a skóciai utunkról szólt, amiről az előző posztban írtam. 🙂 Már a repülőút előtti napokban felmentünk Pestre, aztán utána is kalandosan jutottunk vissza Sopronba. Először Siófokra mentünk, aztán Szekszárdra, majd Szombathelyre. Mindenhol eltöltöttünk egy-egy napot, és az élménybeszámolóinkkal, meg az ajándékba hozott fini skót vajas kekszekkel próbáltuk feldobni az itthon maradottakat. 😛 A hónap végén aztán a szüleim is ellátogattak végre hozzánk, és megnézték a soproni fészkünket. Nagyon örültem nekik! Sokat sétáltunk, beszélgettünk, és rengeteget segítettek nekünk a pakolás fennmaradó részében.
♥ A novemberünk már kicsit nyugisabb volt. Tudtunk nagy erdei kirándulásokat is tartani, amiket nagyon vártam. De a hétköznap esti sétáinkat a sötét utcákon, a forrócsokizást és a mozizást is legalább annyira élveztem. Hát még a siófoki Crown néző hétvégénket! A hónapot pedig néhány otthon töltött szuper nappal tudtam zárni. ♡
Nem tudom, mit hoz ez a karácsonyi időszak, aztán a következő év, de ez az ősz tele volt felejthetetlen pillanatokkal, amikért – egy szörnyen kemény időszak után – most nagyon hálás vagyok!
▽▴▽
A sorozat eddigi részei:
2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz