Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha sokkal gyorsabban telt volna el ez a tél, mint máskor… És nem csak az ünnepi időszak, hanem az új év első hónapjai is. A töredékével sem foglalkoztam mindannak, amit január elején elterveztem. Viszont kiélveztem minden pillanatot, ami belefért – az összes csípős hidegben, vagy derengő napsütésben tett sétát, a nagy beszélgetéseket és nevetéseket, könyveket és filmnézéseket.
KÖNYVEK :
♥ December elején belevetettem magam Virginia Woolf életrajzába. Három különböző könyvből hasonlítottam össze az infókat. Közülük a legolvasmányosabb, amit szívből ajánlanék az iránta érdeklődőknek, Alexandra Harris verziója volt. Átfogó képet ad az írónő sokoldalú személyiségéről, életéről és munkásságáról egyaránt, anélkül, hogy nagyon belemenne a homályos részletekbe, vagy a műelemzésekbe.
♥ Az ünnepekhez közeledve elolvastam végre Tolkien régóta várt Karácsonyi leveit, amit évről évre írt és illusztrált a gyerekeinek – Karácsony Apó nevében. Igazán kedves kötet született így, és szerintem újra meg újra fel fogom lapozni a későbbiekben. Ezen fellelkesülve aztán rögtön belekezdtem a Tolkien életéről szóló művekbe is. Bevallom így utólag, hogy nem volt rám akkora hatással, mint Woolf, de ettől függetlenül örülök, hogy végre bepótoltam ezt a hiányosságomat – nagy Gyűrűk Ura rajongó lévén…
♥ Decemberre jutott még Stacey Halls második történelmi regénye, A lelenc. Ami, bár jó emléknek maradt meg és egy egészen erős alaphelyzettel kezd, de mégsem az érzelmi mélységei és magasságai miatt szerettem, egyszerűen csak teljesen kikapcsolt. Ez volt év végén az a „komfort könyv„, amit ha kinyitottam, annyira elmerültem a világában, hogy megszűnt minden más. Hangulatteremtésből jeles, a vége viszont hagyott egy kis hiányérzetet maga után, egy kicsit túl idealizált lett szerintem.
♥ Diane Setterfield: A hattyú meséje lett az új év első kedvence. Angolul már évek óta nézegettem, annyi jót hallottam róla, ráadásul A tizenharmadik történetet is szerettem az írónőtől. Végül pedig egy cseppet sem csalódtam a könyvben, tetszett, ahogy a Temze sodrásával, kanyarulataival, áradásával összhangban alakult a történet. Szerettem a rejtélyes hangulatát, sokszor játékos és lírai hangvételét, a folyó menti kocsmában előadott mesék szövevényeit, a viktoriánus Anglia vidékének világát, a szerteágazó történetszálakat meg a szereplők sokszínűségét. (És bár én a Lelencet is élveztem, de ha ott valaki velem együtt nem volt igazán elégedett a befejezés eredetiségével, itt sokkal frappánsabb és csavarosabb választ kaphat a „kié ez a gyerek?” kérdésre…) 😉
♥ A brit történelem különböző korszakaiban játszódó három téli olvasmányom közül határozottan Maggie O’Farrell: Hamnet könyve volt a legerősebb! Amellett, hogy természetesen imádtam Agnes karakterét (#villagewitch), amit külön értékeltem, az az okos és átgondolt technika, ahogy az angol dráma és irodalom létező legnagyobb alakját emberivé teszi. Ahogy végig a kapcsolatain keresztül nevezi meg, és sosem a nevén… Maga a történet pedig egyszerűen letaglózó. Hiába tudja az ember miről fog szólni, akkor is szívet tépő érzés olvasni. (Érdemes meghallgatni Jen Campbell interjúját Maggie-vel.)
♥ A Hajnali láz ezer éve a várólistámon volt, és mostanra úgy éreztem, lehet, hogy már mindenki ismeri rajtam kívül. Legutóbb Szabados Ági Gárdos Péterrel készített „Mutasd a könyvespolcod” epizódjánál fogadtam meg, hogy most már tényleg elolvasom. Aztán egyszer csak egy kallódó példányra bukkantam a kedvenc soproni antikváriumomban, és arra jutottam, ha most nem hozom el, már sose kerítem sorra… Nem mondom, hogy teljesen levett volna a lábamról, de értem miért lett ekkora siker.
♥ A hosszú téli estékre idén különösen feltankoltam mesekönyvekkel! Érdekes volt felfedezni közöttük az átfedéseket, új narratívákat megismerni, és élveztem az illusztrációkban is elmerülni. Büszkén vállalom, hogy mese rajongó felnőtt vagyok… 😛
▽▴▽
FILMEK / SOROZATOK :
♥ Karácsonykor tudtuk végül befejezni a szüleimmel együtt a Crown 5. évadát, most nem a siófoki, hanem a soproni kanapénkon összehúzódva. Szerintem felesleges is mondanom, még mindig oda vagyok ezért a sorozatért, bár a szereplők közül egyedül Elizabeth Debicki Diana-ja tudott igazán meggyőzni. Utána persze nem hagyhattuk ki a nagy port kavart Harry & Meghan vallomást se, de ez már csak Anyával kettőnket érdekelt, és fogalmunk se volt, mikor találkozunk legközelebb, főleg úgy, hogy ilyesmivel foglalkozzunk… Végül azt találtuk ki, hogy mindketten megnéztük az adott epizódot távol egymástól, aztán telefonon kielemeztük. Nem az igazi, de a semminél jobb módszer. 😉 A sorozattal kapcsolatban pedig nagyjából arra a véleményre jutottunk, mint DTK ebben a WMN cikkben. Mindenkinek joga van elmondani a saját történetét a saját hangján, és voltak benne elgondolkodtató részletek, de azért néhol egy kis önkritika és a másik álláspont figyelemben tartása jót tett volna a narratívának.
♥ A Woolf életrajzok után nem hagyhattam ki a Vita & Virginia című filmet, ami az írónő Vita Sackville-Westhez fűződő kapcsolatát mutatja be. Itt megint Elizabeth Debicki villogtatta meg a tehetségét, bár az általa megformált Virginia kicsit elvarázsoltabb, mint amilyen kép bennem kialakult az életrajzai és az írásai alapján. Tetszett a film hangulata, kifinomultsága, bohémsége, még akkor is, ha kicsit túltolták a melodrámát. A másik angol kosztümös feldolgozás, amit télen láttam, a Pursuit of Love volt – Nancy Mitford története (ahol a főszereplő különben nagy Woolf-rajongó) 😉 a két világháború közötti bohém arisztokrácia bemutatásának netovábbja.
♥ A schönbrunni adventi vásár miatt feléledt bennem egy kis időre a régi érdeklődésem a mi Erzsébet királynénk iránt, és megnéztem az új netflixes feldolgozást róla. Az Empress-Császárné abszolúte a túlromantizált-modernizált-idealizált vonalon mozog, de azért sokkal nézhetőbb volt, mint a 2021-es Sisi sorozat… (Összességében hasonló hangulatot és élményt adott, mint anno a Victoria.) 🙂 A Corsage-Fűző viszont már sokkal közelebb állt az elképzeléseimhez. Tetszett a nemzetközisége is, hogy beszélnek benne németül, magyarul, angolul, franciául, ezt aztán nem éri meg szinkronnal nézni! Bár nem mondom, egy-egy jeleneten megdöbbentem (főleg a végén), de alapvetően jó élmény volt, így hajlok arra, hogy elfogadjam ezeket művészi túlzásnak. 😛
♥ Közben heteken keresztül esténként krimi maratonokat tartottunk. Agatha Christie-kkel kezdtünk. A 2015-ös Tíz kicsi katona nekem még mindig a kedvencem közülük, de Az alibi és a Miért nem szóltak Evansnek? is nagyon tetszett. Ehhez a hangulathoz aztán jól illet az Ecc, pecc, ki lehetsz? és az új Tőrbe ejtve rész is. Nyomoztunk még a britek között Dalgliesh-sal, és napjaink bűnügyeiben Pembrokeshire és Salisbury környékén. Aztán távolabbi vidékekre utaztunk, Easttowni rejtélyeket megoldani, és végigszenvedtük Az utolsó lépcsőfok részeit is, de ez visszagondolva egy végtelenül frusztráló sorozat volt… Nem úgy a White Lotus 1. évada, amit az utolsó februári hétvégén két esős-havas nap alatt lepörgettünk, és nagyon élveztük. 😀
♥ A tél igazi nagy dobása persze nálunk is a Wednesday volt. 😀 Eredetileg meg akartam várni vele a következő Halloweent… de aztán jöttek sorra az ajánlások mindenhonnan, és végül nem tudtam ellenállni! Kár is lett volna. Kicsiként nagy Morticia rajongó voltam (már csak a Ticia kapcsolat miatt is…) 😛 ezt a sorozatot pedig egyszerűen nem lehet nem szeretni, annyi sötét humorral és öniróniával van tele.
♥ A Hatalom gyűrűinek is a végére értem, hála a Tolkien életrajz és a Könyves Magazin podcast miatti új lendületnek. A sokszínűsége nekem kifejezetten tetszett, de a történetszálai egyszerűen nem tudtak lekötni. Númenor miatt azért megérte megnézni, és az utolsó rész jobban tetszett, mint az előző három összesen.
♥ Moziban is egész sokszor voltunk, de ezek inkább a társaság, és nem annyira a filmek miatt emlékezetesek: Avatar 2, Csizmás, Vérapó, Fortune-hadművelet, Mi köze ennek a szerelemhez?
▽▴▽
PROGRAMOK :
♥ Decemberben nagyon lelkesen vártam az ünnepeket, hogy milyen új szokásokat fogunk megalapozni a soproni otthonunkban, és mit tudunk a családjaink hagyományaiból tovább vinni. Ami külön öröm volt, hogy a karácsonyfánkat hetekkel előbb megvettük és feldíszítettük, bár nekem az előző években néhány fenyőág is megadta a hangulatot (sajnálom a fákat, na), mégis nagyon jó volt most gyönyörködni az egész szobát betöltő fényeiben. Az első adventi hétvégén átvonatoztunk a barátainkkal Bécsbe, megnézni a vásárok forgatagát. Egyértelműen a Schönbrunni Kastély előtti tetszett mindannyiunknak a legjobban. 🙂 A tömeg ellenére szívesen megismételném ezt az élményt minden évben. Volt egy szuper siófoki hétvégénk is, meg rengeteg hangulatos téli sétánk, mozizásunk, kávézásunk és társasozásunk.
♥ A karácsonyi időszak aztán jó mozgalmasra sikerült. Először a szüleim jöttek fel hozzánk Sopronba. Nagyon élveztük mind, elsétáltunk a Károly kilátóhoz, esténként végigjártuk még az itteni vásárt is, kisvasutat építettünk a fánk köré, mint a filmekben 😀 és befejeztük a Crownt. Innen egy napra átmentünk Szombathelyre is ünnepelni, aztán le Szekszárdra mindannyian együtt. Sopronba utána már csak ketten mentünk vissza, és kirándultunk egy nagyot Brennbergbánya mellett, aztán ismét Szombathely felé vettük az irányt, szilveszterezni. Az éjfélt ugyan alig bírtuk kivárni, de az újévi kutyaséta nagyon jó volt.
♥ Januárban folytattuk Brennberg környékének felfedezését barátokkal is. Aztán végre jött egy kis havazás, aminek nagyon-nagyon örültem! 😀 Az első soproni szánkózásunkra is sort tudtunk keríteni. Ráadásul szuper helyet találtunk hozzá, csak a mienk volt az egész domboldal. Évek óta nem szánkóztam… de úgy belejöttünk, hogy utána még Ausztriába is átmentünk egy délután a legközelebbi hegyekre.
♥ Ajándékként kaptunk egy hétvégét Sümegen, a vár lábánál, és maradéktalanul kiélveztük. Bár várnézős posztot jó rég nem írtam, de azóta is ez az egyik kedvenc programom az erdei sétákon kívül. Pénteken a sümegi erődítményt néztük meg, szombaton verőfényes napsütésben először a zalaszántói sztúpát, utána a Rezi várromot hódítottuk meg. Vasárnap indulás után pedig még Tátika várára is maradt időnk. Ezeknél az élmény ajándékoknál, amiket emlékként vihetsz magaddal tovább, szerintem nincs is jobb.
♥ A februárt egy siófoki hétvégével kezdtük, pont amikor az a rettenetes szél volt 😀 de már nagyon hiányoztak a szüleim, akiket karácsony óta nem láttam. Első nap ugyan szinte ki se tudtuk dugni az orrunkat, de másnap azért bepótoltuk a szokásos part menti sétáinkat. Budapesten is eltöltöttünk két belvárosban csavargós napot. A hónap többi része viszont újra Soproné volt, és végre elmondhatjuk, hogy teljes a listánk, voltunk az összes környékbeli kilátóban! 😀 Mindegyiket másért szeretjük, és ha egyszer Sopronba látogattok és valamelyikbe felmásznátok, szívesen adok tippeket, mikor melyiket érdemes választani. 😉
♥ Az utolsó hétvégén pedig még haza is tudtam menni, Szekszárdra. Esős-havas időnk volt, de sokat beszélgettünk, sorozatmaratont tartottunk, cukrászdáztunk a Mamámmal, bejártuk a szálkai dombtető új útját, és még egy bajai Sugó parton sétálós délután is belefért. Rengeteg jó dolog történt velünk a télen, de ezekkel a hétköznapi pillanatokkal lett teljes. 🙂
♥ Közben egyre jobban esett a blog insta oldalán sztorikban megosztani az élményeinket, magam sem értem, miért. A saját profilomon évek óta egyre kevesebbszer éreztem úgy, hogy elég jelentős lenne bármi ahhoz, hogy kirakjak róla egy képet… Ti hogy vagytok ezzel mostanában? 🙂
▽▴▽
A sorozat eddigi részei:
2022: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz