Az ősz mintha egyre rövidülne, a szeptemberbe még átnyúlik a nyári meleg, a novembert meg kezdi elrabolni a karácsony. Pedig minden évben annyira készülök rá, hogy végre kiélvezhetem a csodálatos őszi színeket-fényeket, a ködös-borongós esős napokat, a kellemes hőmérsékletet, a hulló faleveleket. De ez itt nem a panasz helye, jöjjenek inkább az elmúlt évszak legjobb élményei, amikért hálás vagyok:
FILMEK / SOROZATOK :
♥ Szinte egész ősszel a Yellowstone-t néztük újra, és most is ugyanúgy élveztem, mint pár éve. Sokszor túlidealizált a bemutatott cowboy-világ, az életbölcsességek pedig túl komolyan vannak előadva, mintha cáfolhatatlanok lennének… mégis, nem lehet nem szeretni a szereplőket a hibáikkal együtt, és azt a gyönyörű ranch-et. A legerősebb szerintem a 4. évad lett, abban pont jó egyensúlyban voltak a hangulatos jelenetek a lélegzetelállító tájjal, az összetartó közösséggel, a művészi felvételekkel lovakról-marhákról, és még ment valamerre a cselekmény. Az 5. viszont már csak időhúzás, kár érte. Megnéztük azért az 1923-ban játszódó előzmény sorozatot is, aminek a legfőbb erőssége a két főszereplője, Harrison Ford és Helen Mirren – na, értük megérte! Cara személyében végre lett a Dutton családnak egy igazán erős és szimpatikus női tagja. (Ne értsetek félre, Beth-t is imádom ám!) 😛 Azt hittem, olyan kerek egész lesz ez a történet is, mint az 1883, de nem, csak a folytatásra alapozott és persze így egyik szál sem futott ki sehova. Bármennyire is izgalmas volt, a végén emiatt mégis inkább csalódásnak könyveltük el. Miért akarnak mindent a végtelenségig nyújtani?
♥ A láthatatlan fény (All the Light We Cannot See) teljesen megvett! Anyáékkal együtt néztük egy esős siófoki hétvégén, ilyenkor mindig sokáig keresgélek olyan film, vagy sorozat után, ami mindannyiunk érdeklődési körébe beleillik valahogyan, és ez most betalált! Végig izgultunk a II. világháborús francia kisváros, a vak lány és a német rádiós fiú történetén. A gyémántos szál kicsit túlzás volt mindannyiunk szerint, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom. San Malo pedig felkerült a bakancslistánkra.
♥ Szuper életrajzi ihletésű feldolgozásokat is láttam most ősszel. Az Emma Mackey féle új Emily például igazi gyöngyszem, olyan ritkán készülnek a nagyközönségnek ilyen minőségű filmek. A Brontë nővérek életéről szóló történetekkel persze mindig le lehet venni a lábamról, de ez különösen gondolatébresztőre és hangulatosra sikerült. Utána jött az Elle Fanning féle Mary Shelley film, ezt az írónőről szóló könyv mellett néztem meg (amiről lejjebb még mesélek). Érdekes volt összehasonlítani hogyan mutatják be a különböző narratívák, és talán egy hajszálnyival a film tetszett jobban. Gentleman Jack történetét is folytattam végre a 2. évaddal, sok újdonságot ugyan már nem mondott, de szívesen barangoltam a yorkshire-i tájon és az érzelmek útvesztőjében még néhány rész erejéig. Aztán a borongós angol vidékről átnéztem még Franciaországba is: az Eiffel-t Anya már jóideje emlegette, hogy szerinte imádnám és mennyire igaza lett!
♥ A Szeánsz Velencében volt az idei őszünk egyetlen mozis élménye, de jobbat nem is választhattunk volna, tökéletes volt Halloween-i hangolódásra soproni kis csapatunkkal. Tökéletesen lett összerakva, és bár a végkifejletet ki lehetett találni, de ez se vont le semmit az értékéből. Jöhet a következő Kenneth Branagh féle Poirot! Lehet már bármit tudni róla?
♥ Láttunk még egy érdekes filmet, amit mindenképp szeretnék itt megemlíteni. A The Lost King III. Richárd sírjának felkutatásáról szóló igaz történet. (Ő volt az a király, aki állítólag meggyilkoltatta saját unokaöccseit, hogy megtarthassa lopott koronáját.) És bár ez így elég sötéten hangzik, maga a film mégis nagyon szimpatikus és lelkesítő. Főként a főszereplő, az amatőr történész Philippa Langley miatt, aki lankadatlan hittel végezte kutatásait annak ellenére is, hogy barátai és családja értetlenséggel, a szakértők és akadémikusok pedig teljes szkepticizmussal fogadták.
♥ És végre folytattam az Outlander-t is – ráadásul nem is tudtam, de egy teljes évaddal le voltam maradva! A 6. évadban történteket még olvastam könyvben, a 7. viszont – most először a sorozat kezdete óta – rejtély volt számomra. Teljes erővel visszatért az irántuk érzett elfogultságom, az utolsó jelenetet pedig pontosan átéreztem… ♡
▽▴▽
KÖNYVEK :
♥ Virginia Woolf: Saját szoba – Régóta kíváncsi voltam erre a kötetre, és most végre eljött hozzá a megfelelő idő. Élveztem elmerülni csapongó és mégis végig érdekes gondolatainak örvényében. Olvassátok, aztán írjatok – bármiről!
♥ Hannah Rothschild: A Trelawney-ház – Hogyan lehet manapság fenntartani kastélyokat, birtokokat? Már jó ideje foglalkoztat ez a kérdés, így biztos voltam benne, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet. Az alapötlete pedig tényleg érdekes. Hangulatos az egyre jobban lecsúszó arisztokrata család bemutatása és a lerobbant régi kastély romantikája is, de aztán ahogy haladtunk a történetben, úgy lett egyre esetlenebb az egész. Kicsit kettős érzés maradt bennem, de azért nem bánom, hogy elolvastam. Sorozatként a képernyőn például elképesztően jól mutatna!
♥ Anne Eekhout: Mary – A Genfi-tó partján a Villa Diodatiban összegyűlt költők társaságáról és a viharos éjszakák során kitalált rémtörténeteikről talán már mind hallottunk, de bevallom, eddig az őszig Mary Shelley életéről szinte semmit se tudtam, ennek orvoslásában segített most ez a könyv. Igazi borzongató, melankolikus hangulatú történetet szőtt köré az írónő – álmokkal, mesékkel, legendák szörnyeivel. Nekem viszont egy idő után már kicsit sok lett ez a sötét-baljós hangulat, végül ezért is tetszett jobban a fent említett film, amit reálisabbnak éreztem. Lord Byron is nagy szerepet kapott ezekben a történetekben, így belekezdtem a lányáról szóló kötetbe is, az Ada algoritmusába. Ő az a nő, Ada Lovelace, aki hozzásegítette világunkat a számítógép feltalálásához, mégis méltatlanul kevesen ismerik. Vékonyka könyv, bár elég tömény, de ha kicsit is érdekel a téma, megéri fellapozni.
♥ Lucy Strange: A kastély szelleme – Még egy kísértettörténet belefért a halloween-i időszakba, amivel igazán elégedett voltam! Századfordulós angliai Tóvidék, a vízparton álló kúria generációkra visszanyúló titkai, és persze Lucy Strange finoman hangolt érzelmei. Nagyon szép stílusban íródott, fordulatos cselekménnyel, és bőven vannak mélységei. Úgy tűnik, mostanában sokkal boldogabb vagyok az ifjúsági regényektől, mint bármi mástól, és lassan megtöltöm minden évszakos várólistámat velük!
♥ Katya Balen: Október, Október – Ennél szívettépőbb olvasmányom nem tudom, mikor volt! Annyira mélyen érintett, hogy nehéz is összeszedni hozzá a gondolataimat. Olyan könyv ez, ahol sokszor a sorok között olvasol, a természet szeretetéről, elfogadásról, elengedésről, barátokról, szabadságról, ragaszkodásról. Többször is elsírtam magam rajta, és sajnálom, hogy csak könyvtári példány volt nálam, mert itt lenne a helye a polcomon. Újra, meg újra elő lehetne venni, amikor az ember kicsit elveszettnek érzi magát. Ha még nem olvastátok, akkor tervezzétek be következő októberre, csak ajánlani tudom!
♥ Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon – Környezetvédelmi regény arról, milyen lenne, ha visszatelepítenék a farkasokat Skóciába. (Ráadásul a Cairngorms Nemzeti Park területére, amin pár hete mi is áthaladtunk.) Érzitek ugye, mennyire nekem való volt ez a téma? 😀 A kaledóniai erdő régen messze földön híres rengeteg volt, ma már többnyire csak a kopár hegyoldalak képét társítjuk Skóciához. Olyan szinten elszaporodtak a szarvasok, hogy hiába fektetnek hatalmas energiákat az erdősítésekbe, a facsemeték nem tudnak megnőni, mert lelegelik őket az állatok. Ezért is szokták a farkasokat az erdők megmentőinek hívni. Persze a mai napig félelmet szülnek ezek a ragadozók – pont ezt az ellentétet dolgozza fel a könyv. A témához fűzött gondolatait imádtam, a cselekménye ugyan kicsit döcögős volt, de élvezhető. Most még több farkasos olvasmányt szeretnék erre a télre!
♥ Erdők-mezők népmeséi – Ez a kötet szinte egész ősszel elkísért, lassan-lassan olvasgattam el belőle a természet fontossága köré összegyűjtött meséket. Tele van érdekes információkkal, hangulatos történetekkel a világ minden tájáról és gyönyörűen lett illusztrálva, öröm kézbe venni!
▽▴▽
PROGRAMOK :
♥ Szeptemberben újra visszaköltöztünk Sopronba a Balatonról, ahogyan tavaly is, és visszarázódtunk az itteni hétköznapokba – a Lőverekben tett nagy kirándulásokhoz, a Tómalom körüli futásokhoz és sétákhoz. Jó volt újra közös programokat szervezni az itteni kis baráti körünkkel, kávézásokat, társasozásokat, és többször voltunk a Botanikus kertben ismét (valahogy ide szervezik a legtöbb minket érdeklő eseményt). Felfedeztünk egy új helyet is, egy régi malom épületéből kialakított macska kávézót. A Malcsmacska szuper választás, ha szeretitek az ilyen helyeket. Mi egy erdei séta után tértünk be, a legszuperebb asztalt kaptuk, az egyik cica végig ott szunyókált mellettünk, de a többiek is előbújtak, mire végeztünk a kávéval és a finom falatokkal.
♥ A hónap fénypontja a Szidónia Kastélyszállóban töltött hétvégénk volt, amit szülinapi ajándékként kaptam nyáron. Soprontól csak 20 percre található, gyönyörű park veszi körbe tele óriási fákkal. Hihetetlen nyugalmat árasztott, mintha csak mi lettünk volna ott. Elmondhatatlan, mennyire éltem ezt a kastély-hangulatot! 😀 Sétálgatni a parkban, az ablakmélyedésben olvasgatni, végig kóstolni a vacsora különleges fogásait (miközben zavarban vagyunk az előkelő felszolgálástól), lefekvés előtt szarvasbőgést hallgatni a szobánkból. És bár kevésbé fennkölt, de a pingpong meccseinket legalább ennyire élveztem, ahol soha senki mást nem láttunk játszani! Közben szomszédoltunk is egyik nap Fertődön az Eszterházyaknál, másnap pedig a Széchenyieknél Nagycenken, egyik szebb volt mint a másik, és így lett abszolúte teljes a kastélyos hétvégénk. (Az első reels videómat is itt készítettem instára.)
♥ A szüleim is meglátogattak minket. Anya a legutóbbi alkalommal megjegyezte, hogy kezdhetnénk mindig egy Károly kilátóhoz tett sétával, úgyhogy most a szaván fogtuk és az első utunk oda vezetett már péntek délután, ahogy megérkeztek. Nagyon élveztük mind, szerintem új hagyományunk született. ♡ Szombaton a város egyik rendhagyó nevezetességét, a középkori lovagvárak mintájára épített Taródi várat kerestük fel. Kicsit szomorú látvány, de azért örülök, hogy megnéztük. Végül pedig még maradt időnk egy kis bécsi kiruccanásra is, meg egy sétára a Schönbrunn-i kastélyparkban.
♥ Az októberünk legjobban várt része egyértelműen a skóciai utunk volt, amiről az előző posztban meséltem. 🙂 De a hónap lezárásaként megrendezett halloween-i bulink is emlékezetes marad! Rengeteget készültünk rá a kis csapatunkkal, mindenféle pók-szellem-tök alakú kóstolóval, beöltözéssel, ottalvásokkal, és egy szuper társassal, a Bűnügyi Krónikák 1400-as verziójával, ami a középkori Franciaország bűntényei közé repített minket. Eddig még nem próbáltam ilyen típusú, QR-kód olvasós játékot, de teljesen levett a lábamról.
♥ Szombathelyről is tettünk várnéző utakat Ausztriába. Először Léka várához, ami első látásra nagyon megtetszett. Erdővel benőtt hegyek veszik körül, mellette tó és patak, meg egy rendezett kis osztrák városka. Csupa torony és kiszögellés az épület, ráadásul a termei is igényesen lettek felújítva, meghagyva a régi idők ódon patináját. Van itt a templomos rendnek egy titkos szentélye, ami igazán érdekes részlete a várnak, de Báthory Erzsébet története is kapcsolódik a helyszínhez – róla viszont csak a rémtörténeteket említették meg! Semmit arról, hogy mégis miért vádolták meg ilyen szörnyűségekkel, pedig manapság ez már nem egy akkora rejtély… Második alkalommal kicsit messzebbre mentünk, egészen Riegersburg váráig. Egy hegytetőn magasodik, ahova üveglifttel lehet feljutni. Az innen elénk táruló panoráma párját ritkítja, a vár pedig láthatóan gondosan karban van tartva. Itt a környék boszorkányüldözéseit lehet megismerni, egy fokkal körültekintőbben felvezetve, mint a másik várnál.
♥ A novembert otthon kezdtük, Szekszárdon! ♡ Bár több napra mentünk, mégis egy szempillantás alatt eltelt… itt ünnepeltük a Mamám szülinapját, elmentünk a szokásos bajai kiruccanásunkra a Sugó partos sétánkkal, és a Hétszilvafásnál is tartottunk egy kamera felszerelős napot. Még két villámlátogatásra jutottam haza az elmúlt hónapokban – amik nagyon gilmorosra sikerültek. Kávézással, dumcsizással, könyvesboltozással, a szálkai tónál Anyával az egyikről még egy kis videót is készítettünk. 🙂
♥ Két siófoki hétvégét is beiktattunk azért. 😉 És azok micsoda szuper hétvégék voltak! Imádok ilyenkor ott lenni, megcsinálni a kerti munkálatokat, amivel felkészítjük a télre, a kicsit már csípős időben sétálni a parton, ahol rajtunk kívül szinte senki sincs, bevackolni magunkat a pici kanapéra és együtt filmezni, a lassú reggeleket, amikor csak beszélgetünk mindenféléről. Felülmúlhatatlanok ezek a pillanatok! ♡
▽▴▽
Meséljetek, nektek mik voltak a legjobb élmények ebben az őszben?
A sorozat eddigi részei:
2022: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz