Téli kedvencek | 2024 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Bár személy szerint én az igazán zimankósan hideg téli napokat is szeretem (leginkább hóval persze, de még anélkül is), most mégis egy hónapja már teljesen a tavaszra vagyok hangolódva. Ettől függetlenül azért öröm volt összegyűjteni a tél legjobb pillanatait, film- és könyvélményeit:

FILMEK / SOROZATOK :

♥ Elérkeztünk a Crown 6. és egyben utolsó évadához. A kezdetektől egészen a befejezésig végig a kedvenceim között szerepelt. Méltó lezárást kapott a történet, és most már tényleg el kell búcsúznunk II. Erzsébettől, és attól az elképesztő korszaktól, amit ő képviselt uralkodása alatt. Örültem, hogy Diana élete is tisztázva lett minden oldalról, igazán megérdemelte – olyan ellentétes véleményeket lehetett róla hallani éveken keresztül… Meglepett viszont, hogy egészen William és Kate kapcsolatáig eljutott a sorozat, Anyával nem győztük részről részre kielemezni a látottakat.

♥ A december természetesen nálunk is leginkább a karácsonyi filmekről szólt. Legjobban az Odio il Natale (Utálatos Karácsony) tetszett – főleg az első évada. Bár ez egy korábbi nagy kedvencünk, a norvég Hjem til Jul (Új barát karácsonyra) olasz átirata, de olyan aranyos helyzetek és poénok voltak itt is, és olyan jó volt nézni az olasz karácsonyi szokásokat, na meg a díszletet – amit először Velencének hittem, de végül kiderült, hogy Chiogga -, végül egy cseppet sem zavart, hogy már ismertem a történetet. A folytatás kicsit esetlenre sikerült, de még ezt is meg tudom bocsátani, olyan jó hangulatot teremtett nálunk minden este. A másik telitalálat a Julestorm (Karácsonyi vihar) sorozat lett, amiben egy hatalmas hóvihar miatt az oslo–i reptéren ragadt szereplők életébe kaptunk bepillantást.

♥ A His Dark Materials (Az Úr sötét anyagai) sorozattal óvatosan barátkoztunk össze. A történet előző feldolgozását Az arany iránytűt anno kislányként nagyon szerettem, a könyvek közül az első kötetet olvastam is. A daimonok ötletéért és Serafina Pekkala karakteréért abszolúte rajongtam, végül mégse folytattam, a gondolataim mélyén azonban megmaradt a kíváncsiság, mi lehet a történetük vége. Ez az új HBO-s változat kicsit zavaros és sötét hangulatú volt az elejétől kezdve, nem feltétlenül gyerekeknek szánták szerintem. A benne felvetett témák is elég vaskosak, akár csak a szülői viselkedésmintákra gondolunk, akár a megjelenő teológiai kérdésekre az eredendő bűnről, a dogmákról, a korrupt és képmutató egyházrendszerről… Kicsit bizonytalan voltam, mi is lesz a tanulság, de a boszorkányokat itt is imádtam, olyan gyönyörűen jelképezik a természet erejét.

♥ Közben megnéztem a Gilded Age első évadát is a századelős New York előkelőségeiről. Hozza a Downtonból ismert hangulatot és fordulatokat, mégse kötött le igazán. Nem tudom, hogy az elvárásaim változtak volna ennyit időközben, vagy tényleg nem olyan ütős ez a történet. Pedig vonzott a helyszín és a felvonultatott társaság, és még lehet adok egy esélyt a folytatásának.

♥ A hosszú, hideg téli estékhez mik is illenének jobban, mint a krimik? Először Lidia Poët mellett nyomoztunk Torinoban, aztán a Vienna Blood rendőr és orvos párosával a bécsi palotákban. Találtunk még két sorozatot a Sarah Phelps féle Agatha Christie feldolgozások között, amit eddig nem láttunk. És egy kis időt eltöltöttünk napjaink kanadai kisvárosában, Three Pines-ban, ahol eltűnt indián nők és az átnevelő iskolákba elhurcolt gyerekek sorsa volt a középpontban.

▽▴▽

KÖNYVEK :

♥ Lucy Worsley: Agatha Christie – Lucy Worsley írása rendkívül empatikus, körültekintő és szórakoztató olvasmány a krimi királynőjéről. Nem csak a világhírű bestselleríró alakját láthatjuk, hanem olyasvalakit ismerhetünk meg ezeken az oldalakon, aki a származása és a neme jelentette akadályokat legyőzve elképesztően sikeres dolgozó nő lett. Méghozzá „izgalmasan, pezsdítően modern” nő, aki szörfözni járt Hawaiin, imádta a gyors autókat, és érdekelte az új tudomány: a pszichológia, amely komoly mentális krízisen segítette át. Mégis egész karrierje során úgy tett, mintha csak egyszerű és szemérmes századeleji „háztartásbeli” úriasszony lenne. Nem csak a könyvei, az élete is tele volt rejtélyekkel, ezeket fedi fel a kötet.

♥ A. M. Howell: Az elveszett titkok kertje – Az elmúlt hónapokban rájöttem, hogy amikor hazautazok, a Sopron-Szekszárd útvonalon oda-vissza pont el tudok olvasni egy ifjúsági regényt. Így volt ezzel a könyvvel is, teljes mértékben kikapcsolt a zakatolás (és zötykölődés) közben, hogy elmerülhettem a sorai közt. A háború sújtotta Anglia egyik távoli vidéki kúriájának kertjébe invitált a történet, tele titokzatosan eltűnő ananászokkal és váratlan helyeken felbukkanó mandarinokkal. Kicsit A titkos kert, kicsit Lucy Strange, de annyi biztos, hogy egy kedves és izgalmas mese gyerekeknek és gyerek lelkű felnőtteknek egyaránt.

♥ Kate Atkinson: A léhaság szentélyei – A 20-as évek Londonjának szédítő éjszakai élete, a Soho klubjai telve előkelőségekkel és gengszterekkel, a csillogás és az alvilág színtere, ahol a lányok leghőbb vágya táncosnővé válni, de sokszor csak a Temze hideg hullámai várnak rájuk – ez adja a hátterét Kate Atkinson remekül szőtt regényének. Rengeteg szereplőt mozgat, sokan közülük pedig kettős játékot játszanak, és minden attól függ, ki tud a másik eszén túljárni. Az írónő pedig számos meglepetést tartogat. Sötét humor, dekadens hangulat, reménytelen szerelem, és váratlan fordulatok. Ebben a könyvben mind benne van. 😉

♥ Elizabeth Gilbert: New York lányai – Következő úti célom a 40-es évek New Yorkjának színházi világa volt. Bár úgy gondoltam, ez nem igazán az én terepem… de Liz életszemléletét és gondolatait annyira szerettem az előző könyveiben, hogy mégis belekezdtem – és milyen jól tettem! 🙂 Élmény volt olvasni a nyolcvankilenc éves főhősnő, Vivian szégyenkezés nélküli visszaemlékezését élvhajhász és öntörvényű fiatalságára. Legjobban pedig a sorai mögött megbújó fanyar humorát értékeltem. A könyv szerepelt Camilla királyné olvasóklubbjában is, az ennek kapcsán készült interjúkat érdemes visszakeresni, rengeteg érdekes infót megemlítenek a történet szereplőiről, időszakáról és magáról a keletkezéséről is.

♥ Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja – A híres yellowstone-i visszatelepített farkasokról bármikor szívesen olvasok. Ez a kötet az egyik első alfa, a 8-as és örökbefogadott fia, a 21-es történetét mutatja be. A farkasok bölcsessége könyv az egyik nagy kedvencem, abban egy átfogóbb képet kaphatunk a falkákról, itt Rick McIntyre a projekt elindításától részletesen mutatja be egy-egy farkas életútját. Méghozzá hosszú évek megfigyelési tapasztalatai alapján – és elképesztően olvasmányos stílusban összegezve. Nem is csak az állatokról volt lenyűgöző ennyi mindent megtudni, hanem az ott dolgozó emberek elhivatottságáról is, amivel segítették őket. Remélem folytatják a sorozat többi részének kiadását is. ♡

♥ Rosanne Parry: A farkas, akit Vándornak hívtak – Az előző könyvhöz igazodik ez az ifjúsági regény is, ami egy magányos farkas vándorlását követi végig, amig új otthont talál egy ismeretlen tájon. Igaz történeten alapul, nagyon sok információ visszaköszönt a megfigyelések kapcsán, az illusztrációk pedig valami gyönyörűek! Szomorúan emlékeztetett viszont az itthon nemrég lelőtt példányra… Még mindig elkeserít, hogy ilyen megtörténhetett. Minél több emberhez kellene eljutnia ezeknek a történeteknek, hogy egy kis változást lehessen elérni ezen a téren is.

▽▴▽

PROGRAMOK :

♥ A december, meg a karácsonyi hangulat most nagyon távolinak tűnik, pedig rengeteg szép emléket gyűjtöttünk. Kiélveztük az adventi vásárok forgatagát, végigkóstoltunk majdnem minden finomságot a soproniban, és a bécsiben is! Visszamentünk a tavalyi nagy kedvencünkbe, a Schönbrunni Kastély előtti vásárba, és megnéztünk egy számunkra új helyszínt is, a Belvedere előtt. Az ünnepekre most maradtunk végig Sopronban – a tavalyi utazgatás helyett – de még próbálgatjuk, hogyan lenne a legjobb mindenkinek. Annyi biztos, hogy a rengeteg séta (például a szokásos utunk a Károly kilátóhoz) mindenkinek a kedvenc programjai közé tartozik, ebben megegyeztünk. ♡

♥ Az újévet a Balatonon kezdtük – és ennél jobb kezdést el se tudnék képzelni! Éjfélkor a partról nézni a tűzijátékokat, másnap pedig a kikötő felé tenni egy nagy kört – örülnék, ha így ahogy volt, hagyomány válna ebből.

♥ A téli időszakunk idén sokkal nyugisabb volt, mint előző évben. Nagyon sokat kirándultunk kettesben a soproni erdőkben. Hóban, fagyban, latyakban, sárban – az idő mindegy volt, minden héten felkerekedtünk. Új felfedezőutakat is tettünk, legtöbbször a Muck környékén, az Erdő Háza mellől indulva. A tél másik állandó programja a Fesztáv társasozás volt. Tudom, hogy régóta népszerű játék, de mi csak most ismerkedtünk meg vele, és azonnal kedvenccé vált. Egyre több kismadarat ismerünk fel, és mindig olyan örömmel tölt el, ha figyeljük őket.

♥ Tavaly a szánkózásé volt a főszerep, idén a korizásé! Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt korcsolya a lábamon eddig, így kicsit bátortalanul kezdtem bele, de nagyon élveztem. A Fehér úti tóhoz mentünk ki, ami Soprontól nem messze, a dombok között bújik meg. Nagyon hangulatos helyszín volt, sokkal inkább, mint egy műjégpálya (bár a korlátba kapaszkodás az elején néha nagyon hiányzott). 😀 Több ismerős kedvét is meghoztuk hozzá, és végül még kétszer visszamentünk velük is, amig elég vastag volt a jég.

♥ Az Anyáéknál otthon töltött hétvégéim minden évszakban a legkiemelkedőbb pillanataim közé tartoznak – pedig nem csinálunk ilyenkor semmit, amit régen ne tettünk volna meg minden nap… De pont ez jelent olyan sokat, visszahelyezkedni egy rövid időre a régi jól megszokott dolgainkba. Sétákkal, kávézásokkal, dumcsizásokkal. És a Mamámmal is csak ilyenkor tudok kicsit találkozni.

♥ Az első februári hétvégén a sárvári Spirit Hotelt néztük meg a barátainkkal. Ők már visszajáró vendégek, és annyi jót hallottunk tőlük, hogy most mi is csatlakoztunk hozzájuk. Szuper kikapcsolódás volt a fürdőzésekkel, jógaórával, a ráérős vacsorák és reggelik ínycsiklandozó választékával, meg persze a rengeteg beszélgetéssel és hülyüléssel. Ráadásul most először láttam a sárvári Nádasdy-várat is.

♥ A következő hétvégét Budapesten töltöttük a szüleimmel. Karácsonyi ajándékként kaptunk jegyeket Anyától a Thália színház Gyilkosság az Orient Expresszen előadására. Elképesztő élmény volt, mind imádtuk! A különleges technikai megoldásokat, amikkel színpadra vitték, a színészek játékát, a történet pörgősségét – úgy is élvezet volt nézni, hogy ismertem a rejtély-bűntény megfejtését. Ráadásul külön páholyunk volt! A tavaszias jóidőt kihasználva másnap elvegyültünk a külföldi turisták sokagában, és bebarangoltuk a Várnegyedet. Évek óta nem jártam a fővárosnak ezen pontján, jó volt most újra – de már más szemmel – látni. Utána tettünk még egy nagy kört a Margit-szigeten, mint szinte minden alkalommal, ha itt járunk, de valahogy mindig ez sikerül a legjobban.