A Garda-tó (olaszul mennyivel szebb: Lago di Garda) évek óta szerepelt a bakancslistámon. Hegyek, várak, óvárosok, kristálytiszta víz és hamisítatlan olasz dolce vita. Nagyon boldog voltam, amikor idén megszavaztuk ezt az úti célt, és elkezdhettem megtervezni, mennyi látnivaló és program fér bele egy hétbe.
▽▴▽
DÉLI PART
Sirmione
Az első állomásunk Sirmione volt, a tó déli partjának leghíresebb és legkülönlegesebb fekvésű települése, ami egy vékony földnyelven nyúlik be hosszan a vízbe. Igazi mediterrán hangulat fogadott minket, mindenütt illatozó leanderekkel, olajfa ligetekkel, színes házakkal és spalettás ablakokkal. Nekem a ráérős üdülővárosok jellegzetes nyugalmát árasztotta, pedig elképesztően népszerű hely és persze emiatt turistákkal igencsak zsúfolt.
Az óváros a félsziget végén egy 13. századi vízi erődnél (Castello Scaligero) kezdődik, innen egy sétahídon lehet átjutni a kanyargós macskaköves utcácskákra. A jellegzetes szűk sikátorok tele üzletekkel, éttermekkel, fagyizókkal, és a világ minden pontjáról érkező nézelődőkkel. Órákat el lehetne tölteni itt fényképezve a szép részleteket! Én mégis azt ajánlanám, ha feltöltekeztetek a hangulatával, induljatok is tovább a félsziget csücske felé, ahol a leggyönyörűbb kilátópontokat találhatjátok, elképesztő panorámával a vízre és a távolban magasba szökő hegyekre. Közben pedig árnyas parkokban és olajfa ligetek között sétálgathattok. (Itt vannak a Grotte di Catullo – egy ókori római villa – romjai is, amit a Szólíts a neveden filmben lehet látni.)
A víz mindenhol kristálytiszta! Viszont elég hideg (főleg, ha valaki a Balatonhoz szokott), sohasem lesz 20-22 foknál melegebb. Közülünk csak a legelszántabbak csobbantak, én speciel csak térdig jutottam. A strandolás szerelmeseinek lehet csalódást okoz ez az úti cél. (Az instán ezerszer látott Jamaica Beach például egy igazi turista-csapda, annyian vannak azon a picike parton, hogy mozdulni se lehet, nem tudom ezt ki élvezné.) Engem viszont teljesen boldoggá tett az ezernyi látni és felfedezni való, és cseppet sem bántam, hogy a fürdőzést kihagyjuk.
Hasznos tipp: az óvárosig a félsziget teljes hosszában a szálláson bérelt biciklikkel közlekedtünk. És mind nagyon élveztük! Sétálva fárasztó ez a 4 km a hőségben, autóval pedig katasztrófa lett volna a forgalom és a parkolás.
A szállásunk (Acqua Resorts) tökéletesen megfelelt minden szempontnak, ami nekünk számított, és ha valaha visszatérnénk, ugyanitt foglalnék. Igényesen kialakított, kellemes hely a város csendesebb környékén. Kedves fogadtatással, medencével, és az előbb említett bicikli kölcsönzési lehetőséggel. A három éj, amit itt töltöttünk nem is volt elég, hogy igazán kiélvezzük!
▽▴▽
Verona
Egyik este átnéztünk Veronába, ami csak fél óra autókázásra van Sirmionétól. Veronáról természetesen mindenkinek azonnal Shakespeare Rómeó és Júliája ugrik be, és ennek megfelelően a város egyik fő látványossága Júlia háza (Casa di Giulietta). A valóságban persze ez a 13. századi épület nem a Capulet, hanem a Del Cappello családhoz tartozott, és a híres erkélyt is csak később biggyesztették hozzá, mégis megvan a maga romantikája az egészet körüllengő mítosznak. A Levelek Júliának filmből is ismert kicsit zsúfolt, de hangulatos udvarral, és persze Júlia szobrával – ahol nem lehet kihagyni a szerencsehozó tapizást. (A filmben látható levelekkel teli fal helyett viazont egy kis piros postaládát keressetek.) Az épületben reneszánsz kori életet bemutató múzeum működik, de nekünk már sajnos nem volt zárás előtt annyi időnk, hogy ezt is körbejárjuk.
A város másik fő látnivalója a római Colosseumhoz hasonló Aréna, amit manapság leginkább zenei rendezvények helyszínéül használnak. Ez az ókori amfiteátrum a központ szíve, az előtte elterülő tér tele emberekkel, éttermekkel, és innen futnak szerte a sétálóutcák. Ha valaki szeret kirakatokat nézegetni és vásárolgatni, akkor itt jó helyen jár, egymást érik a nagy márkák és az olasz stílust kínáló butikok.
Rózsaszín mészkőből épült reneszánsz paloták, igazi nyüzsgő olasz piazzák és gyönyörű történelmi részletek, nekem ez jellemzi leginkább Veronát, de ami a legjobban tetszett, az a folyóparti sétánk hangulata volt!
▽▴▽
ÉSZAKI PART
Torbole
A következő napokra a tó északi csücske felé vettük az irányt, ahol Torbole lett a bázisunk. Egy hegyek ölelte kis település, néhány utcácskával, színes házakkal, és gyönyörű partszakasszal. Goethe is gyakran vendégeskedett itt annak idején, és nem véletlenül nevezte a „természet csodájának” ezt a festői tájat. Érdemes tudni, hogy az I. világháború végéig itt húzódott az osztrák-olasz határ, és a mediterrán hangulat mellett tényleg érezni lehetett az alpesi hatást is.
A legnagyobb különbség észak és dél között a Garda-tónál a hegyek és a szelek miatt van. Míg délen szelídebb, lankásabb a táj, addig itt meredeken szöknek magasba a hatalmas sziklák, a települések számára pedig nem sok hely marad a vízpart mentén. A fjordra emlékeztető északi rész, a maga 2000 méter magas hegyeivel és állandóan süvítő szeleivel sokkal inkább az aktív kikapcsolódás kedvelőinek való célpont. Torbole pedig egyértelműen a szörfösök és biciklisek világa – mi ugyan egyik lehetőséggel sem éltünk, de a kirándulásainkhoz tökéletes kiindulópont volt.
Ráadásul itt élnek a világ legaranyosabb kacsái! Imádtunk a parti sétányon reggelizni és vacsorázni, közben pedig a lélegzetelállító tájat csodálni – és ahogy leültünk, a kacsák azonnal jöttek kunyerálni. Először óvatosan nézegetnek és felmérik a terepet, számíthatnak-e egy-két morzsára, de ha szerencsével járnak, utána akár az emberek kezéből is kikapkodják a falatokat. Még a kacsamama se féltette fiókáit, ott gyűjtötte maga alá őket a járókelők között, és cseppet sem zavartatta magát ahogy mindenki leállt őket fényképezgetni.
▽▴▽
Limone sul Garda
Az első kirándulásunk itt északon Limone sul Garda városkájába vezetett. Állítólag a település neve nem is a citromból ered (hanem a latin limes, azaz határ szóból), a város ennek ellenére mégis a citromligeteiről híres. És itt citromokból aztán tényleg nincs hiány! Mindenütt megtalálható, a házak falán az utcanév táblákon, az ajándékboltokban, a kávézók dekorációjában és az éttermek menüjében számtalan formában. Különben citromok nélkül is hangulatos városka lenne a hegyek tövében kanyargó macskaköves szűk utcácskáival és tóparti sétányával.
De ha már egyszer itt vagytok, ki ne hagyjátok a Limonaia del Castel, egy szabadtéri múzeumként helyreállított 18. századi citromház-liget körbejárását. Mi sem gondoltuk, hogy ekkora élmény lesz, de ez volt a napunk fénypontja! A Garda-tónál a citromtermesztésnek régi hagyományai vannak, egészen a 13. századik nyúlik vissza. Évszázadokkal ezelőtt, annak érdekében, hogy a téli fagyoktól megvédjék ezeket a kényes mediterrán növényeket, bonyolult növényházakat építettek. Oszlopsorokat húztak fel, közöttük üveggel és deszkatáblákkak zárták el a hideget. Az első világháború idején azonban csaknem az összes citromfa elfagyott, és sokáig ezzel meg is szűnt a termesztés, mostanra viszont rengeteget visszatelepítettek, így újra megcsodálhatjuk mi is.
Néhány hasznos infó: Először biciklivel terveztük ezt a kirándulást, annyi gyönyörű felvételt láttunk a nyugati partszakaszon kanyargó bicikliútról – de ezek a videók kicsit félrevezetőek. Nincs igazán jó és biztonságos megoldás, hogy Torbolétól (és Rivától) idejuss. Vagy az alagutakon kell keresztül menni az autók mellett, vagy a hegyre föl. A sokat reklámozott fapallós út a víz fölött pedig csak egy egészen rövid szakasz Limone mellett, tele sétálókkal. Autóval is csak lassan lehet haladni a James Bond filmekből ismert szakaszon, akkora a forgalom. A parkolóházakkal viszont szerencsénk volt, egész könnyen találtunk helyet sétatávolságban a központtól.
▽▴▽
Malcesine
Limonéval pontosan szemközt, az északkeleti partszakaszon fekszik Malcesine festői óvárosa, következő kirándulásunk célpontja. Két oka is volt, hogy ezt a helyszínt nem szerettem volna kihagyni: az egyik a Monte Baldo hegy felvonója, ami innen indul a csúcsra. Elképesztő képeket láttam a fenti panorámáról! Viszont elég gyanús volt a sok 1 csillagos értékelés a neten, így nem mertünk előre jegyet venni rá. Még így is ledöbbentünk, amikor odaértünk. Több mint 3 órás sorbaállás várt azokra, akik fel akartak jutni. (Hiába veszel előre időpontra jegyet online, ugyanúgy be kell állnod a sorba, aztán annyi emberrel tömik meg a kabinokat, amennyi csak belefér.) Így ezt a programot inkább elengedtük.
Helyette viszont több időnk jutott a Scaligeri-vár felfedezésére, Malcesine másik fő látnivalójára. És ez a vár aztán minden reményemet beváltotta, sőt! Ahogy közeledtünk, skótduda hangját hallottuk felcsendülni. Vicceltünk is, hogy na ez igen, ilyen a méltó fogadtatásunk. 😀 És még ha nem is szándékosan akartak minket kárpótolni az elmaradt felvonózás miatt, hatalmas élmény volt végignézni azt a kis skót esküvőt, amit éppen akkor tartottak a várban. (A vendégek természetesen kiltben voltak, és a skótdudát is hallhattuk még párszor.) Persze nem csak emiatt érte meg bemenni! Nagyon igényesen karban tartott és kialakított vár, érdekes tárlatokkal és gyönyörű részletekkel. A toronyból pedig egyszerűen lélegzetelállító a kilátás. Ki ne hagyjátok ezt az élményt!
▽▴▽
Riva del Garda
Az utolsó teljes napunkon végül a híres Riva del Garda került sorra. A kikötő kővázás korlátjáról egy kép már hosszú évek óta szerepelt a bakancslistámon. Először szállást is itt akartunk keresni az északi napjainkra, de így utólag cseppet sem bánom, hogy a szomszédos kisebb és csendesebb Torbolét választottuk inkább. Riva a környék legnagyobb és legnyüzsgőbb települése, a szokásos romantikus óvárosi részen kívül sétálóutcával és elegáns üzletekkel. Már akkor népszerű üdülőhelynek számított, amikor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. És el kell ismerni, hogy igazán gyönyörű hely, méltó a hírnevéhez. Ráadásul itt is van egy vár, ami a Scaligeri-családhoz köthető. Ebben ma múzeum működik, képtárral és helytörténeti gyűjteménnyel.
Lehet, hogy csak elteltünk az előző napok városnézéseivel, de itt egy gyors felfedező kör után inkább csak ücsörögtünk a kikötő fái alatt és élveztük a szieszta időt.
▽▴▽
Cascata del Varone
Az utolsó programunk a Rivától kb 5 percre található Parco Grotta Cascata Varone barlangvízesése volt. Ez koronázta meg végül igazán az utazásunkat! A hegy belsejében, egy keskeny sziklakürtőben zúdul a mélybe majdnem 100 méter magasból a víztömeg. Leírva messze nem lehet visszaadni ezt a hihetetlen látványt. A víz erejét, az égbe törő hegyormokat, a barlangot körbeölelő gyönyörű parkot.
Hasznos tipp: a pénztárnál lehet kérni esőkabátokat, és tényleg megérte felszerelkezni, mert tetőtől-talpig vizesek lettünk! Levezetésként a vízesés után szánjatok időt a botanikus kertben egy sétára – közben meg is lehet száradni.
▽▴▽
Ami kimaradt…
Nem jutott már időnk Isola del Garda kis privát szigetére áthajókázni (Steph videóját imádtam róla), és nem jutottunk el se a Torbole fölötti Castel Penede romjaihoz (bár ez elvileg le is volt éppen zárva), se a közeli Castello di Arco ormára. Az utunk végére jöttem rá, a városnézések mellett mennyire jól esett volna több természetjárós program. Persze a tájat minden egyes nap csodáltuk különböző pontokról. 😛 Viszont 7 emberre így is nehéz volt összeegyeztetni kinek mihez van kedve, főleg, hogy a társaság egy részét csak a fürdőzés érdekelte volna, hiába promóztam a látnivalókat. :’D
Annyi biztos, hogy a Garda-tó lélegzetelállítóan gyönyörű szeglete Olaszországnak, ahová bármikor szívesen visszatérnék. Szerintem (a nehézségek és váratlan kellemetlenségek ellenére) mind a szívünkbe zártuk! ♡