Őszi kedvencek | 2024 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Néha úgy érzem, most már mindig azzal fogom indítani az évszakos posztokat, hogy fogalmam sincs, hogyan repült el ilyen gyorsan ez a három hónap! 😀 Pedig kiélveztem a hétköznapok apró örömeit és mindent, amit ez az ősz nyújtott – a szeptemberi zimankót, a korábban színesedő levelek látványát, sőt, a novemberi hóesést is -, meg persze az érdekes könyveket és filmeket:

KÖNYVEK :

♥ Isabel Allende: Violeta & Irene Solà: Gátak – Két kedvenc írónőmmel indítottam az évszakot, és bár csalódást nem okoztak – sőt igazán jó regények voltak -, de valahogy nem illettek a hangulatomhoz. Régóta halogattam mindkettőt, és végül nem a legjobb időpontot választottam hozzájuk, talán inkább nyáriak lehettek volna. De ez ne bátortalanítson el senkit! 🙂 Ha ti is kedvelitek a stílusukat, olvassátok tőlük ezeket is!

♥ Patkó Ágnes: Halálos rozé – Felfedeztem egy krimit, ami a szülővárosomban, Szekszárdon játszódik! Bár végül kicsit kettősek voltak az érzéseim. A helyszín jellegzetességeiben nagyon jólesett elmerülni, viszont túl részletesen olvashatjuk a főszereplő hétköznapjait, amitől kicsit néha vontatottá vált… Azért a folytatásra is kíváncsi vagyok ám! 😛

♥ Janice Hallett: A színjáték & S. J. Bennett: A Windsor-csomó – Ha csavaros bűntényekre vágytok, akkor még mindig az angolokhoz érdemes fordulni. Mindkettő végig fenntartja a feszültséget, és alig lehet őket letenni! Az egyikben a levelezős stílust élveztem nagyon, a másikban azt értékeltem igazán, ahogyan megformálta II. Erzsébet alakját – pont így képzeltem el én is. 😉

♥ Freya Berry: Madárkalitka könyvtár – Skót kastély, titokzatos múltú szereplők, egy régi napló sorai közt elrejtett nyomok, botanika, taxidermia, New York aranykora, és a lelkünkben rejlő kalitkák visszatérő motívuma mind-mind hozzájárulnak a könyv baljós hangulatához. Borongós őszi időhöz tökéletes választás.

♥ Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás & Robin Stevens: Hova tűnt Miss Bell? – nem értem, mi van velem az utóbbi időben, de az ifjúsági regényeket élvezem a leginkább. 😀 Teljesen kikapcsolnak, és semmi kritikát nem tudnék felhozni velük kapcsolatban – imádtam elmerülni bennük. Orczy Mimi kalandjait és az Úrilányok nem gyilkolnak sorozatot egyaránt szeretném folytatni!

♥ Katherine Applegate: Kívánságfa & Kiss Judit Ágnes: Tujaszörny és Nyírfakobold – Két imádnivaló történet a fák „lelkéről”. Egyszerűen nem tudtam betelni velük! Ráadásul mindkettőben erős az empátiára és elfogadásra nevelő szándék, amit egy cseppet sem bántam. 🙂

▽▴▽

FILMEK / SOROZATOK :

♥ Oxfordi gyilkosságok (Endeavour) – az őszi estéink legnagyobb részét kitöltötte ez a krimisorozat. Nagyon hasonlított a tavaszi kedvencünkre, a Grantchester bűneire, csak itt Cambridge helyett Oxford adta a történet hátterét. (És itt a lelkészek helyett inkább az egyetemen és a professzorokon volt a hangsúly.)

♥ Ezen kívül is néztünk még néhány rövidebb krimit: legjobban a Lidia ügyvédnő folytatásának örültem. Amint kijött, már bele is kezdtünk, és ugyanúgy élveztük, mint az első évadot. Nicole Kidman új sorozatát se hagyhattuk ki – A tökéletes pár Nantucket egyik vagyonos családját mutatja be, ahol esküvőre készülődnek, de persze meghal az egyik vendég. Szerintem szeretett volna az új Fehér Lótusz lenni, de sajnos nem jött össze, kicsit sótlan maradt, de azért egynek nem volt rossz. A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz szintén ebbe a kategóriába tartozott – élveztem amíg néztük, pörgős volt és érdekes, de nem sok maradt meg mostanra belőle. 😛

♥ A Lessons in Chemistry viszont abszolút kedvenc lett!!! ♡ Már régen meg kellett volna néznem, el se hiszem, hogy eddig halogattam! Sokkal többet adott, mint vártam – azt hittem, egy romantikus történet lesz, de azt a szálat kibontották két rész alatt – kereken és rengeteg aranyos részlettel, gesztussal, árnyalattal. Hogy ennél mennyivel többről szólt mégis minden egyes részben még utána is, nem gondoltam volna. Tökéletesen nekem való sorozat volt – minden ízében és értékrendjében.

♥ Könyves filmeket válogattam még össze az őszi időszakra, de végül csak kettőt tudtam sorra keríteni közülük. Az egyik The Storied Life of A.J. Fikry (ennek a történetét évekkel ezelőtt már olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle), a másik a Best Sellers. Bevallom, mindkét sztori mélyebb volt, mint vártam… valahogy könnyedebb, hangulatos kis filmekre számítottam, erre tele voltak emberi tragédiákkal. Egyik sem lett nagy kedvenc, de azért egy említést megérdemelnek.

♥ És persze az angolokat sem hagytam ki ebből az évszakból sem. Talán az Interjú a herceggel emelkedett ki közülük a leginkább. András herceg botrányának kirobbanását láthatjuk benne, és az ügy felgöngyölítése mögött álló nőket. (Ha szerettétek a Koronát, ezt is fogjátok!) A Mocskos kis levelek az 1920-as évek egyik angol tengerparti városkájában játszódik, ahol a lakók sértő leveleket kapnak, de vajon ki küldi őket? A Wellington-festmény pedig egy idős taxisofőrről és családjáról, valamint a londoni Nemzeti Galériából meglovasított portréról szól. Mindkettő megtörtént eseményeket dolgoz fel, különc karakterekkel, erős szereposztással, és egy kissé fanyar brit humorral. (Illetve képzeljétek, csak most ismerkedtünk meg közelebbről Paddington macival. Nem tudom, hogyan maradhatott el eddig! Természetesen a királynő jubileumi ünnepsége előtti teázását láttam és imádtam, de a filmeket és a könyveket csak most pótoltam.)

♥ Az egyetlen őszi mozizásunk idén A vad robot volt. Igazán szívet melengető történet, és különleges a grafikai megoldása is. Az aranyos jelenetek és a tanulság mellett túl sok újat nem mutat, de nagyon boldog voltam, amikor láttuk. 🙂

▽▴▽

PROGRAMOK :

♥ Az ősz kezdetével, pont mint az előző években, visszaköltöztünk Sopronba. A balatoni nyüzsgés után jó volt ismét nyugis erdei sétákat tenni szerte a Lövérekben. Programokban itt sem volt azonban hiány. Az első szeptemberi hétvégén tartották a barátaink az esküvőjüket egy közeli kastélyban, Öttevényben. Szuper kis társaság gyűlt össze, nagyon jó hangulat kerekedett és persze a helyszín is gyönyörű volt. Utána jöttek azok az elképesztő esős-viharos napok, amikor minden hír az áradásokról szólt, de ez sem tarthatott minket vissza a kirándulásoktól. Elővettük a téli kabátokat, és megnéztük Fraknó várát, az Esterházy család egykori erődítményét, amiből az évszázadok során impozáns kincstár vált, manapság pedig múzeumként működik. A hónap utolsó hétvégéjén feljöttek hozzánk a szüleim. Szokás szerint rengeteget sétáltunk velük, de még most is tudtunk nekik mutatni egy-két új helyszínt: körbenéztünk az Erdő Házában, felmásztunk a Kecskehegyi-kilátóba és ekkor hódítottuk meg a Rax hegység tetejét is.

♥ A Rax a Bécsi-Alpok vonulatának egyik tagja, Soprontól mindössze egy órányi autóútra. Már többször jártunk a környékén – először pár éve a szomszédos Schneealpe fennsíkját barangoltuk körbe, aztán visszajöttünk az alatta kanyargó folyó völgyébe is túrázni. Minden alkalommal elvarázsolt minket a környék és tervezgettük, hogy a felvonót is kipróbáljuk valamikor. Miután nyáron a Garda-tónál nem jártunk sikerrel az ottani felvonóval, akkor határoztuk el, hogy nem halogatjuk tovább, és idén ősszel eljövünk ide, Ausztria első sífelvonójához. Abszolúte megérte kipróbálni! Az ára elég borsos, de az élmény és a fenti panoráma kárpótolt. A hegy szélei szédítő sziklatörésekkel szakadnak le a környező völgyek felé. A fennsíkon szélfútta fenyők és hófoltok között barátságos hütték sorakoznak, és még havasi gyopárokat is láttunk. Szerintem hosszabb túrára is vissza fogunk még térni!

♥ Októberben aztán még többet kirándultunk Ausztriában: először az eisenstadt-i kastélyparkba néztünk át, aztán felfedezeztük Grimmenstein mesébe illő várát egy elhagyatott hegyoldalban. A legnagyobb élmény viszont a Grüner See napunk volt – annyi jót hallottunk róla, és olyan sok szép fotót láttunk ismerősöknél, hogy ideje volt eljönni ide is! Meg se pillantottuk még a híres zöld vízű tavat, én már el voltam varázsolva a fenyők között odavezető ösvényektől – csörgedező patakok, hidacskák, mindent beterítő mohaszőnyeg, és a mindezt körbeölelő monumentális hegyek! Nem győztem fotózni! Annál is zöldebb és gyönyörűbb volt, mint vártam! Állítólag tavasszal ás nyáron még szebb, úgyhogy jövünk még, és megmutatjuk a családunknak is!

♥ Otthon, Szekszárdon is el tudtunk tölteni egy kis időt. Annyira élveztem azokat a napokat, hogy semmi mással nem foglalkoztam közben, csak próbáltam megélni minden pillanatot. Megünnepeltük a Mamám szülinapját, nagyokat sétáltunk a városban, kirándultunk a Sötétvölgyi erdőben, a Bati-kereszt kilátó felé, Szálkán a kedvenc útvonalunkon a Hétszilvafástól indulva, Tolnán a Duna-parton és Baján a Sugovica mellett is. Találkoztunk régi ismerősökkel, és végre voltam a könyvtár új épületében! El se hiszem, hogy felépült és már nyitva van! Emlékszem az első tervekre, amikor még ott dolgoztam. 🙂 (És még egy kis balatoni kiruccanással is kiegészítettük a hetet.)

♥ A november már csendesebben telt – egy váratlan budapesti hétvégét leszámítva, amikor ott tudtunk a szüleimmel találkozni és programozni. Ilyenkor full turista üzemmódba kapcsolunk, megnéztük az adventi vásárt, körbesétáltuk a Margit-szigetet, bekukkantottunk a Libertine könyvesboltba, ettünk a kedvenc helyeinken. Az utolsó hétvégén pedig tartottunk egy régóta tervezgetett társasozós hétvégét is a barátainkkal, amikor kipróbáltunk jópár új játékot, illetve a tavalyi kedvencünk, a Bűnügyi krónikák 1400-as verziójából is megfejtettünk ismét egy rejtélyt – ráadásul a Cafe Flow finom reggelije mellett! 😉