Téli kedvencek | 2026 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Idén végre azt írhatom, hogy ez most egy igazi tél volt! ❅❆❅ Havas napokkal, és egészen zimankós hideggel. Nagyon élveztem ezt az időjárást, bár februárban azért már kezdett megkörnyékezni a tavaszi hangulat és ilyenkor általában nehéz kivárni, hogy vége legyen a hónapnak, most az utolsó pár hét is szinte elröppent. Jöjjenek hát az elmúlt évszak legemlékezetesebb pillanatai, film- és könyvélményei:

FILMEK / SOROZATOK

♥ Tudtam, hogy a Hamnet elképesztő feldolgozás lesz – az év egyik legmegrázóbb és legszebb filmje. ♡ Könyvként is letaglózó volt, fájdalmasan gyönyörű és megindító. Hiába tudja az ember, miről fog szólni, akkor is szívet tépő érzés olvasni-látni, hogyan szabja át a gyász egy család életét… Közben végig jelen van a történetben a természet – az erdő, a gyógynövényes kert, a vadvirágos mező – amiknek már a látványa is gyógyító erővel hat. Nehéz megfogalmazni, mi mindent érzek az egésszel kapcsolatban, és nem hiszem, hogy idén tudnak mutatni bármit, ami nagyobb hatással lehetne rám.

♥ Szinte be se merem vallani, mennyire élveztem a Bridgerton 4. évadát Sophie és Benedict főszereplésével. 😀 Az első évadnál még eszembe se jutott volna, hogy egyszer alig fogom tudni kivárni a következő részeit ennek a sorozatnak. Ráadásul a premiert is tökéletesen időzítették az álarcosbállal – pont amikor a velencei karnevál kezdődött, és különben is ilyen hangulatban voltam. 😛

♥ A velencei utunk előtt – amiről lentebb még majd mesélek – újranéztük Poirot Szeánsz Velencében történetét (az ikonikus tetőteraszt meg is kerestük), illetve Langdon professzor Infernoját, bár ebben sokkal kevesebb jelenet játszódott itt, mint emlékeztem… Találtam új kedvenceket is, például A galamb szárnyai nekem pont azt a hangulatot adta, amire vágytam – századfordulós letűnt eleganciát. De ha csak egyetlen filmet ajánlhatnék, akkor az I Love Venice dokumentumfilm lenne a Netflix kínálatából! A város lakóit megszólaltatva azt mutatja be, mennyire élhetetlen a város a turisták irdatlan tömege miatt – nagyon szomorú belegondolni.

♥ A tél nálunk valahogy mindig a krimikről szól főképp – legjobban talán A hét számlap feldolgozását vártam – Agatha Christie és az angol vidéki kúriák szinte garanciát jelentenek a jó sztorikhoz, de ez most kicsit súlytalan maradt és könnyű volt kitalálni a fordulatokat. A Tőrbe ejtve 3. részét is kíváncsian vártuk, és végül tetszett is, bár a téma elég messze állt tőlünk. A Lynley sajnos nem volt valami eredeti, a Ludwig annál inkább, ebben nagyon megszerettük a különc főszereplőt. Miss Scarlet történetét az 5. évaddal folytattuk – már Duke nélkül, de a hangulat ugyanaz maradt szerencsére az új felügyelővel is. A Shetland pedig a 7. évadjával is be tudta bizonyítani, hogy még mindig az egyik legjobb krimi sorozatunk ennyi idő után is!

♥ Amit még mindenképp meg kell említenem, az naná, hogy a Stranger Things befejezése! Nem mondom, hogy ne tudnám elfogadni a végét, még értékelem is a jószándékot a történet lezárásánál, de közben mégis zavar, mennyire összecsapottnak és letudósnak érződött… Ebben az Így készült… dokumentumfilm is megerősített! A háttérmunkák és a színészek ötletei azért rengeteget javítottak rajta, szóval nekik minden elismerésem. Így utólag azt mondom, ideje volt lezárni ezt a sorozatot. (A kezdeteknél nagyon szerettem – még emlékszem arra, amikor ezt a posztot írtam 2017-ben, mekkora lelkesedés volt bennem!

▽▴▽

KÖNYVEK

♥ Decemberben még egy tökéletesen időzített Úrilányok nem gyilkolnak kötet várt rám az év végére. Miközben én hazautaztam, a Wells és Wong Nyomozóiroda ifjú tagjai Cambridge-be látogattak a téli szünetre. Hihetetlen, hogy már az 5. résznél tartok, és semmit sem veszít a sorozat az eredetiségéből, mindig meg tud lepni valami új ötlettel.

♥ Lili Hayward: Macska a fagyöngy alatt – szerettem volna valami karácsonyos könnyed kis semmiséget olvasni – de ez sokkal hangulatosabb volt, mint gondoltam! Fagyöngy mondjuk egy szál se volt benne, helyette viszont volt rekettye, hanga, és iringó – a tengerpart illata, dühöngő viharok és a sziklának csapódó hullámok dübörgése. Régi legendákból szőtt mesék, és egy kis téli napfordulós varázslat, meg egy titokzatos macska, aki talán egy ősöreg viharszellem az idők kezdetéről, de az is lehet, hogy csak a képzeletünk játszik velünk… (Ráadásul egészen különleges helyen játszódik, a Cornwall melletti kis Scilly-szigeteken, amit én eddig csak Athena Mellor videóiban láttam pár éve, de még sosem olvastam róluk.)

♥ Laura Barnett: Ajándékok – Amióta megjelent, minden évben elhatároztam, hogy decemberben sorra kerítem, mostanra pedig úgy éreztem, már csak én nem olvastam. 😀 Nekem végül határozottan tetszett, minden egyes szereplő fejezetére kíváncsi voltam, milyen történet bomlik ki mögötte. Szerintem nagyon jól mutatna képernyőn is, tökéletes karácsonyi minisorozat lehetne a feldolgozásából, olyasmi, mint a True Love vagy a Modern Love, ahol minden epizódban mást ismerünk meg.

♥ Kerstin Ekman: Farkasvér – A farkasok miatt kezdtem bele (és láttunk is egyet, bár inkább a természet iránti felelősség szimbólumaként volt fontos), végül sokkal többet adott ez a történet. ♡ Ahogy haladtam, úgy hasonlított a főszereplő egyre inkább a nagypapámra. Ő is erdész volt, aki fiatal korától vadászott, de később egyre inkább elítélte a vadászok hozzáállását. Maradt viszont a fák szeretete. Annyi gyönyörűen megfogalmazott gondolat van ebben a könyvben! El se hiszem, de még A bölcs erdő titkaiból is visszaköszönt egy mondat. Közben pedig folyton Jonna Jinton videóiból ismert tájak jártak a fejemben.

♥ Kate Foster: A Hajadon – Ha nem Edinburgh-ban játszódik, valószínűleg sosem kezdek bele. Persze tudtam, hogy a 17. században a skót főváros nem volt éppen egy szívderítő hely – és ez a könyv sem az –, de végül nem bánom, hogy elolvastam. A fülszövegben leírt kivégzés csak a kerettörténet, fő kérdése sokkal inkább a vágy körül forog, annak pedig elég széles skáláját bemutatja, a természetestől az egészen sötét és gyomorforgatóig. Értékelem különben azokat az írónőket, mint Kate Foster is, akik a történelem bugyraiból kiragadott apró kis feljegyzésből ilyen empatikus történetet tudnak kerekíteni. (Ebben a posztban úgy tűnik mindent valamihez hasonlítok, de ennek a regénynek a hangulata pedig a Harlots sorozatot juttatta eszembe folyton…)

♥ Charlotte Betts: A velencei rejtély – ugyan nem mondanám, hogy kategóriájában igazán kiemelkedő volt, de ettől függetlenül én pont ilyesmi regényre vágytam az utazásunk előtt – sok-sok velencei hangulatkép egy női sors történetébe ágyazva. Ha szeretnétek egy ódon palazzóban megszállni, a csatornák menti sikátorokban kóborolni és közben fotózni a város ezernyi arcát, akkor egy próbát megér.

♥ Bárkányi Noémi: Ciao, Velence! – rengeteg érdekességet emelt ki a város tékozló 18. századi történelméből, legyen szó a karneválokról, kaszinókról, vagy magáról Casanováról, a könyvnyomtatásról, a macskákról és a korabeli divatőrületekről. Ezt a könyvet (és a szerző másik kötetét is) bátran merném ajánlani bárkinek.

♥ Káli-Rozmis Barbara kötete Erzsébet királynéról egy átfogó életrajz, ami szerintem akár ki is válthatja Brigitte Hamann jóformán alapműnek számító könyvét, ha valaki kicsit frissebb nézőpontból szeretné megismerni. Még ennél is boldogabbá tett most a Sirály a Burgban vékonyka kis verseskötete, ami Sisivel nem királynéként foglalkozik, hanem költőként – végtelenül szimpatikusak voltak a szempontjai. Úgy érzem, az egy éve tartó Sisi-lázam végre nyugvópontra került – amire kíváncsi voltam, nagyjából megismertem, és sok minden mást is. Ettől persze ezentúl is szívesen fogok olvasni róla, de most épp azon tanakodom nagyban, milyen új témában merüljek el tavasszal.

▽▴▽

PROGRAMOK

♥ Decemberre és az adventi időszakra mindig annyi tervem van, most valahogy mégis jobban esett teljesen lelassulni. Egy hétvégére hazautaztam Szekszárdra, ami most is pont ugyanolyan feltöltődést jelentett, mint mindig. Az ünnepekre pedig megint a szüleim jöttek fel hozzánk Sopronba. Idén a hatalmas hóesés és a karácsonyi séta a havas erdőben, ami igazán emlékezetessé tette számunkra azt a pár napot. Amint elolvadt, kirándultunk egyet Eisenstadtba és a kastélyparkba, de az év utolsó napjaira utolért minket egy betegség, ami aztán sorra döntött le mindenkit, így a további terveinket teljesen felülírta, de hát sebaj, néha ilyen is lehet…

♥ A január szinte végig az igazi téli zimankóról szólt nálunk – és ezzel együtt a Sopronhoz közeli befagyott tavakon korcsolyázásról. Mintha minden évben újra kellene tanulnom, hogyan tartsam meg az egyensúlyom a jégen, de ettől még nagyon élvezem. A hónap végén lejutottunk a teljesen befagyott Balatonra is – még épp időben, az utolsó napon, amikor lehetett élvezni!

♥ Aztán jött a velencei utunk, ahová a szüleim hívtak el minket magukkal. Húsz év után tértünk vissza a lagúnák városába, és legalább annyira izgatott voltam, hogy újra láthatom, mint amennyire féltem a rettenetes tömegtől. Kíváncsi voltam, mennyire fog hasonlítani arra az emlékképre, ami bennem élt, és miben változott közben. Még most, hetekkel később is nehéz megfogni az élményt. Velence történelme és építészete teljesen lenyűgöz, most már sokkal jobban tudtam értékelni, mint annak idején. És közben ott motoszkál bennem folyamatosan a rossz érzés amiatt, hogy mi is csak gyarapítottuk az odalátogató turisták hadait… Akkor is, ha mi próbáltunk csendesebb és félreesőbb részeket felfedezni a csatornák mentén, olyan éttermeket és boltocskákat kerestünk, ahol talán a helyieket segítjük a választásunkkal… a vaporettózást pedig mindennél jobban élveztem, akár a Canal Grandén, akár Murano és Burano szigetei felé! De belegondolni abba, hogy a velenceieknek egyre inkább élhetetlenné válik a város, ez rettenetesen elszomorít. Ti mit gondoltok?

♥ A február ezek utána már szinte elröpült. Sopronban még meglepett minket egy váratlan hatalmas hóesés – tényleg akkora káosz volt, mint a hírekben… És eljutottunk a Harry Potter kiállításra is Szentendrére! Hogy én ezt mennyire vártam! 😀 Nagyon interaktív és látványos, bár maradt bennünk egy kis megmagyarázhatatlan hiányérzet, de ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy ott voltunk, gyűjthettük a pontokat a választott házunknak a megoldott feladatokkal, és megcsodálhattuk a filmekből kiállított híres jelmezeket és tárgyakat.