A világ elég sokat változott azóta, hogy II. Erzsébet, a brit birodalom uralkodója trónra lépett fiatal, huszonöt éves (mint most én… tejóég), kétgyermekes anyukaként. Nem született trónörökösnek, uralkodása mégis új korszakot nyitott a brit monarchia történetében. A királynő valóságos jelképe lett a birodalomnak, páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját és a Nemzetközösséget az elmúlt hatvan év minden háborúján és zűrzavarán. Eleven humorérzékkel és mérhetetlen józansággal végzi kötelességét, bármit rójon is rá a munkája és a családja. És ki tudná elfelejteni, amikor James Bonddal ereszkedett le egy ejtőernyőn a londoni olimpia megnyitó ünnepségére (az akkor nyolcvanhat esztendős királynő Daniel Craig oldalán indult helikopterrel a Buckingham Palotából az arénába).
Példátlan közfigyelem tárgya, de a csillogás és a szóbeszéd ködén át vajon mennyire alkothatunk pontos képet a világ leghíresebb uralkodójáról?
Forrás: Tumblr
Persze II. Erzsébet életéről rengeteg film készült már eddig is, a legutóbbi pedig egy Netflix sorozat, a The Crown, amit múlt héten néztem végig és csak ajánlani tudok mindenkinek.
A sorozatba számos, jórészt már elfelejtett, ám valóban megtörtént magánéleti szálat, eseményt írtak bele. Tudtátok például, (SPOILER, már ha van bármi, ami annak számít a történelemben…) hogy egy fa tetején aludt, amikor királynő lett? Történetileg az uralkodásának első egy-két évét mutatja be, azt a kettősséget, miként viaskodik Erzsébet az anyaság és a feleség, valamint a királynő szerepe között, és mindig az uralkodó elhivatottsága, kötelességtudata, alázatossága, és a korona győz.
A sorozatban azonban nemcsak II. Erzsébet életútja lebilincselő, hanem férje, a sajátos humorú Fülöp herceg vívódásai is. Az életét a királynő támogatása határozta meg és örökké háttérbe kellett szorulnia. (Nem hagyhatom ki Churchillt sem, a csökönyös államférfit, akiről nem is gondoltam, hogy valaha ennyire meg fogom kedvelni…) 🙂
Aki a történelmi sorozatokban a lenyűgöző kosztümöket, a meseszép helyszíneket és az angol hidegvért szeretné látni, az nem csalódik majd a The Crownban. Nem véletlen, hogy az idei Golden Globe-gálán megkapta a legjobb drámasorozatért járó díjat. A legjobb színésznőnek járó díjat pedig a II. Erzsébetet megformáló Claire Foy ezekkel a szavakkal vette át:
I really, really, really wouldn’t be here if it wasn’t for some extraordinary women, and I’m going to thank them. One of them is Queen Elizabeth II. She has been at the center of the world for the past 63 years, and I think the world could do with a few more women at the center of it, if you ask me.
A sorozat után úgy éreztem, hogy még többet szeretnék tudni a brit királyi családról, és a könyvtárban kerestem róluk szakirodalmat. Az Erzsébet, a királynő elképesztően részletgazdag könyv, sok-sok érdekességet olvastam benne erről a kötelességtudó és méltóságteljes nőről, aki az egység jelképe lett egy bizonytalan világban. A Vincent Meylan féle életrajz szintén olvasmányos és ugyanolyan tisztelettel mesél a királynőről, de jóval rövidebb, így azoknak is ajánlani tudom, akiknek még éppen csak felkeltette az érdeklődését a téma.
Az én rajongásom A királynő című film óta töretlen. II. Erzsébet a megpróbáltatások ellenére is rendíthetetlen nyugalommal és szilárdsággal tartotta egyben a monarchiát a legnehezebb időkben is, bár ezt a nyugalmat a sajtó és az alattvalók sokszor ridegségként érzékelték. Pedig a királynő szenvedélyesen szereti a kutyákat és a lovaglást, ha teheti, autót is szokott vezetni, és igazán kifinomult humora van, bennem ez a kép maradt meg.
Különösen ködös napokon gyakran lehet látni, ahogy nagy léptekkel járja a parkot fényes, tetőtől talpig érő esőkabátban, lábán gumicsizma, és egy egész kutyafalka lohol a nyomában. Ha egy kicsit jobban meg szeretnénk érteni, milyen lehet Anglia királynője, akkor egy magányos nő képét látjuk, aki keveset törődik a külső megjelenésével, de boldog, hogy a szabadban lehet kedvenc állatai kíséretében. Ez áll bizonyára legközelebb az igazsághoz.
A másik kedvenc filmfeldolgozásom róla a Hercegnők éjszakája. Könnyed, mozgalmas, nagyon brit, és soha nem gondoltam volna, hogy lehet egy cseppnyi igazságtartalma is… pedig Erzsébet és a húga, Margit tényleg kiszabadult aznap éjjel a palotából és elvegyültek az ünneplő tömegben. Ezt írta később a naplójába:
Folyópart, Piccadilly, Pall Mall, mérföldeket gyalogoltam. Fél egykor láttam a szüleimet az erkélyen – ettem, partiztam, háromkor kerültem ágyba!
A király beszéde II. Erzsébet apjáról, VI. Györgyről szól. A zárkózott, beszédhibákkal küszködő, uralkodói szerepre egyáltalán nem törő Albert (Bertie) szinte teljesen készületlenül volt kénytelen egyik napról a másikra Anglia trónjára ülni. Imádom ennek a filmnek a hangulatát.
A brit monarchiáról szóló filmek közül érdemes még megemlíteni párat. A W.E. egy romantikus dráma VI. György bátyjáról, aki egyévnyi uralkodás után lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse a kétes hírű, amerikai Wallis Simpsont. Túl sok mindenre nem emlékszem belőle, de amikor láttam, tetszett.
Victoria címmel is készült tavaly egy szemet gyönyörködtető sorozat. Viktória királynő és II. Erzsébet, ez a két asszony, messze hosszabb időn át szimbolizálta Nagy-Britanniát, mint a négy férfi, aki a kettejük közötti időszakban ült a trónon, és igencsak magas mércét állítottak utódaiknak (ami, mondjuk ki, pretty much awesome!) 😛 Az ifjú Viktória királynőt is kedveltem anno. Nagyon örültem, amikor pár évre rá, az Iparművészeti Múzeumban volt egy kiállítás róla – főképp a film hatására mentem el és rengeteg érdekességet tudtam meg.
Erzsébet királynőt egyszer személyesen is láttam. Egy esős, borongós hétfő délután, az aberdeen-i egyetem könyvtárának ünnepélyes átadásán. Soha nem fogom elfelejteni. 🙂
A poszt tervezgetése közben rájöttem, hogy szeretném, ha lenne képem a királynőről, amit kitehetek a falra. Szerkesztettem egyet, amit letölthettek innen, ha nektek is tetszik.
(Ha eljutottál eddig, nézd meg ezt és ezt a linket is. Fogadjunk, hogy mire a végére érsz, mosolyogni fogsz!) 😉 😀
„Egész életemet, legyen az rövid vagy hosszú, a ti szolgálatotoknak szentelem” – mondta 21. születésnapján Erzsébet, és immár ő minden idők leghosszabban regnáló brit uralkodója.