Vágytatok már valaha egy időutazásra a Monarchia világába? Hát én igen… Mindig valami nosztalgikus elvágyódás ébredt bennem, amikor meghallottam Fiume vagy Abbázia nevét – bár ma már csak kevesen használják rájuk. (Tudjátok, melyik horvát városokat takarják manapság?) Gyerekkoromban sokat nyaraltunk az Adrián, bejártuk az egész partszakaszt, a Krk szigettől és Crikvenicától, Trogiron és Spliten keresztül egészen le Dubrovnikig. Sokszor visszatértünk, egészen addig, amíg rá nem találtunk Montenegróra és a kotori szállásunkra, onnantól kezdve már csak oda mentünk újra meg újra! De most találtunk egy helyet, ami versenyre szállhat vele…
Miért éppen Abbázia?
Abbázia a századelőn a Monarchia kedvenc tengerparti fürdőhelye – császári üdülőváros – volt. A kor arisztokratái elegáns villákat építettek, amik ma is meghatározzák a környék hangulatát. Visszarepítenek az egykori fényűző Tengermellékre, ahol a fennmaradt gyönyörű parkoknak és pazar épületeknek hála a mai napig élvezhetjük egy letűnt kor eleganciáját. Sokak szerint ma Horvátország egyik legpatinásabb nyaralóhelye, „Mini Monaco” néven is emlegetik, de olvastam rá a „császárok és királyok Riviérája” kifejezést is, hiszen maga Ferenc József is többször megfordult a gyógyító klímájáról híres városban. Sőt, nem csupán az osztrák, hanem a norvég, a svéd, vagy az olasz királyi családok tagjai is előszeretettel időztek Abbáziában, ahol a fürdőélmények mellett a korzózás jelentette a mindennapok társasági eseményét. A magyar értelmiség krémje is ide járt kúráltatni magát, többek között Jókai Mór, Ady Endre, Móra Ferenc és Kosztolányi Dezső, de itt töltötte utolsó napjait gróf Andrássy Gyula is. Manapság, aki meg akarja tapasztalni, hogyan ejtőzött a Monarchia elitje a hajdani boldog békeidőkben, talán nem is választhatna ennél ideálisabb helyszínt. Az egykori szanatóriumok jelentős része még most is szállodaként működik – megtartva azt a luxust és pompát, ami annak idején jellemezte őket, de nekem kifejezetten tetszettek a kicsit már kopottabb patinájú részletek is.
(És tegyük hozzá, hogy ráadásul beleillett a legtöbb fontos utazós szempontunkba idén, amivel meg tudtam győzni az egész társaságot: az egyik legközelebbi tengerpart, ahova autóval könnyen és gyorsan le lehet jutni; vannak történelmi, kulturális és természeti látnivalók, de a többiek strandolhatnak naphosszat, ha nincs kedvük semmi máshoz.)
Villa Camellia
Azt hiszem, megtaláltam a legtökéletesebb szállást az egész partszakaszon. Nem mondom, hetekbe telt, mire átbogarásztam minden lehetőséget – vagy szállodák jó helyen, de aranyáron, vagy a hegytetőn apartmanok szép kilátással, de ahonnan lehetetlen lejutni a városba vagy a partra. Aztán egy napon, amikor már kezdtem beletörődni, hogy idén nem lesz szerencsém, és semmi igazán jó megoldást nem találok a hét fős csapatunknak, megláttam ennek a villának az erkélyét egy képen és rögtön beleszerettem! Ráadásul minden klappolt. Tökéletes sétatávolságra található Abbázia központjától, konkrétan a Lungomare sétány mentén a tengerparon, valami elképesztő panorámával, kis parkocskákkal körülvéve.
A tulajdonosok egy idősebb házaspár, akik a földszinten laknak, az emeleten pedig két lakosztályt kiadnak. Végtelenül kedvesek, egyik nap még finom süteményt is kaptunk! A villát egy kicsit elvadult, burjánzó kert veszi körül, tele leanderekkel, pálmákkal, ciprusokkal, kövirózsákkal – a házra kívülről talán ráférne egy tatarozás, de belül nagyon igényesen berendezett és kényelmes. Először csak egy négy napos kiruccanást terveztünk ide, de a szállást látva gyorsan módosítottunk egy egész hétre, így végül igazi „slow travel” élmény kerekedett belőle.
Lungomare sétány
Közvetlenül a tengerpart mentén kanyarog egy 12 kilométer hosszú sétaút, amit még Ferenc József idejében építettek. A napernyőik alatt itt andalgó hölgyek már annak idején is káprázatos villákban gyönyörködhettek, örökzöld fák alatt hűsölhettek a tökéletesen elhelyezett padokon, vagy felfrissülhettek valamelyik fürdésre csábító öblöcskében, a kristálytiszta tengerbe vezető lépcsőkön lesétálva. Konkrétan ez a romantikus hangulatú promenád miatt került fel már vagy tíz évvel ezelőtt a bakancslistámra Abbázia!
A szállásunk környékén egészen csendes és árnyas volt az út, képtelen voltam betelni az itt tett hosszú sétáinkkal, tökéletesen beváltotta minden reményemet. A városban már sokkal naposabb és zsúfoltabb szakaszai vannak, ahol éttermek és kávézók mellett halad. Találkoztam olyan infóval, hogy a promenádot a császár építette felesége, Sisi részére, aki szenvedélyesen szeretett sétálni. És annyi igaz, hogy valóban Ferenc József nevét viseli az útvonal a mai napig, és a mi Erzsébet királynénk tényleg kedvelte az Adria partvidékét, az viszont nem bizonyított, hogy kifejezetten az ő számára épült volna a sétány, inkább csak legenda, mint történelmileg igazolt tény.
Fürdőzés
Sosem voltam egy igazi strandolós lány, de ha már választanom kell, inkább a vadregényes sziklák, mint a végtelen homokos tengerpart. Ezek az apró sziklastrandok pedig pont azt adták, ami nekem is tetszik. Alig fér el rajtuk néhány ember, a Lungomare sétány fái árnyékot is nyújtanak, és a kiszögelléseken kényelmes olvasópontokat lehetett találni.
Nosztalgia és elegancia
Villa Angiolina
Abbázia eredetileg egy néhány házból álló kis halászfalu volt, amikor 1844-ben az első villa felépült. Egy gazdag fiumei kereskedő építtette magának nyaralónak, és az épületet fiatalon elhunyt feleségéről nevezte el. Az itt rendezett fogadásokon a Monarchia legmagasabb rangú elitjéből érkeztek vendégek, akiknek úgy megtetszett a környék, hogy ezután sorra épültek az újabb és újabb villák, majd az 1880-as évektől kezdve az elegáns nagyszállók. Ma a Horvát Turizmus Múzeuma működik az épületben, mediterrán és egzotikus növényekben gazdag, idilli hangulatú park veszi körül. Kaméliák, magnóliák, pálmák között kanyarognak az ösvényei, amik tökéletesek, ha egy kis csendes elvonulásra vágytok.
Luxusszállók és békebeli villák
Abbázia első szállodája, a Hotel Kvarner 1884 óta fogadja vendégeit, eleinte tüdőbetegek gyógyítására szolgált, majd hamar elegáns találkozóhely lett a Monarchia gazdagjai számára. A közelmúltban álomszépen felújított szálló büszkesége a kristálycsillároktól csillogó, báloknak, hangversenyeknek helyt adó Kristályterem.
Abbázia másik pazarul felújított óriásszállója a pártázatos homlokzatáról és saroktornyáról könnyen felismerhető Hotel Miramar. De érdemes megcsodálni az előkelő Hotel Imperialt is, amit eredetileg Stefániáról nevezték el, nem véletlen, hogy átadásakor a hercegnő és férje, Rudolf trónörökös is jelen voltak. A közeli Villa Amaliában találkozott egymással Ferenc József és I. Vilmos 1894-ben, illetve állítólag az egykori Villa Madonnában látogatta a császár titokban „kedves barátnőjét”, Schratt Katalin színésznőt.
Jellegzetes ión oszlopairól könnyen felismerhető a Művészeti Pavilon épülete, amiben eredetileg a budapesti Emil Gerbeaud nyitott cukrászdát az Abbáziában nyaraló úri közönség kényeztetésére. (Érdekes volt látni a februári Gerbeaud kóstolónk után, és hozzá kapcsolni az akkor hallottakat.)
A közelben látható egy tengerparti sziklán a híres „Lány sirállyal” szobor is, ami Abbázia jelképének számít. Korábban ugyanitt a Madonna del Mare (Tenger Madonnája) állt, amelyet az 1891-ben tengerbe fulladt Kesselstatt gróf és Fries grófné emlékére emeltek, de a tengeri viharok által megrongált szobrot később lecserélték.
Amerikai Kert
2019-ben nyitotta meg újra kapuit az Amerikai kert, amelynek létrehozója a neve ellenére nem amerikai, hanem magyar származású volt – de az Egyesült Államokba exportált szegedi paprikából szerezett vagyont. Kurucz Mihály a feleségének építtette ezt a csodálatos kertet még az 1900-as évek elején, ami azóta sokáig elhagyatottan állt, a felújítása óta azonban egyre népszerűbb és ingyenesen látogatható kikapcsolódást nyújt az ide érkezőknek. A kőfalakkal övezett teraszok, oszlopsorok, és borostyánnal befutott óriási kővázák között számos növényt lehet megcsodálni. Citrom és narancs fákat, virágzó magnólia bokrokat, illetve itt is akad pár színesen pompázó kamélia bokor. De a hegyoldalon lévő kert nemcsak önmagában pazar, hanem az innen elénk táruló kilátás is a Kvarner-öbölre.
Carmen Sylva Tanösvény
Tudjátok, ki Carmen Sylva? Erzsébet román királyné – költői álnevén, aki Sisi kortársa volt. Az utóbbi időben többször is olvastam róla (állítólag lelki társaknak tartották egymást), így amikor megpillantottam a nevét az egyik térképen, rögtön kíváncsi lettem, milyen lehet a tiszteletére elnevezett erdős sétaút.
Külön örültem, hogy Abbázia környéke nemcsak elegáns városi sétákra ad lehetőséget, hanem egy kis természetjárásra is. A tenger és a hegyek találkozása igazán különleges túrákat kínál, ez az árnyas erdei ösvény pedig, ahol a madarak mellett a tenger zúgását is hallani lehet, igazán hangulatos kis rejtett világ a városi forgatag felett. Ráadásul nem is egy megerőltető útvonal, ha letudtátok az első emelkedőket és lépcsősorokat, utána már kellemesen kanyarog a fák között. Ha nem is sétáltok végig az egészen, legalább a kőből épült kis kilátópontig, a „Mala Forticáig” érdemes elmenni.
▽▴▽
Fiume
Nem hagyhattuk ki a nyaralás során a Monarchia egykori legfontosabb kikötőjét se, ahova annak idején közvetlen vasútvonal vezetett Budapestről. Még családi anekdotáink is kapcsolódnak hozzá, az egyik dédnagyapám rendszeresen utazott le ide vonattal az üzleti ügyeit intézni, egy fényképünk is maradt róla, ahogy a kikötőben horgonyzó hatalmas hajók előtt áll.
Fiume különben nekem inkább város, mint nyaralóhely. Mi most csak egy késő délutáni sétát tettünk a hosszú mólón – ahonnan nagyszerű a rálátás a város klasszicista épületeire, és barangoltunk egy kicsit a Korzón, de valamikor szívesen visszatérnék jobban felfedezni, például felkapaszkodni Trsat várához.
▽▴▽
Miramare kastély
Ez a tengerparti sziklás magaslaton emelt romantikus (és tragikus múltú) Habsburg palota volt az idei kívánságom szülinapi csavargásként. Évek óta számtalan utunkba beleterveztem oda- vagy visszafele, de eddig mindig elmaradt. Most viszont, hogy a nyaralásunk időben és távolságban is lehetővé tette, elérkezett végre a tökéletes alkalom hozzá, és én végtelenül boldog voltam tőle! Ráadásul, nem tagadom, az utóbbi idők „Sisi-láza” miatt egészen kiemelt helyen szerepelt a bakancslistámon. Hiszen Erzsébet királyné számtalanszor megfordult itt, innen indult és ide tért vissza minden évben a nagy hajós utazásairól. De persze nem csak miatta érdemes megcsodálni Miramarét! 😉
Eredetileg egy trieszti sétával indítottuk volna a napunkat. Abbáziából másfél óra alatt kényelmesen átértünk, viszont képtelenség volt parkolóhelyet találni. Hosszas frusztrált keresgélés után aztán feladtuk, elkönyveltük autós városnézésnek, és tovább indultunk a kastély felé, ahol a tengerparti promenád mentén már könnyen megálltunk. Itt nagyon finomat ettünk a Blue Boat-nál, közben pedig az öbölben fel-felugráló delfineket (vagy orkákat!) figyeltük.
A tenger fölött fenségesen magasodó Miramare kastély igazi mesebeli palotának tűnik már első pillantásra. Ferenc József császár testvére, Miksa és felesége, Sarolta belga királyi hercegnő voltak a megálmodói, de csupán néhány évig élvezhették együtt a rezidenciájukat, az élet mást tartogatott számukra és a kastély végül a hercegnő börtönévé vált.
A történet ott kezdődik, hogy bátyja Miksát nevezte ki a Lombard–Velencei Királyság kormányzójává, és a székhelyüket Olaszországba helyezték. A kastélyt azonban még be sem fejezték, amikor Ferenc József lemondásra kényszerítette az öccsét, mivel túl liberális eszméket vallott, és nem bánt elég kemény kézzel az olasz függetlenség híveivel. Miksa alapvetően jóval szabadabb szellem volt, mint a bátyja (ezért is találta meg jól a hangot Sisivel), ráadásul a politikai döntéseit rendre megvitatta Saroltával, aki kifejezetten liberális politikai nézeteket vallott. (Az ellenük szóló vádak között az is szerepelt, hogy a főhercegi pár túl költekező életmódot folytat. Felrótták nekik ennek a tündérkastélynak a megépítését is, annak ellenére, hogy a beruházás nagy részét Sarolta hozománya fedezte.)
1863 őszén aztán a Miramare kastélyba egy konzervatív, mexikói politikusokból álló küldöttség érkezett, akik felajánlották Miksának a mexikói császári trónt, amit ő el is fogadott. Azonban a mexikóiak idegennek és betolakodónak tekintették, az országban pedig polgárháborús helyzet alakult ki. Sarolta úgy érezte, nem nézheti ezt tétlenül, hajóra szállt és Franciaországba utazott, hogy segítséget szerezzen, de hiába. Ezután Sarolta már folyamatosan attól tartott, hogy meg akarják ölni: mérgezéstől, merénylőktől és kémektől félt leginkább. Az állapota egyre romlott, és orvosai ajánlására a családja a Miramare kastélyt jelölte ki kényszerlakhelyéül. Férjét, Miksa főherceget 1867-ben kivégezték Mexikóban, ám elmeállapotára való tekintettel ezt a tényt haláláig eltitkolták előle. Testvére, II. Lipót végül Belgiumba vitette.
A Miramare közel harminc szobájával a főúri kastélyok között nem számít túl nagynak, de a fehér isztriai márvány ragyogásának látványa a Trieszti-öböl fölé magasodó neogótikus épületen ma is lélegzetelállító. A belső terek eleganciáját a pompásan faragott tölgyfalépcsők és burkolatok, számtalan festmény, szobor, illetve egzotikus műtárgyak egészítik ki. Érdekesség, hogy Miksa annyira imádta a tengert, hogy még a vízre néző lakosztálya szobái is hajókabint formáznak. Sarolta pedig állítólag leginkább a zeneteremben és a nagy gondolkodók márványba faragott portréival díszített könyvtárban szeretett időzni.
Miramare másik fő ékessége a hatalmas, káprázatos függőkerteket is magába foglaló parkja, ami körbe öleli a szárazföld felől. A pergolák, tavacskák, labirintusok, a számos szobor és szökőkút valódi tündérkertté varázsolják. Miksa különben rajongott a botanikáért, olyannyira, hogy még a mexikói évei alatt is gondoskodott a trieszti kertről: rendszeresen küldött haza egzotikus növényeket, hogy azzal bővítse az itteni flórát. Bármeddig el tudtam volna még sétálgatni ebben a gyönyörű parkban, de közeledett a záróra, és szerintem egyszer úgyis visszatérünk.
▽▴▽
A környék rengeteg különleges látnivalót tartogatott volna még, de Isztria kincseiből mi most ennyit néztünk meg. Igazi „slow travel” élményként éltük meg, miközben feltöltődtünk a monarchia hangulatával, és nem hiányzott már más program. Minden pillanatot kiélveztünk: a sós tengeri szellőt, a kaméliák illatát, a régi idők nyomait és a hatalmas hegyek csendjét is.
Kamačnik-kanyon
Hazafelé viszont Fiume és Karlovac között nagyjából félúton megálltunk egy kis kirándulásra a Kamačnik-kanyonban. Nagyjából 3 km hosszan követhetjük a patak mészkősziklák közé vájt útját az erdő mélyén. A torkolatnál található étteremben nagyon finom ebédet kaptunk, innen indultunk utána felfedezni a látványos kis szurdokot – fapallókon és kis hidakon át haladva az elképesztő színekben tündöklő víz felett. Nekünk igazi feltöltődés volt ezzel a kis sétával megszakítani az utunkat, bátran merném ajánlani bárkinek.
▽▴▽
Olvasnivalók
Az „Úrilányok az Adrián” sorozattal hangolódtam a nyaralásunkra, ami tökéletes választás volt. Kicsit tartottam a férfi író hozzáállása miatt, de tartogatott meglepetéseket. Nem csak kis könnyed tengerparti románcokat olvashattam; nagy szerepet kapott bennük a korabeli pszichológia, volt mögötte rendes történelmi kontextus és tényleg éreztem sorai közt a monarchia letűnt fényét. Szerintem lesznek, akik kicsit körülményesnek fogják érezni a nyelvezetét, de nekem inkább csak segített átélni a századforduló hangulatát.
Villa Abbázia – Adát egy abbáziai szanatóriumba száműzik, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ott tehetős férjet fogjon magának, mert örökségre immár nem számíthat. Az Adria tengermelléke fénykorát éli. Az üdülőhely luxusszállodáit fejedelmek és előkelőségek, híres művészek és hamiskártyás bohémek látogatják, sétányainak babérillatú ligetei szerelmek és szakítások állandó színtere. A szanatórium szűk szobáiból nézve mindez csupán álom, a katonás napirend megtörni látszik a lányt, ám feltűnik két újdonsült barátnő és két nem mindennapi udvarló is, így Ada kénytelen szembesülni az elhazudott múlttal, hiszen addig senki mellett nincs maradása, amíg le nem vetkőzi a családi titkok és nemzedéki örökségek béklyóját.
Adria Csillaga – A különc és álmodozó Dalma nem találja helyét a Gutmann családban, mióta ikerhúga évekkel azelőtt odaveszett egy tragikus balesetben. Irigységgel vegyes megvetéssel figyeli, ahogy búgó hangú nővére játszadozik a vagyonos kérőkkel. Miután Krisztina egyiküknek mégis igent mond, az eljegyzés reggelén hűlt helyét találják. Pár hét múlva egy feladó nélküli képeslap érkezik a festői Adriáról, aminek rejtélyét egyedül Dalma képes megfejteni. Nővére nyomába ered, eljut Bécsbe, majd Abbáziába, s közben pletykás szakácsnők, csibész sörös legények, és élveteg arisztokraták között vezet az útja. De vajon milyen áldozatra lesz képes azért, akit esküdt ellenségének tart? Ahol a Monarchia előkelőségei nappal a Lungomarén parádéznak, és éjjel spiritiszta szeánszokra járnak, egy lány a szenvedélyt hajszolja, egy másik pedig a bizonyságot, hogy a halál nem végső búcsú, csupán egy új kezdet…
Hosszú hétvége Abbáziában – egészen aprócska útikönyv, tele hasznos infókkal és gyönyörű fotókkal – ami a legendás üdülőhely, Abbázia szépségeit, titkait tárja elénk. Az egykori magyar kikötővárosba, Fiumébe is elkalauzol, valamint bemutatja az Isztriai-félsziget legizgalmasabb nevezetességeit – megkönnyíti mindazok életét, akiknek nincs idejük arra, hogy napokig kutassanak az interneten vagy több száz oldalas leírásokat böngésszenek végig. A program összeállítását egy háromnapos, részletes útiterv segíti, amelyben még a délutáni kávéra vagy az esti vacsorára is találunk javaslatot.