Tudtátok, hogy az egyik magyar várromnak skót vonatkozása is van? Skóciai Szent Margithoz kötődik a története és nincs is messze tőlünk (Szekszárdtól). Az Óbányai-völgy bejáratánál, a Mecsek egyik magaslatán találhatók a Réka-vár romjai, ahol az angol királyok ősanyja született még a XI. században.
Nem sok maradt mára a várból, de a szerény romoknak ezeréves története van, amit érdemes megismerni, úgyhogy most jöjjön egy rövid történelemóra és egy kis erdei séta: Tovább olvasom…
Tavasszal mindig kegyetlenül elkap az utazhatnék. Tervezgetek, naponta csekkolom a bakancslistám, lehetséges szállásokat keresek és összeáll bennem a kép, hogy hová kéne idén utazni és mi mindent lehetne közben megnézni… de még mindig építkezünk, úgyhogy marad csak az álmodozás! 😀 Az utazásnak várnia kell, de ha lenne rá lehetőségem, persze Nagy-Britannia kőkerítésekkel szabdalt zöld vidékét venném ismét célba. A változatosság kedvéért most mégsem Skóciáról írok, hanem – a Prológus blog körkérdéseit kölcsönvéve – Angliáról:
Nektek melyik a kedvenc országotok? Nekem Skócia ❤ És hogy miért éppen ez a titokzatos, északi vidék a szívem csücske? Mi mindent szeretek ebben az országban – azon a megmagyarázhatatlan szikrán kívül – a mesésen zord tájaival, eső áztatta zöld rétjeivel és sejtelmes legendáival? Most elmesélem…
Amikor megnyitom az Istagramot, jó eséllyel egy glen, egy Munro, egy loch, vagy egy edinburgh-i városrészlet az első kép a hírfolyamomban. Ebben a posztban szeretném bemutatni a kedvenc insta-fotósaimat Skóciából, akik miatt folyton újabb repjegy vásárlásán töröm a fejem. Biztos vagyok benne, hogy titeket is arra fognak ösztönözni, hogy Skóciát azonnal a Bakancslistátokra tegyétek (ha nincs ott már most is…), ha pedig ismeritek ezt a gyönyörű tájat, álljatok meg egy percre és értékeljétek a szerencséteket. 😉
Tovább olvasom…
Hirtelen jött lehetőség volt, hogy nyár végén szervezzünk egy gyors utat Krakkóig és vissza, de nagyon örültünk neki. Anyai ágon a felmenőink egy része a lengyel-szlovák határvidékről származott. A Magas-Tátra csipkézett ormai alatt elterülő városkákból, amiket leginkább Krúdy és Mikszáth történeteiből ismerünk, és ahol a régi várak szinte egymást érik. Amikor láttam, milyen úton fogunk haladni, el se akartam hinni mennyit érintünk majd mi is, miközben átvágunk Szlovákián: Korpona, Dobróváralja, Zólyom, Likava, Árva, Ólubló és Késmárk. Mindről olvastam már a nagymamám könyvespolcáról újra meg újra leemelt Száll a rege várról várra kötetben és néhány már évek óta a bakancslistámon szerepelt. Bár végül kivétel nélkül mindet csak kívülről láttuk – vagy elsuhantunk mellettük, vagy a várudvarig jutottunk – emlékezetes roadtrip marad, amit bármikor megismételnék. Szerintetek lehet genetikailag örökölni a hegyek szeretetét? Tovább olvasom…
A várak iránti rajongásom kifejezéseként szeretnék egy sorozatot indítani, az első résznek pedig legújabb kedvencemet, Hollókő várát választottam. Tovább olvasom…
Párizs, Prága, Pozsony, Brüsszel, Bécs… Ha egy mozgalmas hétvégére vágysz, akkor a városnézés az igazi. A rengeteg látnivaló és a rövid idő miatt sűrűre tervezett program minden pillanatban élményekkel tölt fel. A legemlékezetesebb helyszínek mégis azok, amikor fáradtan lerogyva bambulsz egy kilátón, egy várfalon, egy füves parkban, elmerülve az eléd táruló látványban, vagy éppen egy kávézó teraszáról figyeled a hömpölygő tömeget. Minden városnak megvan a sajátos hangulata, mindegyik másért különleges. Tovább olvasom…
Erdély tökéletes egy pár napos roadtriphez, amikor nem egy kijelölt célpontba szeretnél eljutni, hanem maga az utazás az élmény, ahogy suhannak alattad a kilométerek. Át a Királyhágón, el egészen az Ezeréves Határig, aztán visszafelé Vajdahunyad várát érintve, közben jó néhány (kisebb-nagyobb) kitérővel. A táj folyamatosan változik, de szerintem Erdély legnagyobb vonzereje a vad hegyvidék és az érintetlen erdők. Ha valahol, itt érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért! Tovább olvasom…
A nyaralásokat egyszerűen nem nekem találták ki. Nem vagyok oda a hőségért, se a homokos tengerpartokért, ahol egymást érik a strandtörölközők és lépni se lehet, se a nagy szállodákért, a medencéikkel, koktéljaikkal és lelketlen egyenszobáikkal. De amikor a nyaralás városnézést jelent Kotor vagy Dubrovnik ősi várfalai között, arra még én is benevezek. 🙂 Tovább olvasom…
Az Egyesült Királyság a szívem csücske. Van egy külön bakancslistám, amire csak angol, skót és walesi városokat, falvakat, kastélyokat, várromokat, kőköröket, erdőket, tavakat írok fel, amiket nagyon szeretnék látni!
2010 nyarán tettünk egy hatalmas kört Anglia és Wales gyönyörű tájain. (Ballagási ajándékként kaptam az utazást, és semminek se örültem volna jobban.) 🙂 Dover fehér szikláitól eljutottunk egészen Wales északi tengerpartjáig, Llandudnoba. Naponta két-három helyen megállva, kisvárosokban kávézva, piros telefonfülkékben fényképezkedve, és sokszor eltévedve. Láttunk ködbe-burkolózó hegyeket, kőkerítésekkel szabdalt dombokat, meg rengeteg birkát… A kedvenceim a legeldugottabb helyek voltak. Limpley Stoke, ahol egy szellemjárta udvarházban töltöttünk egy éjszakát, vagy Llangollen, ahol a zuhogó eső elől menekültünk be egy hangulatos kis cukrászdába, és egy magyar lánytól kaptuk a melengető kávét. Régi vágyam teljesült, amikor Stonehenge-hez értünk, és az elkerített ösvény, meg a látogatók hada se kedvetlenített el. A Leeds kastély parkját azóta is szuperlatívuszokban emlegetjük, a labirintusba pedig egyszer vissza fogok menni!
Mielőtt még ódát írok Nagy-Britanniához, jöjjenek a fotók. 🙂 Egy kicsit túlzásba estem a képválogatásnál, de én órákig tudok utazós képeket nézegetni a blogokon (yepp, a stalker…), itt meg végre szabadon kiélhettem magam. 😀 Tovább olvasom…