Tavaly januárban elmaradt a célokról és tervekről szóló poszt, de visszatekintve, talán nem is baj, hogy nem konkrét és nagy elvárásokkal indultam neki annak az évnek. Így sem volt könnyű elfogadni a kialakult helyzeteket, de legalább letisztult egy-két dolog, mire szeretnék jobban koncentrálni a jövőben.
Tovább olvasom…
Rég nem kezdtem a januárt ilyen mély ponton, mint idén. Új kezdet, üres határidőnapló, tiszta lapok, amik csak arra várnak, hogy megtöltsük tennivalókkal – ennek pozitívnak kellene lennie, nem? Néztem mások 2019-es terveit és rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs én mit írhatnék fel – bármit, ami jóleső várakozással töltene el… Évek óta egyetlen fontosabb cél érdekében annyi mindenről lemondtam és alárendeltem sok-sok elképzelésemet. De ez nem mehet már tovább, mert így nem marad semmi a lelkesedésemből. Kellett hozzá pár hét, de végre megvagyok. Most nem feladatok és célkitűzések fognak szerepelni a listámon, amit el szeretnék érni, csak kikapcsolódások, amik motiválnak egyik hétről a másikra. Kezd körvonalazódni, mivel dobhatnám fel az idei évet, és talán adhatok néhány ötletet nektek is, ha éppen hasonló cipőben jártok.
Az evés sosem volt központi kérdés nálam, mégis egy ilyen posztot írok éppen… mivel most van az első évfordulója, hogy nem eszem semmilyen húst. Tudom, vannak, akiknek ez egyáltalán nem nagy szám. Mások pedig lehet csak a szemüket forgatják, hogy na itt van megint egy, akit magával sodort az aktuális trend és átállt a vega oldalra. De azért reménykedek, hogy azok lesznek többségben, akik szintén gondolkodnak a húsfogyasztásuk csökkentésén – és már csak egy apró kis bátorításra van szükségük, ami meggyőzi őket, hogy érdemes belevágni.
Van egy szuper interjúsorozat Zizi blogján, amiben Y és Z generációs fiatalokat kérdez meg, miért döntöttek a vegán étrend mellett. Én még nem tartok itt, de ezeket a kérdéseket alapul véve szeretném bemutatni nektek az eddigi tapasztalataimat: