A Garda-tó (olaszul mennyivel szebb: Lago di Garda) évek óta szerepelt a bakancslistámon. Hegyek, várak, óvárosok, kristálytiszta víz és hamisítatlan olasz dolce vita. Nagyon boldog voltam, amikor idén megszavaztuk ezt az úti célt, és elkezdhettem megtervezni, mennyi látnivaló és program fér bele egy hétbe.
Tovább olvasom…
Barcelona ugyan nekem eddig nem szerepelt a bakancslistámon, de most a márciusi szülinaposaink mondhattak úti célokat, és végül ez a népszerű katalán város került ki győztesként. Gaudí meghökkentő remekművei, homokos tengerpart pálmafákkal, pörgős mediterrán hangulat, tapas bárok, a gótikus negyed kanyargó sikátorai – ezek a legfőbb jellemzői, és mi mindből kaptunk egy kis ízelítőt.
Tovább olvasom…
Ha ősz, akkor Skócia! ♡ Nincs még egy ország, ami ilyen tökéletesen magában rejtené az ősz esszenciáját számomra. Még csak egy év telt el a legutóbbi látogatásunk óta, és újra a skótokhoz készültünk visszatérni idén októberben. Talán túlzásnak tűnhet, hogy nem új úti célt választottunk… de hiába, mindketten úgy éreztük, ide vágyunk a legjobban. Egy éve emlegettük újra meg újra, milyen jó volt itt, és hogy még jobban fel kellene fedezni hegyeit-völgyeit a csodás őszi tájban.
Tovább olvasom…
Be kell vallanom, sosem vágytam az Egyesült Államoknak ebbe a csücskébe. New Yorkra és New England kisvárosaira például kíváncsi lennék, de mindig csak a távoli jövőben gondoltam tengerentúli útra. Annyi gyönyörű látnivaló van a mi kontinensünkön is, ami szerepel a bakancslistámon, hogy több év se lenne elég a felfedezésükhöz. Na de Florida? A rettenetes hőséggel, mocsarakkal, aligátorokkal, és hurrikánokkal? Háát… nem tetszett az ötlet. Ha az ember ekkora útra vállalkozik, akkor legalább olyan helyre menjen, ahová vágyik is, nem? Végül mégis meg lettem győzve az „örök emlék marad” és a „lehet csak most van rá lehetőségünk” érvekkel. Azt pedig meg kell hagyni, hogy tényleg minden utazással szerzett tapasztalat megéri, ha másért nem, legalább hozzáad a világképünkhöz. Összességében pedig hálás vagyok, hogy bepillanthattam az amerikai hétköznapokba.
Tovább olvasom…
Márciusban két napon belül már három születésnapot ünneplünk kibővült kis családunkban. Szeretünk élményt adni ajándékba, így alakult lassan-lassan az ötlet, hogy idén Rómában töltjük a közös szülinapokat egy emlékezetes hosszúhétvégén. És azt hiszem, jobban sikerült, mint bármelyikünk is várta!
Tovább olvasom…
A legeslegelső poszt itt a blogon egy skóciai utunk élménybeszámolója volt, még 2016-ban. Azóta nem jutottam vissza. Ha akkor valaki azt mondja, ilyen hosszú időn keresztül nem fogom látni szeretett Skóciám, hát biztos nem hiszek neki. Előtte legalább kétévente visszalátogattunk, ha nem gyakrabban, de aztán először jött a házfelújítás, utána a vírushelyzet… mi meg maradtunk itthon. Pedig végig rettenetesen hiányzott! Most viszont végre meg tudtam mutatni annak az egyetlen személynek, aki miatt hajlandó voltam otthonról Sopronba költözni, hogy hova is húz engem a szívem folyton.
Tovább olvasom…
Idén ismét Montenegróba mentünk vissza nyaralni. Már a blog születésekor is írtam róla a Top utazásaink között, aztán legutóbb ’19 nyarán tettünk egy villámlátogatást – még a lezárások előtt. Persze azóta is emlegettük szakadatlan, mikor jutunk vissza a mi kis öblünkbe. A felfedezés örömével ugyan kevés dolog ér fel, mégis az első gondolatunk az volt nyár elején, hogy ide induljunk. Egyértelműen az egyik kedvenc helyünk, ahova mindig jó visszatérni, és szívünk szerint megmutatnánk mindenkinek, aki fontos nekünk. ♡
Tovább olvasom…
Milyen utazást terveztek az idei nyárra? Balaton? Tengerpart? Városnézés? Túrázás? Vagy inkább maradtok otthon és hideg limonádé mellett elnyúlva élvezitek a jól megérdemelt pihenésre szánt pillanatokat? Ha ez a helyzet, akkor ajánlok néhány könyvet, amivel elképesztő helyekre repülhettek akár a kanapétokról is:
Hirtelen jött lehetőség volt, hogy nyár végén szervezzünk egy gyors utat Krakkóig és vissza, de nagyon örültünk neki. Anyai ágon a felmenőink egy része a lengyel-szlovák határvidékről származott. A Magas-Tátra csipkézett ormai alatt elterülő városkákból, amiket leginkább Krúdy és Mikszáth történeteiből ismerünk, és ahol a régi várak szinte egymást érik. Amikor láttam, milyen úton fogunk haladni, el se akartam hinni mennyit érintünk majd mi is, miközben átvágunk Szlovákián: Korpona, Dobróváralja, Zólyom, Likava, Árva, Ólubló és Késmárk. Mindről olvastam már a nagymamám könyvespolcáról újra meg újra leemelt Száll a rege várról várra kötetben és néhány már évek óta a bakancslistámon szerepelt. Bár végül kivétel nélkül mindet csak kívülről láttuk – vagy elsuhantunk mellettük, vagy a várudvarig jutottunk – emlékezetes roadtrip marad, amit bármikor megismételnék. Szerintetek lehet genetikailag örökölni a hegyek szeretetét? Tovább olvasom…
A várak iránti rajongásom kifejezéseként szeretnék egy sorozatot indítani, az első résznek pedig legújabb kedvencemet, Hollókő várát választottam. Tovább olvasom…