Mi illene jobban ehhez az évszakhoz mint az Orosz Tél történetei? A kegyetlen hideg, a mindent beborító hótakaró, a cári udvar pompája és a népmesék világa? Én már az Anasztáziánál elvesztem, aztán jött Anyegin és Tatyjana, végül még az érettségi tételek közül is az orosz realizmust akartam húzni… Ugyan jó pár hónapig nem lesz már lehetőségünk a szakadó hóban bekuckózni egy érdekes könyvvel, de a tél búcsúztatásához kiválasztottam az aktuális öt kedvencem:
Rég nem kezdtem a januárt ilyen mély ponton, mint idén. Új kezdet, üres határidőnapló, tiszta lapok, amik csak arra várnak, hogy megtöltsük tennivalókkal – ennek pozitívnak kellene lennie, nem? Néztem mások 2019-es terveit és rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs én mit írhatnék fel – bármit, ami jóleső várakozással töltene el… Évek óta egyetlen fontosabb cél érdekében annyi mindenről lemondtam és alárendeltem sok-sok elképzelésemet. De ez nem mehet már tovább, mert így nem marad semmi a lelkesedésemből. Kellett hozzá pár hét, de végre megvagyok. Most nem feladatok és célkitűzések fognak szerepelni a listámon, amit el szeretnék érni, csak kikapcsolódások, amik motiválnak egyik hétről a másikra. Kezd körvonalazódni, mivel dobhatnám fel az idei évet, és talán adhatok néhány ötletet nektek is, ha éppen hasonló cipőben jártok.