Tavaszi kedvencek | 2024 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Idén korán érkezett a tavasz, szinte végig azon csodálkoztam melyik virág mennyivel előbb nyílik, mint máskor. A legtöbb időnket a soproni erdőkben töltöttük, keresztül-kasul bebarangolva az egész környéket – mostanra nem sok ismeretlen ösvény maradt előttünk, de ugyanolyan jó élmény még mindig a bevált köreinket róni, mint a felfedezésükkor volt. ♡ A kirándulások mellett persze voltak még érdekes film- és könyvélményeim is, meg emlékezetes pillanatok, amiket összegyűjtöttem ebben a posztban:

FILMEK / SOROZATOK :

♥ Minden évszakban kell egy brit nyomozós sorozat az esti filmezéseinkhez, ez idén tavasszal a Grantchester volt. Ebben a sorozatban lelkészek segítik a rendőrségnek felgöngyölíteni a gyilkossági ügyeket, és bár az egyházi témákkal nem vagyok igazán kibékülve, de itt szerencsére a szereplők a legkevésbé papos papok voltak, akiket valaha láttam, és nagyon élveztem a 60-as évek hangulatát Cambridge környékén. Azt hittük, ki fog tartani tavasz végéig, de végül mégis kifogytunk az epizódokból, így Agatha Raisin-nel folytattuk az estéinket. Kicsit idétlen, kicsit ripacs, de szerethető és szórakoztató sorozat, sokat nevettünk az amatőrökből verbuválódott kis csapatukon és persze Cotswolds idilli környezete is hozzáadott az élményhez.

♥ A brit arisztokráciáról és birtokaikról szóló történetek a gyengéim, így nem hagyhattuk ki az új netflixes Úriemberek (The Gentlemen) sorozatot se. Elég elvetemült, morbid humora van, és az üzenetét is jópárszor megkérdőjeleztük, de végülis teljesen kikapcsolt, és az utolsó részig izgultunk a szereplőkért, hogyan keverednek ki ebből az ügyből… A hangulata alapján különben inkább őszi-téli sorozatnak ajánlanám. 😉

♥ A szokásos tavaszi Austen-hangulatomhoz most nem sikerült tökéletes filmeket választanom, de azért egy rövid említést érdemelnek ezek a kosztümös feldolgozások is. Henry Fielding Tom Jones történetéből tavaly készült új minisorozat. Aranyos volt a főhős bonyodalmakkal teli útkeresése, de mégis hiányzott belőle valami, hogy igazán szerethető legyen. A Lady W botrányos élete igaz történeten alapszik, méghozzá egy meglehetősen letaglózó bírósági peren, aminek lényege, hogy a korabeli házasságokból nőként szabadulni gyakorlatilag lehetetlen volt. A Thackeray féle Hiúság vására legutóbb 2018-ban kapott új szereposztást, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a sztoriban egyszerűen túl sok az ármánykodás ahhoz, hogy megkedveljem. A budapesti helyszíneket és az Eloise-t alakító Claudia Jessie-t azért érdekes volt látni. Mindhárom elég hedonista és polgárpukkasztó nézeteket valló történet volt a maga módján, de nem a jó fajtából.

♥ A Bridgerton új részei viszont pont olyanok voltak, mint vártam! A sorozat kezdetekor még eszembe nem jutott volna, hogy egyszer így fogom élvezni ezt a régenskori fantáziavilágot, és konkrétan várni fogom a Penelope-Colin szálat. Sőt, arra se számítottam, hogy Francesca karakterét ennyire fogom kedvelni, nagyon örülök annak az introvertált vonalnak, amit most ő képvisel. És imádok a kosztümtervezési folyamatiról és a díszleteiről videókat nézni – elképesztő mennyi gondolat van minden részlet mögött.

♥ Az idei legnagyobb kedvenceim viszont két francia gasztronómiáról szóló film lett! A szenvedély íze Juliette Binoche főszereplésével minden részletében gyönyörű óda a konyhaművészethez. Színek, fények, ízek, mozdulatok, gesztusok – képtelen voltam betelni vele. Ezért is kerestem hasonló témájú filmet a következő esténkre is. A Szabadság, egyenlőség, ínyencség könnyedebb, mozgalmasabb és humorosabb volt, mint az előző, de ez is ugyanúgy levett a lábamról. Azt mutatja be, a francia forradalom idején hogyan hozták létre az első gourmet éttermet.

▽▴▽

KÖNYVEK :

♥ A márciusi Women’s History Month témájához a Fantasztikus nők kötetét kerítettem végre sorra, ami már jóideje a várólistámon volt. A finn írónő rövid, de frappáns bemutatóit nagyon élveztem, voltak a felhozatalban, akiknek az életútját már ismertem, másokról még sosem hallottam. Könyvtárból hoztam ki, de szeretném a saját polcomra is, az újra meg újra fellapozós könyvek közé tartozik.

♥ Az „Oltári Austen” sorozatból már tavaly is olvastam egyet, most a Meggyőző érvekkel és az Emmával folytattam a sort. Nekem tetszik a koncepciójuk, jó lehetőségnek tartom, hogy a fiatalabb korosztályt is megszólítják vele, de nekünk is élmény feleleveníteni örök kedvenceinket ezekkel az aranyos rajzokkal kiegészített újramesélésekkel. Amint megjelennek, a többire is vevő leszek! 🙂

♥ Az ifjúsági regények kínálatából még a Manó Könyvek „Új Kedvencek” sorozatáért vagyok oda! Most Ruff Orsolya Volt egy ház kötetét kerítettem sorra. Imádtam elejétől a végéig! Egy ódon zegzugos ház, tele megfejtésre váró titkokkal és emlékekkel. Elvadult kerttel, hatalmas diófával, üvegházzal, kőpaddal, könyvtárszobával… Kell ennél több?

♥ Nemrég jelent meg Baráth Katalintól az Aki gróf úr akar lenni, és a „Dávid Veron” könyvei után ki nem hagytam volna ezt se. Ráadásul a témája is nagyon érdekelt! Belegondoltatok valaha, milyen volt Magyarországon az élet akkoriban, mikor Angliában Jane Austen épp a regényeit körmölte szorgosan? Hát most ebbe a világba kaphatunk egy kis bepillantást, pörgős és fordulatos cselekménnyel, meg persze rengeteg érdekességgel. Viszont az alternatív történelmi vonala engem inkább zavart, kicsit nehéz volt megemésztenem, jobban örültem volna, ha nem rugaszkodik el ennyire a valóságtól.

♥ A tavaszi abszolút kedvencem az Elvarázsolt április lett! Filmként eddig is nagyon szerettem a történetét, ideje volt, hogy el is olvassam végre. A könyv borítója kicsit megtévesztő, ez alapján bárki azt gondolhatná, hogy napjainkban játszódó romantikus regény, pedig eredetileg 1922-ben jelent meg! Készüljetek rá, hogy amint belekezdtek, azonnal Portofinoba akartok utazni, pont mint a könyvben szereplő négy angol hölgy – érezni az olasz tengerparton a tavaszi napsugarak simogatását, a temérdek virág bódító illatát, a kastély szobáinak meghitt hangulatát, a változás szelének lágy fuvallatát…

♥ Két erdőkkel kapcsolatos szuper könyvélményem is volt. Az első Peter Wohlleben Ha a fák lélegzethez jutnának kötetéhez kapcsolódott, amiben a híres német erdész nem egyszerűen csak bemutatja az erdők fontosságát a klímaváltozás alakulásában, hanem szembe is száll a rossz erdészeti gyakorlatokkal. Pont mire a végére értem érkezett a hír, hogy most jelenik meg Zelei Anna új kötete, a Ha az erdő beszélni tudna. Ennél jobban egy könyvet se vártam idén! Annyira fontosnak tartom a munkáját, amit a hazai helyzet javításáért tesz. (És képzeljétek, az én nevem is bekerült az utolsó oldalakra.) ♡

▽▴▽

PROGRAMOK :

♥ A márciust újra egy szülinapos utazással kezdtük. Barcelonai villámlátogatásunkról az előző posztban már meséltem, azóta több ismerősünkről is kiderült, hogy vagy ez a kedvence, vagy ide vágyik a legjobban – volt, akinek segítettünk is megszervezni az útját most nyárra. Mégis, ahogy telik az idő és ülepednek az élmények, annál inkább érzem, hogy Barcelona nem a mi városunk volt…

♥ Annál jobb volt viszont a Balatonon töltött húsvéti hétvégénk – még úgy is, hogy pont akkor volt a mindent beborító sivatagi por a levegőben. A szokásos siófoki programjaink mellett most áthajókáztunk Füredre is. (Anyával utoljára 2017-ben tettük meg ezt az utat a túlpartra csak ketten – akkor éppen a Vitorlázeumot néztük meg és imádtuk, de azt hiszem, a kedvenc helyünk mindig is a Jókai villa marad…) Most mentünk mind a négyen, egy isteni pizzával kezdtünk a Kredencben, utána pedig csak sétálgattunk, amerre kedvünk tartotta. Gyógy tér, Kiserdő, Tagore sétány… érdekes, mennyire más hangulata van minden településnek a part mentén.

♥ Áprilisban tartottunk még egy kirándulós hétvégét a Balaton északnyugati csücskében. Első megállónk a Keszthely mellett megbújó Vadlánlik barlang volt. A legenda úgy tartja, hogy egykor „vadlányok” rejteke volt, olyan hajadonoké, akik nappal mezítláb járták a környező ligeteket, ruhájuk csak a derekukra kötött kendő volt, éjszakánként pedig messzire hallatszó dalukkal felcsábították a legényeket a barlanghoz. Talán csak szórakozásból, talán elveszejteni őket, jó kérdés. 😀 Aztán igazi kilátó-túrába kezdtünk, először a Festetics kilátóhoz kapaszkodtunk fel, aztán jöhettek a györökiek, kezdve a Szépkilátóval (a domb tetején álló feketefenyőket még Lady Mary Hamilton, Festetics Tasziló skót származású felesége ültette), és folytatva a Bél Mátyásról, aztán a Batsányiról elnevezett kilátókkal. Egytől egyik mindből lenyűgöző panoráma tárult elénk, és végig egészen mediterrán tengerpartokat idéző ösvényeken kanyarogtunk. Fehér köves utak a talpunk alatt, magas fenyők és göcsörtös kis tölgyek mindenütt. Másnapra a Badacsony meghódítását tűztük ki célul, és talán ez lett a kedvenc programunk az egész hétvégéből, még úgy is, hogy a végén majdnem elmosott minket az eső. A rengeteg variáció közül szerintem az egyik legjobb útvonalon jártuk körbe, insta sztorikban megosztottam a fontosabb pontokat, amik alapján könnyen lekövethető. 🙂 Vasárnap hazaindulás előtt még a Szigligeti várat is útba ejtettük. Nekem ez a kedvenc hazai váram, mióta ezt a #Várnézőben posztot írtam róla még több kiállítótérrel bővítették, de nem modernizálták túl, rám ugyanolyan hatással volt a varázsa.

♥ A májust otthon kezdtem, Szekszárdon. ♡ Végre egy kicsit hosszabb időt tudtam ott tölteni, és elmondhatatlanul jólesett. Pont úgy teltek a napjaink, mint régen, amikor még otthon laktam, sokat beszélgettünk, nevettünk, tervezgettünk (meg persze sétáltunk és kávéztunk). Talán úgy tűnhet, nem csináltunk semmi különlegeset, de én minden pillanatát élveztem. 🙂 Az Anyák napja utáni hétvégén aztán még visszamentünk az unokatesómék esküvőjére is, így aztán igazán feltöltekezhettem a családommal töltött programokkal.

♥ Nem mintha nem élveztem volna a Sopronban töltött tavaszt is! Rengeteget kirándultunk az erdőben hétről-hétre, és imádtam figyelni a természet változásait, ahogy először zöldülni kezdett minden, aztán ahogy a virágok váltották egymást, és egyre több kismadarat ismerünk fel akár a hangjuk alapján is. Az utolsó hétvégén még egy teljesítmény túrára is beneveztünk, most először, és bár az időjárás nem kedvezett nekünk, a szervezés nagyon szimpatikus volt, lehet máskor is csatlakozunk. (Azért az nagyon büszkévé tett, hogy nem tudtak új ösvényt mutatni nekünk az egész Lőverekben!) 😀