Ez a nyár egészen máshogy alakult, mint gondoltuk, de egyáltalán nem panaszkodok. Bár folyamatosan ingáztunk Sopron és a Balaton között, mégis rengeteg élmény fért az utazások közé – és mintha idén még a hőség is elviselhetőbb lett volna. Jöjjön hát a szokásos összefoglaló az elmúlt három hónap fénypontjairól, könyvekről, filmekről és a hétköznapokat színesítő pillanatokról:
FILMEK / SOROZATOK
♥ Párduc (Il Gattopardo) – ez lett „A” nyári sorozatom! Tökéletesen hozott mindent, amivel meg lehet fogni: egy 19. századi szicíliai arisztokrata család (tele büszke tartással, elhallgatott titkokkal, gyengeségekkel); érdekes történelmi kontextus, amiről bevallom, ez a nyár előtt alig tudtam valamit; lélegzetelállító helyszínek, amik azonnal fel is kerültek a bakancslistámra; és olyan gondolatok és emberi döntések, amiket aztán napokig elemezgettünk Anyával. Ráadásul a szereposztás is fantasztikus volt. Bár az utolsó résztől egészen mást vártunk, utólag teljesen elégedett vagyok vele.
♥ Az olaszoknál többször is időztem az elmúlt hónapokban: A felnőttek hazug élete (La vita bugiarda degli adulti) az 1990-es évekbeli Nápolyban élő kamaszlány útkeresését mutatta be – Elena Ferrante regénye alapján. Szintén Nápolyban játszódott a Sara – Nő az árnyékban (La donna nell’ombra), de már napjainkban göngyölített fel egy baljós bűnténysorozatot az egykori titkos ügynök címszereplő. Signora Volpe szintén nyomozásokra hívott minket, de a csodálatos Umbria vidékére – itt bármennyire is hangulatosak a tájak, de egy kicsit túl lassan történnek benne a dolgok. A humort a Mafia Mamma szolgáltatta, még ha kicsit vaskos és fárasztó is, de egynek elment. Meg kell említenem a Nonnas filmet, ami bár Amerika, de mégiscsak olaszokról és az olasz életérzésről szólt, és Stanley Tucci mellett is részt vettünk újra egy kis gasztronómiai kalandozásban Itália különböző tájegységeinek jellegzetességeit megismerve.
♥ A nyár másik állandó visszatérői idén a tengerparti családi drámák voltak – bűntényekkel színesítve. Legjobban A hazudósok (We Were Liars) adaptációját vártam – nem is tudom, miért, a könyvért se voltam anno oda, és bár voltak egész jó részei a sorozatnak, de ez sem tudott igazán levenni a lábamról… A Szirénekkel szintén így voltam, erős szereposztás, szuper koncepció, jó gondolatok, de valahogy mégis hiányzott belőle valami, a Havenport és A vihar túlélői pedig még ennyi nyomot sem hagyott bennem. (Ebbe a sorba pedig tökéletesen illene a már korábban látott Perfect Couple sorozat is.) Pedig mindegyikre kíváncsi voltam, és a helyszínek annyira hangulatosak lehetnének – Hamptons, Nantucket, Martha’s Vineyard. Nektek van itt játszódó kedvencetek?
♥ Kilógtak a sorból és nem is annyira nyári hangulatúak voltak, de nagyon élveztük a nyomozást a Q ügyosztály mellett Edinburgh-ban, és a Vad természetben a Yosemite Nemzeti Park hatalmas erdőségeiben. A marlow-i nyomozóklub 2. évada pedig még ezeknél is boldogabbá tett. Illetve a moziban látott Lilo & Stitch felújított élőszereplős verziója is igazi üde színfolt volt, rajzfilmként is szerettem, de ennél a történetnél mintha sikerült volna valamit hozzáadniuk az új feldolgozással.
♥ Augusztus utolsó hetét otthon töltöttem, Anyával először a Miss Austen sorozatot néztük, ami napokra elegendő elemezgetni való beszédtémát adott nekünk – hivatalosan is újranézős kedvenc lett! ♡ Aztán a Downton Abbey legutóbbi mozifilmjével újráztunk még a szeptemberi Nagy finálé vetítése előtt, felelevenítve, hol is tartott a történet. (Még mindig emlékszem, amikor a legeslegelső részt kezdtük el 2010-ben, hihetetlen, mennyi minden történet azóta velük is, velünk is.) Illetve megnéztük a Salt Path adaptációját Gillian Anderson és Jason Isaacs főszereplésével, de erről a tengerparti túráról a könyveknél mesélek még. 😉
▽▴▽
KÖNYVEK
♥ Minden nyárhoz kell egy kis itáliai életérzés, ezt most a Tíz hónap Dolce Vita adta. Hangulatos leírások, érdekes infók és rengeteg gyönyörű kép Torinóról és környékéről. Szeretem az ilyen újra meg újra fellapozható élménybeszámolókat utazásokról. Ráadásul ki ne töltene el szívesen tíz hónapot Itáliában?
♥ Úrilányokból nem volt hiány ezen a nyáron. A Deepdean Leányiskola ifjú nyomozói a soron következő részben az Orient Express utasaiként készültek átszelni Európát. A hálókocsijuk persze épp olyan érdekes és rejtélyes alakokkal van tele, mint Mrs Christie híres művében – és legalább olyan izgalmakkal teli kalandok várnak rájuk is. (Hiszen nem elég, hogy a vonaton utazik velük egy kém, de egy gyilkosság is történik.) Még ha mindez kicsit túlzásnak is hangzik, nekem azért ez a rész is nagyon tetszett – hétvégi hazaúthoz tökéletes volt.
♥ Úrilányok az Adrián sorozattal belekezdtem az idei nyaralásunkra hangolódást. 🙂 Bevallom, kicsit tartottam a férfi író hozzáállása miatt, de tartogatott meglepetéseket. Nem egy kis könnyed románc ez a történet, nagy szerepet kap benne a korabeli pszichológia, van mögötte rendes történelmi kontextus és tényleg éreztem benne a monarchia letűnt fényét. Szerintem lesznek, akik kicsit körülményesnek fogják érezni a nyelvezetét, de nekem inkább csak segített átélni a századforduló hangulatát.
♥ A katonakirályné titka – Tudtátok, hogy Sisi egyik húgából nápolyi királyné lett? Alig kerültek trónra a férjével, már le is taszították őket, és közben Gaeta hősnőjévé vált – ez az az időszak a történelemben, amit A párducban is láthatunk! Miután Rómában menedékre találtak, beleszeretett egy francia katonába, akitől született titokban egy kislánya – akinek a könyv szerzője távoli rokona! Már a szerző személye és a családi titkok felkutatása önmagában is érdekes lett volna. Nagyon élveztem végig, ahogy rátalál az apró, de sokat sejtető részletekre, csak azt sajnáltam, hogy a képekből, amiket emleget, nincs egy kis gyűjtemény legalább a könyv végén… (Néhányat azért sikerült megtalálnom a neten egy kis keresgélés után.)
♥ A visszaadott lány – Donatella Di Pietrantonio hatalmas sikerű regényét is sorra kerítettem végre, és értem, miért volt ekkora hatása az olvasókra. Tele van nagyon erős jelenetekkel és emberi drámákkal, de ezeket a megterhelő témákat mégis olyan hétköznapi köntösbe tudta csomagolni, hogy kimondatlanul is pontosan érezni lehet mi van mögöttük… azért a folytatására nem vágytam most azonnal.
♥ Raynor Winn A tenger útja visszaemlékezésében a South West Coast Path túraútvonalán vezet végig, ami Délnyugat-Anglia – főleg a híres Cornwall – tengerpartján fut. A briteknél nagy hagyománya van a túrázós-természeti leírásos könyveknek, ez pedig egészen ikonikusnak számít közöttük. Már évek óta érdekelt, többször gondolkodtam rajta, hogy elolvasom angolul, el se akartam hinni a magyar megjelenés hírét, de nagyon boldoggá tett. Aztán pont, amikor belekezdtem, jött szembe egy videó a könyv igaz történetként eladott háttérsztorijának a leleplezéséről… Sajnálom ezt az egész botrányt körülötte, és kicsit kettősek az érzéseim most. Azt el tudom fogadni, hogy változtatnak a dramaturgia kedvéért, hogy gördülékenyebb és eladhatóbb legyen, viszont itt az író etikai hátteréről derültek ki olyan információk, amik beárnyékolják ezt az amúgy hihetetlen inspiráló történetet. Akárhogy is, nekem azért élmény volt olvasni, és a közben megnézett film is tökéletesen visszaadja a hangulatát.
▽▴▽
PROGRAMOK
♥ Idén nyáron kevesebb időt tudtunk a Balatonon tölteni, mint az előző években. Visszagondolva mégis, mintha az egész júniusunk az ott töltött napokról szólt volna. A lehető legjobban próbáltuk kiélvezni – hatalmas sétákkal a parton, és kirándulásokkal a környéken. Tettünk egy kört most is a boglári Gömbkilátó lombkoronasétányán. És képzeljétek, először csak egy magányos rókát fedeztünk fel a fák alatt ülve, de aztán rájöttünk, hogy egy egész rókavár van alattunk! Egész sokáig tudtuk élvezni a kisrókák megfigyelését. A hónap másik fénypontja a szokásos tihanyi kirándulásunk volt, amire most biciklivel mentünk. Oda-vissza tőlünk kb 40 km a táv, a kompon pedig nézelődtünk és pihentünk is kicsit. Sétáltunk egyet a központban, és még egy kis labirintust is felfedeztünk a templom melletti parkban a fák alatt.
♥ Ellátogattunk az első Fonyódi Könyvfesztiválra, amit a Szaplonczay sétányon rendeztek meg. Ennél hangulatosabb helyszínt nem is találhattak volna – egyik oldalon a a gyönyörű balatoni panoráma, a másikon a híres villasor. A standoknál kis kiadók és a Balatonhoz kapcsolódó kötetek kaptak helyet, a programot pedig egy „Balaton szerelmesei” kerekasztal beszélgetéssel nyitottak meg, Nyári Krisztián és Szlavicsek Judit közreműködésével. Ezentúl is minden évben szívesen mennék, remélem hagyomány válik belőle!
♥ Szent Iván éjen – a nyári napforduló éjszakáján – visszatértünk a Svábhegyi Csillagvizsgáló programjára. Most végre tökéletes csillagnézős tiszta égboltunk volt, és bele tudtunk nézni a Budapest Kupola hatalmas távcsövébe is!
♥ A júliust leginkább az abbáziai nyaralásunk határozta meg, amiről az előző posztban meséltem. A fennmaradt időben a soproni erdők hűs árnyékát élveztük – fagyizásokkal egybekötve a Lővér körúton. Több esős napunk is volt, amit nagyon élveztem – ezek szuper alkalmat kínáltak az esti társasozásokhoz!
♥ Augusztusban aztán még visszamentünk kicsit a Balatonra. Útközben megálltunk Veszprémben is egy alkalommal – évek óta nem láttam a várost, hatalmas felújítások vannak, de még így is hangulatos volt egy sétát tenni a központban. A Siófokon töltött napokat az árvaszúnyog és pók invázió ellenére is élveztük, kihasználtuk még az időt egy kis strandolásra és kikapcsolódásra. Meglátogattuk Anyával Szegedi Katalint a Balatonfőkajáron rendezett „Nyitott Műteremnapok” alkalmából. Hihetetlen kedves fogadtatásban volt részünk és nagyon jót beszélgettünk! El se tudom mondani, milyen régóta követem a munkásságát és mennyire szeretem a képeit. A bőség zavarában nem is tudtam, mit válasszak a csodaszép portékák közül, azóta is sokszor eszembe jut, miket hoztam volna el még szívesen az eredeti festmények közül.
♥ Részt vettünk egy #KastélykertMozi programon Fertődön az Eszterházy Kastély parkjában, ahol a Bölcsek kövét vetítették. Elképesztően felemelő érzés volt, mennyi boszorkány és varázsló gyűlt össze a pokrócokon és kempingszékeken. (Közben pedig még hullócsillagokat is láttunk!) Már tavaly is nagyon szerettem volna eljutni az egyik ilyen eseményre, de sosem volt jó az időpont. És bár eredetileg úgy gondoltam, hogy egy Jane Austen feldolgozás illett volna inkább a helyszínhez, de annyira boldoggá tett ez a Harry Potter élmény, hogy egészen őszi hangulatba is kerültem rögtön!
♥ Augusztus utolsó hetét otthon töltöttem, Szekszárdon. Minden egyes napot nagyon élveztem, akkor is, amikor csak filmeztünk, beszélgettünk, kávézni jártunk a régi törzshelyünkre, vagy sétáltunk a városban. Sőt, amikor Szálkán a vendégházat tettük rendbe – jó volt kicsit visszarázódni. Még kirándulni is jutott időnk. A Nagymamámmal együtt tettünk egy siófoki kört, ahol megmutattuk, hogyan telnek az ottani napjaink általában. A Víztoronyba is felmentünk, amit nagyon régen tettünk meg utoljára, aztán átnéztünk Kenesére, ahol a nagyszüleimmel nyaraltunk még kiskoromban. Szuper élmény volt!
♥ Anyával kettesben is csavarogtunk egyik nap, méghozzá Dégre, a Festetics-kastélyba! 2018 és 2022 között hatalmas felújítási munkálatokon esett át a kastély és annak hatalmas angolparkja. Mióta megnyitotta a kapuit, a bakancslistánk állandó szereplője volt, de csak most jutottunk el. Megérte befizetni a tárlatvezetésre is, sok érdekességet hallottunk. Tudtátok például, hogy a visszafogott, hófehér homlokzata szabadkőműves titkokat őriz? A kávézóban isteni finom sütiket kóstoltunk, a parkban pedig végül csak a Holllandi-házig jutottunk, mert úgy kifutottunk az időnkből, de elhatároztuk, hogy még az ősszel visszatérünk felfedezni az egészet!
▽▴▽
A sorozat eddigi részei:
2024: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2023: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz // 2022: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2021: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz // 2020: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz
2019: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz // 2018: Tél / Tavasz / Nyár / Ősz