Tavaszi kedvencek | 2026 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Szerintem sokan éreztük úgy, hogy ez a tavasz történelmi jelentőségű volt, és ez minden mást háttérbe szorított. Nehéz volt könyvekre vagy filmekre koncentrálni ebben a felfokozott hangulatban, de azért így is jelentkezek a szokásos évszakos kedvencekkel:

FILMEK / SOROZATOK

♥ A másik Bennet lány – Ezt a sorozatot vártam idén tavasszal a legjobban! Tavaly ilyenkor a könyv verziójáról írtam, akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan láthatjuk Mary történetét a képernyőkön is. Abszolúte elégedett vagyok a feldolgozásával – kedves és szórakoztató alaphangulat, szimpatikus szereposztás -, igazán üde színfolt az utóbbi időben megjelent adaptációk között! ♡ (Bár ha össze akarnám hasonlítani, annyira azért nem lett a szívem csücske, mint egy éve a Miss Austen.)

♥ Jane Austen tette tönkre az életemet – Először Párizs és a Shakespeare & Company könyvesbolt, utána a Jane Austen Residency és egy Writing Retreat (A filmben ugyan nem az igazi Chawton House szerepel, de @historian_ellis oldalán olvastam egy hasonló programról.) Nagyon francia film – Angliával ötvözve, nekem tetszett a hangulata.

♥ Astrid & Raphaëlle (Éles elmék) – a májusi estéket többségében ezzel a francia nyomozópárossal töltöttük. Egyikük egy autizmus spektrumon élő zseniális levéltáros, aki a bűnügyi nyilvántartás dokumentumai között dolgozik és olyan részleteket is észrevesz, amiket mások nem. Nagyon szerethető történet, ami érzékenyen mutatja be a neurodiverzitást, ráadásul érdekesek maguk a megoldandó ügyeik is – különböző kulturális területekbe adnak többször bepillantást. (Alapból inkább őszi-téli hangulata van a sorozatnak, arra az időszakra ajánlanám, ha esetleg megjönne hozzá a kedvetek.) 😉

♥ Love Story – Úgy tűnt, a legnagyobb dobás tavasszal a John F. Kennedy Jr. és Carolyn Bessette kapcsolatát feldolgozó minisorozat lesz, így hát nem maradhattam ki belőle én sem. És bár valóban egy igényes, átgondolt és érdekesen felépített történetet láthattunk róluk, bennem leginkább a Jackie iránti érdeklődést ébresztette fel. Pablo Larraín róla szóló filmje ezer éve várakozott már a listámon, úgyhogy végre elővettem. Nem okozott csalódást, a rendhagyó megközelítési módjairól híres rendező tényleg érdekes oldaláról mutatja be az egykori first lady-t. (A kíváncsiságomat azért végül persze mégiscsak az eredeti felvételek tudták kielégíteni.) 😛

♥ Michael – Még egy emlékezetes életrajzi filmet láttunk az utóbbi időben, méghozzá egészen különleges körülmények között, a soproni Elit Mozi páholyából. Michael Jackson zenéjére eddig úgy tekintettem, mint ami egyszerűen beleépült a kollektív tudatunkba, és dúdolom akaratlanul is, ha szól a rádióban, de sokat nem foglalkoztam vele. A film óta viszont egészen másként gondolok rá, a számait meghallani is teljesen más érzés, és örülök ennek a váratlan új élménynek.

♥ Az ifjú Sherlock – Ha már Guy Ritchie nevéhez fűződik ez a sorozat, arra számítottam, hogy a Robert Downey Jr. féle Sherlock előzményét fogjuk látni, viszont ez messze nem lett annyira eredeti. Nem volt rossz – Oxfordot és a gyönyörű angol tájat bármennyit el tudnám nézegetni –, de a történet „nagy” fordulatait részekkel előbb kitaláltuk. Nekem hiányzott belőle a szokásos „Sherlock-zsenialitás„.

♥ PONIES – Ettől a sorozattól is sokkal többet vártam az előzetes alapján, de összességében elvoltunk vele, még ha bosszankodtunk is néha a logikátlan szálakon. Tagadhatatlanul érdekes volt viszont a magyar helyszíneket és színészeket látni, ahogy oroszokat személyesítenek meg! 😀

♥ Birkakrimi – még egy mozis élmény, amire régóta vártam – és ez be is váltotta a hozzá fűzött reményeim. Aranyos és vicces film lett, még egy kis mélységet is vittek bele, de így sem veszi túl komolyan magát, amitől tökéletes könnyed kis kikapcsolódás.

♥ Outlander – elérkeztünk az egyik abszolút kedvenc sorozatom végső, befejező évadához. A kezdetektől figyelemmel kísértem, számtalan alkalommal emlegettem itt a blogon, még egy külön posztot is kapott évekkel ezelőtt. 😛 Annyi biztos, hogy izgalmakból nem volt hiány, Claire és Jamie egyik bajból a másikba keveredett a történetük során. Most végül összeértek a szálak (vagy legalább nagyjából rendeződtek, még ha nyitva is hagytak néhány kérdést) – kicsit több csavarra számítottam, de legalább mindenkit láthattunk még egyszer, hogy elbúcsúzzunk. Gyönyörű látványvilág, érdekes történetvezetés, alapos történelmi utánajárás jellemezte végig a sorozatot – szörnyen elfogult vagyok, talán mondanom sem kell. 🙂

▽▴▽

KÖNYVEK

♥ Mélissa Da Costa: Az ég minden kékje – Ezt a könyvet magamtól sosem kezdtem volna el, viszont úgy kaptam kölcsön valakitől, akinek nagyon tetszett, így hát nem hagyhattam olvasatlanul, még ha nem is szerepelt a terveim között. Bár voltak fenntartásaim a téma miatt – az alapötletet, illetve a főszereplők traumáit elsőre elég valószerűtlennek éreztem –, végül mégis a szívemhez nőttek. Sok gondolatot szerettem a könyvből, a pillanatok megélését, hogyan kell meglátni az apró dolgokban a szépséget és kicsit lelassulni; az empátiát, ami körüllengte; na meg persze magukat a túrázásokat. Folyamatosan keresgéltem a helyszíneket a térképen és jópár ment azonnal a végtelen bakancslistámra. 😛 A szokásos márciusi utazásunk pont félbeszakította az olvasását, de közben sokszor eszembe jutottak jelenetek – ha nem is a Pireneusokat, hanem az osztrák hegyeket látva. Ilyenkor amúgy is próbálok teljesen jelen lenni a többiekkel, amennyire lehet offline üzemmódban, most erre legalább még jobban figyeltem.

♥ David Nicholls: Ön itt áll – Ez a regény tényleg napsütés az ember szívének. 🙂 És naná, hogy utánanéztem a „Parttól partig” túra minden részletének, indulnék is azonnal.

♥ Ruth Shaw: Könyvesbolt a világ végén – Egy különleges kis új-zélandi könyvesbolt tulajdonosának nem mindennapi élete tele tragédiákkal és kalandokkal. Egy kicsit könnyedebb történetre számítottam, és lényegesen több könyves gondolatra (nem csak erre a néhány rövidke anekdotára), de azért örülök, hogy a kezembe került ez a kötet. (Arra kifejezetten kíváncsi lennék – ha egyszer meglátogatnám Manapōuriban – milyen könyvet ajánlana!?) 🙂

♥ A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket – Tudod, mi történik a könyvekkel, amiket nem kölcsönöznek ki a könyvtárból? Erről szól ez az igazán ötletes történet – Lisa Aisato híresen egyedi és gyönyörű illusztrációival gazdagítva.

♥ Robin Stevens: Hajtű-rejtély Hongkongban – (Úrilányok nem gyilkolnak 6. része – az utolsó, ami jelenleg magyarul is elérhető.) Ez a kötet nekem kicsit kilógott a sorozatból, nehezen rázódtam bele a történetébe, Hongkong se igazán az én világom, de aztán egyre jobb lett, és végülis értékeltem a kulturális különbségek és részletek bemutatását. 🙂 Most pedig várom a folytatást!

♥ Várszegi Adél: Zsolna (Eozingyár / Titokzatos varázslény)- egészen különleges mesekönyvekre bukkantam nemrég, amik sok emléket felidéztek bennem a pécsi Zsolnay Negyedről, még abból az időből, amikor ott tanultam. A nyelvezetét nem éreztem elég gördülékenynek, de értékelem, ahogyan belecsempészi a gyerekek szókincsébe például az „eozint„. Szert-Szabó Dorottya rajzai pedig abszolúte szerethetően keltik életre a létező szobrokat, nippeket, helyszíneket.

▽▴▽

PROGRAMOK

♥ A márciust szokás szerint egy családi szülinapozós úttal indítottuk. Most a Wörthersee lett a nyertese a szavazásunknak – még a velencei villámlátogatásunkról hazafele tértünk le az útról ide egy gyors piknikre, akkor jött az ötlet, hogy akár vissza is jöhetnénk ide, jobban felfedezni a tó környékét. Klagenfurtnál találkozott a kis csapatunk a vízparton, aztán (néhány nehezen megszerzett falat után – ne itt akarjatok enni) egy gyors elhatározással a Pyramidenkogel kilátótorony felé vettük az irányt. Ez az egyik fő nevezetesség itt, (sőt, állítólag a világ egyik legmagasabb fából épült kilátója) és elképesztő panoráma tárult elénk fentről, látni az egész tavat széltében-hosszában, a távolban magasodó hegyekkel. A lift mondjuk éppen nem működött (osztrákokra nem igazán jellemző módon), de mind a 441 lépcsőfok megérte az élményt. Innen Maria Wörth félszigetére mentünk, ami híres zarándokhely – a tó is innen kapta nevét. Tettünk egy hangulatos sétát a naplementében, végül Velden felé vettük az irányt, ahol szállást is foglaltunk. A környék rengeteg programot kínálna – csak nem márciusban, amikor még minden zárva… Idén azért már nem csodálkoztunk ezen annyira, mint tavaly, volt B tervünk, méghozzá az egy órányi autóútra található Bledi-tó a hegyek túloldalán. Az átjutás azért izgalmas volt, egy 8 km hosszú, fizetős alagúton vezet át az út – mintha Moria bányáin akartunk volna átkelni, de szerencsére a Balroggal nem találkoztunk. 😛 Gyönyörű időnk volt, és a tó körbesétálását választottuk aznapi programnak – szépen kiépített, szinte emelkedők nélküli, nagyon kényelmes útvonal -, nekem konkrétan ez lett a legjobb emlékem erről az utunkról. 🙂

♥ Áprilisban a Balatoné volt a főszerep nálunk (persze a választások mellett), a hónap elején a húsvéti hosszúhétvégét Siófokon töltöttük a szüleimmel, utána a Bakonyt mentünk felfedezni ketten. Veszprém volt a főhadiszállásunk, esténként nagyon hangulatos sétákat tettünk fönt a várban, és alatta a patakparton. Kirándultunk a Cuha-szurdokban (és találkoztunk a Cuha tündérrel is), de talán még jobban élveztük a Gaja-patak menti ösvényeket a Római fürdő drámai sziklafaihoz. Meghódítottuk a Cseszneki várat és megtaláltuk a híres manóit is az oromzaton. 😉 Barangoltunk egy kicsit Bakonybél környékén is, hazafelé pedig először körbejártuk az Úrkúti Őskarszt egyedülálló geológiai jelenségét, aztán végre-valahára felkapaszkodtunk a Somló tetejére is! El se tudom mondani, hányszor terveztük el az évek során, hogy a Siófok és Sopron közötti utunkon egyszer majd megállunk itt, és teszünk egy túrát fel a várromokhoz. Annyira boldog voltam, hogy most sikerült! ♡ A hónap végén még visszatértünk a Balaton Ultra futás miatt is, csak mint kísérőként vettem részt, de érdekes tapasztalat volt mindenképp. Ha már itt voltunk, maradtunk is pár napra – így volt időnk újra megtenni a nagy tihanyi túránkat a sajkodi part feletti nagy sziklákra, a vadlány barlang felé.

♥ Az Anyák Napját idén is otthon, Szekszárdon töltöttem. ♡ A hagyományunktól eltérő módon most egy nappal előrébb hoztuk Anyával a közös napunkat és szombaton vettük sorra a kedvenc programjainkat – a kávézást, könyvesboltozást, sétát, beszélgetést -, vasárnap pedig egy nagy családi ebédet tartottunk a vendégházunknál.

♥ A soproni erdők természetesen most is végig a tavaszunk fontos szereplői voltak. Hétről-hétre figyeltük például az új Várhely kilátó készülését. Az előzőt nagyon szerettük, annyira különleges volt a dupla lépcsősorával és boszorkány süvegével, ez az új persze nem lett ilyen egyedi, de legalább valami… (Örülnék, ha ezt most nem hagynák úgy leromlani – mint az ország legtöbb kilátóját, ami azt illeti.) Egy erdei sütögetést is beiktattunk a barátainkkal még a váratlan hőség előtt, tökéletes helyet találtunk hozzá Brennbergbánya felé, szerintem sokáig fogjuk emlegetni. 🙂

♥ Májusban Ausztria is újra napirendre került, először Merkenstein várának romjaihoz kirándultunk egyet barátokkal, utána pedig a Hohe Wandot tűztük ki célul. A Skywalk kilátóteraszra régóta kíváncsi voltam, és nagyon boldog vagyok, hogy feljutottunk. Tériszonyosoknak viszont nem ajánlanám, elképesztő volt alattunk a mélység. Mellette a sziklákról nézelődni (a közeli talponállóból szerzett finomságokat eszegetve) legalább akkora élmény volt! A hegy túloldalán a vadasparkot is körbejártuk – itt hagyományos kilátó is van 😉 és gyönyörű erdei környezetben lehet lámákat sétáltatni. Tökéletes kikapcsolódás volt az egész napunk, szívesen visszamennék bármikor. Az utolsó tavaszi szombaton pedig még a Shneeberg lábánál is kirándultunk egyet a Sebastian Wasserfalltól indulva – egészen varázslatos a patakot követni itt.