Nyári kedvencek | 2026 | Hold The Moon Daydreams / Wanderlust

Mintha évről évre új kifejezéseket kellene tanulnunk a kánikulára – tavalyelőtt ilyen volt a légköri aszály, idén jött a hőkupola (az energiaválsággal és a lassan kiszáradó tavakkal, folyókkal). A nehézségek ellenére mi próbáltuk az idei nyarunk jelszavának megtartani a dolce vitát – sokat emlegettük még akkor is, amikor egyre kevesebb volt a víz a Balatonban és éjszaka elleptek minket az árvaszúnyograjok… Jöjjenek hát az elmúlt három hónap fénypontjai, amikbe lehetett kapaszkodni:

FILMEK / SOROZATOK

♥ Az új Odüsszeia filmre voltam talán a legkíváncsibb, de azért fenntartásokkal… Nem vagyok egy Nolan–rajongó, és azok a hírek se voltak igazán kecsegtetők, amik a feldolgozást körüllengték. Mire eljutottam a moziba, már mindenre fel voltam készülve. :’D Végül nagyon kettősek az érzéseim, persze látványos volt és mozgalmas, értékelem azt is, hogy felkeltette sokak érdeklődését az eredeti mű iránt, és végső soron örülök, hogy láttam. Viszont rengeteg problémám is van vele, és minél több idő telik el, annál kevésbé érzem, hogy maradandó élmény lenne. Ehelyett (vagy mellé) itt van nekünk a 2024-es The Return, ami tökéletesen képviseli azt, ami érdekel Odüsszeusz és Pénelopé történetéből. Messze nem olyan grandiózus, mint a másik, de ezek a kosztümök, az igazi görög helyszínek, a kabócák hangja a háttérben, na meg az emberi motivációk – sokkal élőbbek és hatásosabbak. A színészi játék is persze, de Juliette Binoche és Ralph Fiennes kettősétől mondjuk nem is vártam kevesebbet! 🙂

♥ Little House on the Prairie (A farm, ahol élünk) – Az ilyen sorozatok a gyengéim, nem is tagadhatom – kosztümös családtörténet a hétköznapok nehézségeiről és örömeiről – itt éppen a végtelen vadvirágos prérin. Bár az Anne with an E után maradt űrt azért nem tudja kitölteni, és az elején aggódtam, milyen amerikai propagandára akarják ráhúzni a történetet, de aztán részről részre kezdtek a szívemhez nőni a szereplők, és ezzel együtt múltak el lassan az aggályaim. 🙂 Várni fogom a folytatást.

♥ Még ennél is jobban tetszett a My Brilliant Career (Ragyogó karrierem), amit Anyával konkrétan egy nap alatt végignéztünk! Nagyon régen daráltunk már le ilyen gyorsan sorozatot, de igazán nekünk való volt: igaz történeten alapuló, a századfordulós vidéki Ausztráliában játszódik, a főszereplője pedig egy lázadó fiatal lány, Sybylla, aki másról sem álmodik, mint hogy írónővé váljon – a biztonságos házasság helyett.

♥ Hangulatában és stílusában hasonlót vártam volna az Enola Holmes 3. részétől is – az előző kettőt minden túlkapása ellenére szerettem, de ettől most sokkal többet vártam volna… bár a nyár-érzés megvolt, mivel a kalandok most Máltára sodorták detektívünket, de sem a rejtély, sem az izgalmak, sem a szereplők nem hozták a korábbi részek színvonalát szerintem. Kár érte.

Ez a nyár különben nálunk nem a filmezésről szólt, rengeteg tervem volt még az elején, de aztán esténként nem volt türelmünk leülni eléjük, inkább olyankor sétáltunk kicsit, reménykedve, hogy valamennyit hűlt már a levegő… Amikor pedig végre lett volna időnk valamelyikre, rá kellett jönnöm, hogy egyikhez sincs épp kedvem, és végül el se indítottam semmit. 😛 Néhány kivétel volt csak:

♥ A Nyolc hegy (Le otto montagne) könyvként már a megjelenése óta a várólistámon volt, de bármennyire is érdekelt, túl „pasi-történetnek” tűnt, így mindig elhalasztottam. Filmként viszont most júniusban végül megnéztem a történetét – és nagyon tetszett! Önmagában vizuális élményként is elképesztő lenne – szerintem a látvány itt bőven hozzáad az élményhez, de nagyon értékeltem a fő kérdését is. Mégis ki szereti jobban a hegyeket? Aki oda született és a vérében van, vagy aki túrázóként fedezi fel és kezd rajongani értük?

♥ A másik kiemelkedő filmes fénypontja a nyarunknak a Toy Story 5. része volt, amit moziban láttunk. Utána számtalanszor ajánlottam szóban mindenkinek, akit csak egy kicsit is érint, vagy érdekel a téma, milyen jól adaptálták a modern problémákra ezt a történetet.

♥ És a sor végén meg kell említenem még egy sorozatot, ami egészen guilty pleasure volt a nyár elején: az Off Campus láz engem is utolért. Bár nem gondoltam, hogy a célközönséghez tartozok, de el kell ismernem, nagyon élveztem. Ennyi green flag-et, hihetetlen! 😀 Várom a folytatást is.

▽▴▽

KÖNYVEK

♥ Dolce Far Niente – Hangulatos kis kulturális útmutató Olaszországhoz, főleg a gasztronómia szempontjából – gyönyörű képekkel. A nyarunk egyik folyton lapozgatott kötete volt, amiből felolvasgattuk egymásnak az érdekes részeket.

♥ Könyvesbolt Toszkánában – Már a Könyvesbolt a világ végén kötettől is valami ilyesmit vártam tavasszal – anekdotákat a bolt létrehozásáról, szellemiségéről, nehézségeiről, segítőiről, vevőiről, személyes és irodalmi érdekességeket. Pedig először úgy tűnt, nem lesz könnyű követni a szerző csapongó gondolatait, de aztán ahogy elkaptam a fonalat és ráhangolódtam a stílusára – onnantól imádtam! ♡ Szívesen olvasnám a folytatását.

♥ A Nyolc hegy után valamit már olvasnom is kellett a szerzőtől, Paolo Cognettitől. A Lent a völgyben pedig legalább annyira megfogott könyvként, mint a másik története filmként. Szerettem a váltott nézőpontjait, és a természethez való viszonyulását. Még akkor is, ha a legfőbb témája, hogy milyen nyomorúságos az élete mindenkinek egy ilyen gyönyörű helyen… (Inkább őszi olvasmánynak ajánlanám.) 😉

♥ Margaret Atwood: Pénelopeia – Évek óta úgy éreztem, ezt a könyvet már rég olvasnom kellett volna… 😀 és valóban! Rögtön kedvencnek is jelöltem. ♡ Sajnálom, hogy eddig halogattam, de jobb később, mint soha – az új Odüsszeia film miatt most különben is pont aktuális volt. (Emellé szuper kiegészítés még az Olümposzi hősnők. Gyönyörű, antik hatású illusztrációkkal és értékes információkkal teli kötet.)

♥ Lucy Steeds: A művész – Nagyon örültem a megjelenésének, az angol kiadása már egy ideje újra meg újra szembejött, és egyre kíváncsibb voltam! 1920, provence-i hőség, világ elől elzárkózó festők és a művészet megannyi arca ♡ tökéletesen nekem való könyv volt, imádtam!

♥ Artemisia – az olasz festőnő élete és munkássága már jó ideje foglalkoztat. Gondoltam, idén kicsit jobban beleásom magam – de nem mondanám, hogy Anna Banti könyve volt a legideálisabb választás hozzá. 😀 Nagyon csapongó szöveg, nehéz követni, de azért nem bánom, hogy a kezembe került. A keletkezéstörténete a legérdekesebb: 1944-ben, Firenze bombázásakor az írónő első kézirata megsemmisült. Ebben a kötetben már egyszerre van a saját jelenében, ahogy visszagondol az eredeti szövegére, és Artemisia is meglátogatja időről időre, hogy felülírja, amit eddig gondolt róla, miközben újrameséli az életét. Susan Sontag előszava és Vígh Éva utószava sokat adott az élményhez (és az értelmezéséhez).

♥ Utazás a Balatonom körül – Ez a könyv végigkísérte az egész nyaramat, és írhatnám, hogy micsoda sokszínű válogatás – de mégis inkább az kívánkozik ki belőlem, hogy milyen vegyes felhozatal… 😛 Az egészből legjobban Nyáry Krisztián bevezetőjét értékeltem arról, hogyan óvták meg a költők és írók a Balatont a lecsapolástól. Ezenkívül is tetszett azért egy-egy témaválasztás, gondolatmenet vagy stílus, mások előtt viszont teljesen értetlenül állok, hogyan kerülhettek ebbe a kötetbe. A Fonyódi Könyvfesztivál megnyitóján mindenesetre érdekes volt hallani róla a kerekasztal-beszélgetést a kötet néhány szerzőjével.

▽▴▽

PROGRAMOK

♥ A június nálunk az előző posztban mesélt szlovén-olasz felfedezőuttal kezdődött – a nyár legjobb része volt, még épp a kánikula előtt. Az ezt követő hetek másik fénypontja a Múzeumok Éjszakája volt, amikor a nagycenki Széchenyi kastély kertmozis programjára mentünk. Stílszerűen az Éjszaka a múzeumban filmet vetítették – tökéletes választás volt! Ráadásul ez a helyszín szerintem sokkal ideálisabb volt a célra, mint tavaly a fertődi kastély franciaparkjában rendezett kertmozi, itt sokkal meghittebb, barátságosabb volt a hangulat. A hónap végén aztán az első hőkupola elől próbáltunk elbújni a Balatonon – de sok felfrissülést szegény tó sem tudott nyújtani, mintha termálvízben fürödtünk volna!

♥ A júliust úgy kezdtük, hogy mindenki más irányba utazott, én pedig maradtam otthon Anyával kettesben. És semmilyen utazás nem tett volna boldogabbá! ♡ Rengeteget beszélgettünk, tervezgettünk, kávéztunk – olyan gyorsan elment az a pár nap! A Fonyódi Könyvfesztivállal zártuk a hetet, amire idén is érdemes volt ellátogatni, ha tehetitek, ne hagyjátok ki a következőt. 😉 A szülinapomon pedig egészen megkönyörült rajtunk az időjárás (csak esőt kívántam, és egy kicsikét kaptunk is) 🙂 a hőségben vegetálás helyett így egy kis csavargáshoz is volt kedvünk – Veszprémbe mentünk át, ahol egy finom pizza után hatalmas sétát tettünk a Séd patak partján és a Várhegy lábánál.

♥ Augusztusban aztán a barátainkké volt a főszerep – két esküvőre is meghívást kaptunk Sopronban, és vendégeskedtünk Akarattyán is egy napot. A Balatonpartról néztük 12-én este a napfogyatkozást Apával és a nővérem legkisebb gyerkőcével – egészen rendhagyó alkalom volt ez, még sosem voltunk így négyesben, különleges emlék lesz belőle. 🙂 És még pár napot töltöttem Anyával is – ez volt a sorozatmaratonos kis közös időnk. A hónap befejezéseként pedig a Fertőrákosi Kőfejtő Barlangszínházában láttunk egy előadást, méghozzá Agatha Christie Éjféltájt történetének feldolgozását – tökéletes lezárása volt a nyárnak.